Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
43 Az iridectomia végeztével jól lehet a staphylomát Graefe kés és csípő, olló segélyével eltávolítani, mert a tömött staphylomata! csak kevéssé esik össze a csarnokvíz elfolyása után. A staphylomát mindig alapjáig vágjuk le s azután húzzuk a fonalak csomózása útján a kötöhártyahidat a sebfelületre. Az eredmény mindig kielégítő volt. A 11 keratoplastica conjunctivalis közül 5 prolapsus iridis lecsapása után keletkezett anyaghiány pótlására szolgált. Az irisen végzett operálások összes száma 103 volt, ezek között természetesen az iridectomia dominál. Kisebb terjedelmű, de különösen áttetsző cicatrix corneae simplex eseteiben előszeretettel végeztük a koremorphosist és a sphincterectomiát, mely operálások jobb látásélességgel kecsegtetnek az iridectomiánál. Hátrányuk, hogy a sebzés helye a kimetszés oldalára kerül, s így az eredményt a sebastigmatismus tetemesen rontja. Ennek csökkentésére sphincterectomiánál is egészen peripheriás sebet készítettünk, s egyszer megkisérlettiik ép lencse mellett a 'FFecAer-féle iridotomia simplexet is, mely operálásnál a seb a bemetszéssel ellentétes oldalra kerül. A lencsesérülés, azt hiszem, elég jól elkerülhető tompa végű csipöollóval, de hátrány, hogy nagyon megbízható eszközzel kell rendelkeznünk. A kísérlet különben jól bevált. Axenfeld azon ajánlata, hogy az irist sebkészítés után prolabáltassuk s így végezvén a sphincter bemetszését, újból reponáljuk, két okból nem mondható szerencsésnek. Először is a fertőzést lehetővé teszszük az irisnek kötöhártyával való érintkezése által, másrészt a sebzés itt az irisbemetszés oldalára kerül, s igy a látáseredmény rosszabb lesz a Wecker féle iridotomiánál. A hályogoperálások eredményeit az alább közlendő táblázat tünteti fel. A múlt évben operált öregkori hályogok között 27, a fiatalkoriak között 4 komplikált volt, nem számítva a könnyebb kötöhártyahurutot, szemhéjszéli gyuladást és pterygiumot a komplikált esetek közé. Az összes hályogok statistikája összevontan található a kimutatásban, mert csak így Ítélhető meg helyesen az elért eredmény. A complicatiók feltüntetése tekintetében ugyanis oly eltéréseket találunk egyes kimutatásokban, hogy összehasonlításra csak az összegezett eredmények adhatnak alapot. A kimutatás rubrikái a tavalyi kimutatástól annyiban térnek el, hogy az I. oszt. eredmény alsó határául az 5/30 látásélességet vettem fel. Ez azért történt, mert az 1905.4 látáseredmények a korai discissio utáni állapotot jelentik, míg a lefolyt évben helyszűke miatt ezen utóoperálásokról le kellett mondanunk. Minthogy pedig 1905-ben a korai discissiókra kerülő betegek átlagos látásélessége 5/3o volt, az összehasonlítás a két év eredménye között így pontosabb lesz. A százalékszámítás a két év adatainak összegezése alapján történt. (Lásd a 44. oldalon levő táblázatot.) A közölt számok bővebb kommentárt nem igényelnek, s csak néhány megjegyzést füzünk hozzájuk. Feltűnő az üvegtestelöesések nagy száma: 6'8°/o, de ezek nagyobb része a komplikált hályogok rovására esik, melyek közül pl. a lencse subluxatioja eo ipso üvegtestelöesésre vezet. Ha a komplikált eseteket a mostani és tavalyi kimutatásból levonjuk, az üvegtestelöesések száma 11 lesz 265 nem komplikált hályogoperálásra, a mi 4'l°/o-nak felel meg. Megjegyzendő, hogy a lefolyt évben Uvegtestelöesés esetén a Reisinger-féle kettős horgú csípőt használtuk a hályog kihúzására. Ezen kitűnő eszköz mindenkor jól bevált, s rendszerint a hályog kihúzásának műveleténél elkerülhető az üvegtest további elfolyása, a mi a kanállal szemben igen nagy előny.
