Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
137 állanak mindig szükség-képen oki összefüggésben, 15 esetben láttunk. Azon néhány trachomas beteg közül, a kiknek conjunctivaváladékát szintén megvizsgáltuk, 2 esetben találtunk diplobacillusokat. Meyerhof Egyptoraban a diplobacillushurutot, mint az ottani trachomának igen gyakori complicatioját említi. A szemhéjak megbetegedései közül a fentebb tárgyalt elváltozásokon kívül madarosist 5-ször, trichiasist egyszer és ektropiumot egyszer találtunk. A cornea részéről is felléphetnek complicatiók, a melyek keratitis superficialis (3 esetben), vagy jobbindulatú ulcus alakjában jelentkeznek. 3 regressiv ulcus mellett 9 haladó fekélyt figyelhettünk meg, a melyek közül 6 esetben a diplobacillust tisztán és egy esetben pneuraococcussal vegyest találtuk. A corneának diplobacillusok okozta fekélyei néha a typikus ulcus serpens képét mutatják, mint azt Uhthoff és Axenfeld vizsgálatai is kimutatták. Az orrnyákhártyának hurutos állapota gyakori kisérö. A diplobacillushurutok nagy elterjedettsége arra szólít fel bennünket, hogy a fertőzés módjának kutatásában tekintetbe véve a váladéknak rendesen minimális voltát, a szemről szemre való átvitelen kívül egyéb utakat is keressünk, illetve a más módon való fertőzés lehetőségét figyelmen kivül ne hagyjuk. Ezen kérdés elbírálásánál mindenekelőtt számolnunk kell azon tapasztalati ténynyel, hogy a diplobacillusok kivételes esetekben egészségesnek látszó conjunctiván is előfordulhatnak. Erdmann, liymovicz, Plaut és Zelewski ilyenféle tapasztalataihoz hasonló észlelésünk nekünk is volt néhány olyan egyénnél, a kik csupán látási zavarok miatt keresték fel a rendelést és teljesen halvány kötöhártyájuk lévén, csak a belső zugban lévő minimális váladék indított bennünket a bakteriológiai vizsgálatra; azonban ezen kevés és mindenesetre kivételes esetekből, tekintetbe véve az ilyen irányban tett számos vizsgálatok negativ eredményeit, egyáltalában nem következtethetünk a diplobacillusnak ép conjunctiván való előfordulására, mert egyrészt a chronikus kötöh ártyahurutok klinikai képe nem irható élesen körül, másrészt tényleg létezhetnek pathogen baktériumok által okozott kisfokit hurutok is, a melyeknek tünetei elenyészően csekélyek. Azon feltevés tehát, hogy a diplobacillushurutokat az ép conjunctiván meglévő és valamilyen módon virulenssé vált bacillusok okoznák, semmiképen sem állaná meg a kritikát. Közelebb fekvő azon gondolat, hogy a diplobacillushurutokban szenvedő emberek szemeiből a baktériumok a kö~ nyekkel az orrba jutva, ott kedvező tenvészési viszonyokra találván egyrészt hosszabb ideig életképesek maradnak, másrészt az orrfuvással időnként zsebkendőre és egyéb tárgyakra jutva, más egyének kötöhártyájára kerülhetnek. Legelőször Biard állította az orrváladák útján való fertőzés valószínűségét; Morax, Petit, zur Nedden közlései Biard adatainak ellentmondottak ugyan, de legújabban Erdmann vizsgálatai kimutatták, hogy a Morax-Axenfeld-iéle diplobacillus az orr nyákhártyájának igen gyakori lakója még olyan egyéneknél is, a kik kötöhártyahurutban nem szenvednek. A mi, erre vonatkozó vizsgálataink a következő eredményeket adták : 29 diplobacillushurutban szenvedő egyén közül, a kiknek orrváladékát ez irányban megvizsgáltuk : náthás vagy nedvező orrú volt 21. Ezek közül diplobacillusokat találtunk 16 esetben. Orrbeli elváltozásban nem szenvedett 8. Ezek közül diplobacillusokat találunk 6 esetben. Tehát a megvizsgált 29 közül összesen 22 esetben az orrváladékban is találunk bacillusokat, még pedig meglehetős nagy szám-
