Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
145 daer invasiojával van dolgunk. Persze az ilyen eseteket csak az anamnesis ismeretével vagyis helyesebben mondva a betegség kezdeti szakában megejtett vizsgálatok alapján lehetne elbírálni. A harmadik csoportba azon eseteket kell sorolnunk, a melyeknél ezen előbb említett körülmények nem fordulván elő, a kötöhártya elváltozása és a jelenlévő baktériumok közt, ha nem is egyenes kóroktani összefüggést, de valamelyes közelebbi vonatkozást kell feltételeznünk. Ilyen vonatkozás elképzelhető például oly értelemben, hogy bizonyos izgalmak, legyen az nem corrigált fénytörési hiba, füst, por stb., a conjunctivát hosszantartó vagy folyton ismétlődő hyperaemiák előidézése által a baktériumok elszaporodására kedvező talajjá teszik; viszont a staphylococcusok ezen praeparált talajon burjánozva, az egyszerű hyperaemiát huruttá fokozzák és így hosszú időn át mint lobfentartók szerepelnek. Nem lehetetlen, hogy náthánál a collaterális vérbőség ugyanilyen értelemben disponálja a kötöhártyát. 68 idetartozó esetünkben 21-nél acut, 9-nél subacut, 38-nál chronikus jellegű volt a kötöhártyagyuladás. A heveny esetek közül 1 blennorrhoeás jellegű volt (újszülöttnél), 3 álhártyaképzödéssel, 4 pedig folliculusok képződésével járt. Megjegyezzük, hogy a 68 beteg közül 24 különböző természetű blepharoadenitisekben, 1 impetigo facieiben szenvedett. Xerosisbacillus. Alig van kötöhártya, akár egészséges, akár kóros, a melyen gondos vizsgálattal ezen baktériumot meg ne találhatnék. A xerosisbacillus mint alakjánál fogva feltűnő, könnyen felismerhető és gy akran előforduló mikroorganismus már igen korán magára vonta a vizsgálók figyelmét; ezen baktériumban a xerosis corneae-töl kezdve a trachom áig a legkülönbözőbb fertőző betegségek okozóját látták eleinte és csak eg y évtizedig tartó kutatások és heves irodalmi polémiák árán derült ki a teljes igazság, t. i. hogy ezen baktérium az egészséges és különösen a hurutos emberi kötöhártyának állandó saprophytás lakója, a mely a conjunctiván betegséget előidézni nem képes. Komplikálja a dolgot azon körülmény, hogy ezen teljesen ártalmatlan baktérium a Löffler féle diphtheriabacillussal úgy alakjára, mint tenyészési sajátságaira nézve teljesen megegyezik, annyira, hogy kettőjüket — eltekintve egyes nem mindig meglévő és nem egészen megbízható fertőzési és egyéb sajátságoktól — egymástól biztosan megkülönböztetni csak az állatokon való kísérletezés útján lehet. A virulens diphtheriabacillus, mint más nyálkahártyákon, úgy a conjunctiván is álhártyaképzödéssel járó könnyebb vagy súlyosabb ú. n. diplitheriás gyuladást kelthet. Ha ilyen gyuladások esetén a váladékban a diphtheriabacillushoz hasonló baktériumokon kívül más ismeretes kórokozó mikroorganismust nem találunk, a dolog tisztázása végett tényleg vagy állatkísérletekhez kell folyamodnunk (a baktérium beoltása tengerimalacz hasüregébe) vagy ha erre időnk és módunk nincs, biztosság kedvéért diphtheriaserumos gyógykezelés alá veszsziik a beteget. A mi eseteink között ilyen valódi diphtheriás gyuladásra gyanús conjunctivitis nem fordult elő. Megjegyezzük még, hogy a valódi diphtheriabacillushoz hasonló, de ártalmatlan saphrophyták között egyes szerzők két féleséget különböztetnek meg: az 10
