Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
48 de folytonos növekvése közben a cornea és a szemhéjak bőre érzéketlenné válik, s gondos kötözések daczára is a cornea teljesen szétmállik. Az időközben szerzett scarlatinából a gyermek felépülvén, parotistáji daganata rohamosan kezd növekedni, s a lágyszájpadot is leboltosítja. Majd aluszékonyság, arhythmiás, szapora pulsus észlelhető, s 6 nap múlva a beteg meningeális tünetek között meghal. Bonczolásnál a bal parotis táján férfiökölnyi, a mandibulával szorosan összekapaszkodott lágy, velöszerű sarkoma találtatott; a daganat magába öleli az alsó állkapocs függőleges szárát és vízszintes részének felét, átterjed a koponya alapjára s a scala médiának megfelelöleg a koponyaalapot áttörve almanagyságú tumor alakjában folytatódik a koponyaürbe. Az os petrosum mellső végének megfelelöleg mogyorónyi különálló daganatrész foglal helyet, mely a baloldali Varol-liidat lapossá nyomta és ellágyította. Az agy convexitásán kevés genyes izzadmány. Submaxilláris és nyaki mirigyek duzzadtak, s a daganathoz hasonló képletekké alakultak. Tüdők állományában, főleg a felszínen lencsényi-babnyi hófehér, tömött metastatikus daganatgóczok. 27 beteget vettünk fel cicatr. corn, simpl. és adliaer., valamint staphyloma cornea miatt iridectomia, illetve staphyloma-leraetszés czéljából. A hegeket nagyobbrészt phlyctaenás gyuladások és blennorrh. neonat., kisebb részükben elörement sérülések hozták létre. Veleszületett és fiatalkori hályog miatt 13 esetben extr. linear, c. iridectom., 1 esetben extr. linear, simpl.-t végeztem; cat. membrán, mindkét szemen Kuhnt-féle discissiót tett szükségessé. Sérüléses hályog egyik esetében az elülső csarnokban 2 pillaször volt jelen, melyek a cornea hegéhez rögzítve, szabadon álló végükkel a lencse felületéig nyúltak. A szem különben teljesen békés volt, s a hályog operatioja alkalmával a szőrök is könnyen eltávolíttattak. Két már régebben operált, de felhúzott colobomaszárakkal s cat. secundariával gyógyult esetben capsulo-iridectomia útján nyertünk kielégítő eredményt. Feltűnő nagy volt az év folyamán felvett gliomás betegek száma. Összesen 11 ily esetünk volt (5°/o), melyek közül csak 2 volt az első stádiumban, míg 3 a másodikban, 5 a harmadik szakban, egy pedig enucleatio utáni (2 hónap után) lokális recidivával jelentkezett. Valóban elszomorító, hogy e szerencsétlen betegek túlnyomó részét oly későn hozzák szakértő elé, hogy az életbentartáshoz már exenteratio orbitae útján is vajmi kevés a reménység. Igaz, hogy gyakran a szülök indolentiáján múlik a gyermek gyászos sorsa, kik a sürgősen s talán még idejében megajánlott műtétbe nem egyeznek bele, csak akkor, mikor a gyermek kínjai már rájuk nézve is elviselhetetlenné válnak. Egy 2 éves leánykát 1905. deezemberében mutattak be a rendelésen jobb szemének kezdeti szakában levő gliomájával. A gyermeknek fájdalmai nem lévén, az enucleatioba nem adták beleegyezésöket. 10 hónappal később a gyötrő fájdalmak miatt újból megjelenvén, a szemlékét óriási módon előretolva, felette a felső szemhéjat maximálisan kinyújtva találtuk. A szemteke látható része ép. Az orbita kitakarítása után másnap a gyermek nyugodt, jókedvű, de harmadnapra hirtelen fellépett görcsök között meghal. Sectiónál az opticus mentén felterjedő s a frontális lebenyben tyúktojásnyira megnövekedett daganatot találtunk. A szemhéjak angiomája miatt 4 esetben végeztünk műtétet. Plastikára egyiknél sem volt szükség, mert ovális metszéssel történt kiirtás után a sebszélek feszülés nélkül voltak egyesíthetök. Lövési sérülés okozta ectropium cicatr. miatt Kuhnt eljárása szerint T
