Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
73 elvétve, s csak utólag van szükség. Hogy mi okozza a könyezés megszűntét, sokat vitatott kérdés, melyről Schirmer a heidelbergi szemésztársaság 1902. évi ülésén tartott előadást, kifejtvén, hogy egyedül a künytömlő gyuladása által okozott reflectorikus könyelválasztás elmaradása az oka a könyezés megszűntének. Kísérletei (itatóspapiroscsíkokkal) ugyanis azt mutatták, hogy a könymirigy elválasztó képessége semmivel sem kisebb az operált, mint az , ép oldalon. Nem fogadható el tehát Tscherno-Schwarte azon theoriája, hogy a könymirigy atrophiája következnék be az exstirpatio után. Állatkísérleteit sem tartja Schirmer e tekintetben bizonyitó erejüeknek. A lényeges pontokban a nagy számban hozzászólók egyeztek Schirmer nézeteivel. Az eddig mondottakból kitűnik, hogy a conservativ eljárások csak a könyorrvezeték könnyebb szűkületeinél adnak eredményt, s ehhez is (a gyuladásos beduzzadás kivételével) nagy türelmet igénylő hosszas kezelés szükséges. A szegényebb sorsú beteg pedig a hosszas kezelésnek magát egy aránylag csekély baj miatt ki nem teheti. Ezek megfontolása viszi a legtöbb klinikust arra, hogy a könytömlö kiirtásának indicatioit mindinkább kitágítsák, minek az operálás technikájának javultával mindinkább nagyobb a jogosultsága. Ugyancsak az 1902-iki heidelbergi gyűlésen Axenfeld tartott ily értelmű előadást, melyhez Kuhnt, Eversbusch, Czermak, Wagenmann, Hertel, Schirmer, Brandenburg, Wicherkiewice, Franke, Schreiber és Valude csatlakoztak. Mindezekben áttekintvén a dacryocystitis chronica gyógyításának manap gyakorolt módjait, engedjék meg tisztelt tagtársaim, hogy a magam álláspontját s a követett eljárást röviden ismertessem. Már az előzőkből is kiviláglott, hogy híve vagyok a radikális eljárás kiterjesztésének, s csak a könnyebb esetekben járok el conservatives A könylevezetés helyreállítására a Bowmann-íé\e szondákat alkalmazom, felhasított felső könycsövecskén át, még pedig a 3. számútól kezdve fokozatosan a 6-os számúig. Ha a 3. számú szonda nem vezethető egykönnyen át, lemondok a conservativ kezelésről. A míg a könytömló váladékot produkál, a szondázás után 5°/o protargol-oldattal fecskendezem át a könyorrvezetéket. Ha ezen eljárással czélt nem érek, a könytömlö kiirtását hozom javaslatba. A szondázás indicatioit általában a következőkben állapíthatom meg. Végezzük a szondázást: 1. a könyorrvezeték gynladásos beduzzadásai ellen, 2. forradásos szűkület könnyebb eseteiben, ha tehát a szűkület a 3. szonda számára elég könnyen átjárható, ha az nem körkörös, s ha nincsen jelen fistula sacci vagy számbavehetö könytömlötágulat. Contraindikált a szondázás : 1. acut dacryocystitis esetében, 2. a könyorrvezeték kívülről való összenyomatása eseteiben, mint daganat, csonttörés után keletkező csontléczek, általában csontos szűkületek esetén, 3. luetikus és tuberculotikus caries, lupus nasi és raelléküreggenyedés eseteiben, különösen ha fistulaképzödésre vezettek, 4. a könyutak tuberculosisa, 5. továbbá polyposus elfajulása esetén és 6. végül, ha mezítelen csontra jut a szonda. A könytömlökiirtást nagyjából Kuhnt eljárása szerint végezem és pedig a következő módon-Az érzéstelenítést mindenkor 2°/o-os novocainoldat befecskendésével eszközlöm, melyhez 3 csepp tonogent veszek. Ezután az elülső crysta fölött
