Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
41 történt kombinált eljárással együtt vagy utána. Csak ezen egy, a felső áthajláson végzett egyszerű kimetszés, továbbá a kombinált eljárások és a tarsectomiák összege, vagyis 65 operálás állítható szembe a 793 trachomás szemmel, s így az operálás arányszáma 46°/o nak felel meg. A tavalyi kimutatásunkban a csomókinyomásokat és kikaparásokat is az operálások közé vettem, holott ezen eljárásokat helyesen-e vagy helytelenül, nem szokás az operálások közé számítani, hanem mechanikus eljárásokul tekinteni. Ha a tavaly kimutatott számokon a correctiót a mostani számításnak megfelelően megteszszük, kiderül, hogy 1905-ben csak 32%-ban végeztünk még exeisiokat. Ezen számadatok egyrészt arra mutatnak, hogy az excisiók iránt való bizalmunk tavaly óta növekedett, másrészt hogy a kimetszések indicatioját ez idő szerint Kuhnt-hoz hasonlóan állapítjuk meg, a ki 50%-ban végez excisiókat. A trachoma operativ kezelésének hasznára nem annyira azon néhány fényesen gyógyult eset utalt, melyekben az évek óta sikertelenül kezelt trachoma rövid idő alatt teljesen kigyógyult, visszaadván az illetők egész munkaképességét, mint inkább azon észlelet, melyet a régebben operált eseteken egyáltalán tettünk. Az észlelésünk alá került ilyen régibb eset még kevés, nem alkalmas tehát végső érvényű következtetésre, de mégis konstatálni lehet ezen eseteken, hogy mindenkor épnek találtuk az áthajlás ki nem metszett részét, a mi igazolja, hogy a kimetszés gátat vet a kóros folyamat ép áthajlásrészletekre való átterjedésének. A kórházba visszakerült operáltak kis részében láttunk csak visszaesést vagy friss pannus-eruptiót, túlnyomó többségükben javulást vagy gyógyulást. Több esetben a beteg azért kereste fel a kórházat, hogy a még nem operált szemét is operálás alá vesse. Ezekben úgy találtuk, hogy az operált szem, mely annak idején a súlyosabban beteg volt, a bajból kigyógyult, míg a másik, az előtt operálásra indikáltnak nem tartott szemen a baj súlyosbodott vagy az ép corneán azóta pannus keletkezett. Rendszerint ez vitte rá a betegeket, hogy a másik szemük operálását kérjék. Az orvosegyesületben 1905-ben a trachomaellenes excisiókról tartott előadásomban1 részletesen tárgyalt azon kosmetikai hátrányon, hogy egyes esetekben (mintegy 10°/o-ban) a kombinált eljárás után a felső szemhéjszél feljebb emelkedését tapasztaltuk, teljésen győzedelmeskedtünk. Előadásomban kifejtettem volt, hogy a szemhéjszél feljebb húzódását a szemhéjemelö izomzatnak a tarsus csonkjához való húzódása okozza, de nem tulajdonítottam ezt a javaslatba hozott matráczvarratnak, mert varrás nélkül hagyott esetekben is tapasztaltuk ezen hibát. Az előadásban adott leírás szerint az áthajlás sebszélébe öltött fonalakkal a tarsus csonkja fölött 1 mm.-rel kell kiszúrni, még pedig úgy, hogy a tű hegyével a megmaradt szemhéji kötőhártyán végigcsúszunk. A varrat végezésének ilyen módját azért ajánlottam, mert egyrészt azt tapasztaltam, hogy közvetlenül a tarsus sebszéle niveaujában való kiszúrás után az áthajlás sebszéle egyszer másszoi a tarsuscsonkra reáhajlik és a tarsális kötőhártyával symblepharonszerüen összenő, másrészt a tarsuscsonk felett való végigcsúszás czélja az volt, hogy elkertiltessék a levatornak vagy Müller izomnak a tarsus sebszéléhez való húzása a tű által. Ezen technikát azonban csak nagyon röviddel az előadás előtt honosítottam meg, s így annak hatását nem is ismertem még teljesen. 1 1. Szemészet. 1906. 2. sz.
