Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
2 A mi a klinikán használatos therapeutikus eljárásokat illeti, azok természetesen a megbetegedésekhez viszonyítva változnak. Régebben a szem belsejében fellépett conglomerált tuberculumok eseteiben kizárólag az enucleatiót szoktuk volt alkalmazni, a nélkül, hogy az ily esetekben végzett enucleatiónak káros hatását csak egy esetben is észleltük volna, sem miliaris tuberculosisnak, sem pedig meningitis tuberculosánk egy esetben sem volt az enucleatio után. A conjunctiva tnberculosisánál, az excochleatiót, a cauterisatiót, vagy a kettőt felváltva is alkalmaztuk. Az 1905. év tavasza óta a tuberculin-befecskendéseket használjuk. Hippelnek 1904 őszén megjelent közleménye, melyben a tuberculinnak therapeutikus értékét tárgyalja, s melyben azon végkövetkeztetésre jut, hogy ezen szer képes a szemtubereulosis eseteiben, még igen súlyos megbetegedéseket is jótékonyan befolyásolni, sőt teljesen meg is gyógyítani, minket is annak használatára indított. Kezdetben, mikor még ezen gyógyszernek hatásáról saját tapasztalataink nem voltak, még Hippelnél is óvatosabban jártunk el, a mennyiben sokkal kisebb dosissal ('/iooo mgm.) kezdtük meg a befecskendéseket, s ennek megfelelöleg sokkal kisebb dosisokkal emelkedtünk is fel. Midőn azonban láttuk, hogy a tuberculin kis adagban adagolva, a betegre tényleg semmi hátránynyal sem jár, teljesen a Hippel ajánlotta módszer szerint adagoltuk azt, úgy hogy ebben a tekintetben eljárásunk semmiben sem különbözik az övétől. Diagnostikus czélból a T. V.-t használjuk, és pedig 1 mgm-ot fecskén dezve be az interscapuláris tájékra, therapeutikus czélból azonban a T. R. t alkalmazzuk, és az injectiókat rendesen a felkarba adjuk, felváltva, hol a jobb, hol a bal oldalon. A kezelést kezdetben kizárólag a klinikán bentfekvö betegeken végeztük, tekintve azonban a kezelésnek igen hosszadalmas voltát, továbbá a klinikának az óriási betegforgalomhoz viszonyítva aránylag igen szűk voltát, röviddel a tuberculin alkalmazása után az ambuláns kezelésre tértünk át. A szegény vidéki betegeket kivéve, kik magukat a fővárosban fenntartani nem tudják, az összes betegeket ambulanter kezeltük, s ebből a betegre nézve semmiféle hátrányt nem tapasztaltunk, sőt azt mondhatnám, hogy az impressiónk az, hogy az ambuláns kezelés előnyösebb a kórházinál, mert minden tuberculotikus megbetegedésnél a gyógyulás egyik föfactora a friss és jó levegő, ezt pedig ambuláns kezelésnél sokkal inkább elérhetjük mint a kórházinál. Eljárásunk ebben a tekintetben az volt, hogy a betegeket, ha nem tudtak az orvosi hőmérővel bánni, egy időre, 1—2 hétre, felvettük a klinikára, betanítottuk, s azután kibocsátva bejárólag kezeltük tovább. A betegek otthon 2 óránként mérték magukat, s ezt egy kis könyvecskébe feljegyezve másodnaponként jelentkeztek a klinikán ; magasabb láz esetén otthon ágyba feküdtek annak elmúltáig. Összesen 16 szemtubereulosis eset kezeltetett ily módon tuberculin T.-R.-rel, és pedig: 8 tuberculosis selerae 5 tuberculosis conjunctivae 2 iritis tuberculosa 1 tuberculosis chorioideae. Teljesen gyógyult ezek közül 5 eset, és pedig: 3 seleritis tuberculosa 1 iritis tuberculosa 1 tuberculosis conjunctivae.
