Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
35 lyek maguk is szürkés sarjszövetbe mennek át; ez utóbbi számos tűszúrásnyitól egész kölesnagyságú szürkés-sárgás göböcskét tartalmaz, melyeknek egy része egészen a cornea hátsó lapjához fekszik oda. A pupilla szűk, területében sárgás-szürke izzadmánygomoly. 29.-én. A csomócskák erősen megszaporodtak, a már meglevők növekedtek. Julius 3.-án. Felül a scleralis ectasiák között 1—2 apró sárgás-szürke csomócska is áttiinik a vékony scleralis szöveten. 6.-án. Felül a sclerectasiák között a conjunctiván áttünö sárgás-szürke csomócskák megszaporodtak, s most már alul is láthatók ilyenek. A csarnokból a vér és izzadmány már teljesen felszívódott, úgy hogy mindenütt tisztán láthatók a szürkés, részben összefolyó, sárgás központtal biró csomócskák, melyek közül egy-kettő már kölesnél is nagyobb, s melyek az iris szövetét teljesen át és átjárják. Az egyes szemcsék közt és körül igen finom erecskék láthatók. A pupilla területét egy nagy szürke csomó tölti ki, mely egészen a cornea hátsó lapjához fekszik oda. Julius 7.-én. Enucleatio bulbi sinistri. A műtét cocainanaesthesia mellett simán folyt le, s a beteg ló.-én további orvosi kezelésre tiszta szemüreggel hazabocsáttatott. Az eltávolított bulbus 3 napig formaiinban volt, majd alkohol mind töményebb oldatában keményítve s celloidinba ágyazva függélyes síkban metszetett fel; a metszetek haematoxylin-eosinnal vagy Van Gieson szerint lettek festve. A bulbus már enucleatiókor kissé nagynak tetszett; meridionalis metszeteken mellső-hátsó átmérője átlag 24'2, a függélyes 2W mm., tehát még keményítős, beágyazás után is majdnem eléri egy ép szem in vivo méreteit. A metszeteken már szabad szemmel feltűnik, hogy a lencse igen előre van helyezve, úgy hogy csar nők nincs is; feltűnik továbbá a ciliaris sclerectasiáknál a sclera szövetének hirtelen megszakadása s a corpus ciliare helyén lévő szövet kitüremkedése. Mikroskop alatt a cornea hámja, és pedig leginkább a közepén, erősen degeneráltnak látható; általában vékony, többnyire 3—4 sejtsorból áll; a felső rétegek teljesen laposak, sokhelyt magfestést nem mutatnak és colloidszerü anyaggá folytak össze vagy kifosztanak; az alsó rétegek erősen ziláltak, a sejtek itt is laposak, a basalis réteg pallisadeszerü sorának nyoma sincsen s a sejtek között számos vacuola és apró gömbsejt látható ; a sejtfogazat hosszú tüskékké nyúlik meg. A liowmanhártya ép ; a cornea lemezei között a fix sejtek általában megszaporodtak; egy-két helyen a hátsó rétegek között számos megnyúlt, lapos lymphocytamag látszik, s egy ilyen sejtgazdag hely mögött a Descemet-hártya egy darabon nem követhető és elvész a csarnokot kitöltő rendkívül bősejtű szövetben. Utóbbitól a Descetnetendothel sehol sem különböztethető meg. A conjunctivában, közvetlenül a hám alatt, több helyt ebbe is beterjedve s ezt erősen elvékonyítva számos elég éles határú sűrű gömbsejthalmaz van; a nagyobbak közepét epitheloidsejtek alkotják. Egy ilyen kisebb sejthalmaz az enucleatio conj.-metszése mellett is van, jóllehet az átmetszés eléggé hátul történt. A szem mellső felének erei mindenütt tágak, vékonyfalúak, vérrel teltek. Az episclerát és a sclera felszínesebb rétegeit itt elöl kisebb-nagyobb és néhol elinosódottabb határú, egyébként a conjunctivában lévőkkel egyező sejthalmazok jurják át és zilálják szét, néhol egészen vékony rostkötegekre. A már a beteg felvételekor látható sclerectasiák közül a felül levő legnagyobbnak szélein a sclera összes rétegei, az alul levő laposabb ectasiánál a sclera belső 2/3-ának rostjai hirtelen és teljesen megszűnnek s az így létrejött léczszerűen elöugró s alig beszűrődött peremtől csak néhány rostnak vége fordul ki az ectasia öble télé. A feiül lévő ectasia falát egy helyt csak az erősen megvékonyodott episclerának sűrűn beszűrődött és szétzilált néhány rostkötege képezi; az alul levőnek fala vastagabb, de szintén erősen beszűrődött. Az ectasiák öblébe kinyomul és azt kitölti a corpus és processus ciliaris és az irisgyök, illetve az ezeket legtöbbnyire helyettesítő, általában sejtgazdag kötőszövet, mely a zonula ciliaris hátsó szálai, a lencse és a cornea meg sclera között levő területet többé-kevésbé kitölti s az irist és corpus ciharet legnagyobbrészt magába olvasztja. Ezen kötőszövet a zonula hátsó szálai közt csak gyér fiatal kerek kötőszöveti sejtek s lymphocytákból áll, melyek között halvány endothelsejtek alkotta hajszálérben bók s ezekben néhány vörösvérsejt látható. A corpus ciliare felé a sejtek szaporodnak s nagyobbodnak, nyúlványokat is képeznek, melyek reezévé érnek össze. A solerectasiákat (a proc. cil. részletein kivid) s az innen a lencséig érő területet epitheloidos és nyúlványos sejtek töltik ki, itt-ott egyegy óriássejttel. Ezen szövetben az alsó ectasiában a ciliaris izmot és nyúlványt, a ciliaris és főleg a festékes hámmal jól meg lehet még különböztetni, bár a ciliaris hám maga is néhol rendetlenül burjánzik; a felső nagyobb ectasiában azonban mindez a felismerhetlensé dg szét van zilálva és beleolvadt a fiatal kötőszövetbe. A lencse mellső domborulatának távolsága a cornea hátsó felszínétől körülbelül 3*
