Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
152 középmély, vize tiszta. A látható iris kissé fakó, piszkos színű, vékonyabb szálazatú. A szem feszülése normális. Corneális mikroskoppal vizsgáltuk az elszíneződést. A cornea közepén a hám kissé borzolódott, a felszín kissé egyenetlen. A folt teljesen homogen anyagból állónak tűnik fel. Dionint in substantia alkalmaztunk eredmény nélkül. Úgyszintén hatástalanok maradtak a subconjunctivális konyhasóinjectiók is. Sőt ez utóbbiakra a szem kissé fájdalmas lett, ciliáris injectio jelentkezett, s a szem feszülése csökkent. Tizennégy hónappal a sérülés után ismét alkalmunk volt a beteget látni. Változás csak annyiban van, hogy a tiszta corneális szegély felül és alul Va—f mm.-rel szélesebb lett, kívül és belül alig észrevehetőig szélesbedett. Az elszínesedett folt közepén, a szemrés irányába esőleg a felszínen degeneratio tüneteit veszszük észre. A cornea ott egyenetlen felszinű, de csillogó mindenütt. Oldalvilágításkor a sárgásbarna színhez kissé zöldes árnyalat társul. A szemek alján vér van, melynek keletkezési idejére felvilágosítást nem nyerhettünk. A szem feszülése kissé alászállott. Fényérzése, localisatioja jó. Egy esetben sem végezhettünk histologiai vizsgálatot. Mind a három esetben a corneának vérrel való átivódásának klinikai képe kétségtelenül áll előttünk. Mindegyikben mint előidéző ok erömüvi behatás szerepelt, melyre vérzés támadt a szem belsejében. Az első esetben hyphaemának nyomát sem láttuK, de az nem zárja ki az elülső csarnokba történt vérzés lehetőségét, mert mi csak két hónappal a sértés után láttuk a beteget, a mikor a vér már fel is szívódhatott. Az irisben levő résen át vörös visszfény nem nyerhető, a mi intraoculáris vérzés mellett bizonyíthat. Az első esetben az imbibitio körülbelül 3 héttel, a másodikban 8 nappal a sértő behatás után támadt, a harmadikban pedig erre nézve biztos adatokat nem nyerhettünk. Hogy miként jutott a sértés után a vér a corneába, erre nézve a második esetben, kételyeink nem lehetnek. A sebrepedés után 8 nappal a cornea közepe ivódik be, egy nappal később a beivódás a seb környékén is kifejezett. Különös csak az, hogy miért színezödött el a seb környéke később. Az első esetben secundaer glaucomas szemmel van dolgunk, mely a táplálkozási viszonyok nagyfokú zavarát okozhatta, a sértés és következményes intraoculáris vérzés e viszonyokat még rosszabbá tette. A második esetben a sebrepedést súlyos iritis követte, mely a pupilla és coloboma elzáródását okozta. A harmadikban az intraoculáris vérzés, a szemen észlelt hypotonia, a cornea felszínének a szemrésbe eső részletén látható degeneratiós folyamat és a spontan vérzés az elülső csarnokba mind olyan tünetek, melyek a szem táplálkozásának nagyfokú megromlása mellett bizonyítanak. A második esetben a szem burkainak megnyitása után, a másik kettőben a nélkül következett be a corneának véres átivódása. Ez utóbbi esetekben minden valószínűség szerint diffusio útján történt az imbibitio. Szerény felfogásom szerint nem elégséges egyedül a vérzés a szem belsejében, hogy az átivódás létrejöjjön, hanem valószínűleg a sérülés, illetve a következményes elváltozások okozta táplálkozási zavaroknak is nagy szerep jut olyan értelemben, hogy a Descemet-hártya, illetve a cornea permeabili-
