Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
133 Előadások: 1. Scholtz Kornél és Vermes Lajos : A kötőhártyagyuladásokat okozó baktériumokról 500 vizsgált eset alapján. (Előadja Vermes Lajos dr.) T. E. ! A szemorvoslás tudománya régtől fogva azon kedvező helyzetben van, hogy szolgálatába fog adhatta a legpreezizebb vizsgálati módszereket, a melyek segítségével a szembetegségek diagnostikája csaknem absolut biztosságot ért el. Az utóbbi évtizedeknek bakteriológiai vívmányait a szemészet is értékesítette, még pedig a szem bakteriológiai vizsgálatára különösen kedvező körülmények felhasználásával oly tökéletességgel, hogy immár a szembetegségek bakteriológiája mint egy részleteiben is csaknem teljesen kidolgozott tan fekszik előttünk. A legszebb eredményeket a kötöhártyagyuladások pathologiájában látjuk. A bakteriológia előtti időkben az egyes bajokat okozó mikroorganismusok ismeretlenek lévén, az ily gyuladások tüneteinek gondos és a legapróbb részletekig terjedő megfigyelésével igyekeztek az egyes betegségformákat felismerni és a váladékoknak ú. n. nyákos, nyákos-genyes, genyes és álhártyás volta szolgált egyebek közt alapul az egyes féleségeknek egymástól való megkülönböztetésére. Jogosultnak kell tartanunk azon törekvést, hogy a modern nomenclaturában a conjunctivitisek az őket előidéző baktériumok szerint osztályoztassanak és a betegséggel járó tünetek megjelölése inkább az esetek részletes körülírására szolgáljon. A conjunctiva baktériumaira vonatkozó vizsgálatoknak eredményes volta folytán kezdetben sokan azon reményt táplálták, hogy a régebbi tüneti megfigyelések alapján felállított kórformák mindegyikének meglesz a maga külön kórokozója, úgy hogy például a genyes váladékot termelő conjunctivitisek minden esetében ugyanazon baktériumot fogjuk feltalálni és hogy az álhártyaképzödéssel járó gyuladásoknak, meg a közönséges heveny hurutok különféle formáinak is meg lesz a maguk specifikus kórokozója. Az esetek jó részére nézve a dolog így is van. Tudjuk, hogy a bő genyedéssel járó conjunctivitisek legnagyobb részét a gonococcus okozza és hogy a Murax-Axenfeld-(é\e diplobacillus az esetek többségében bizonyos speciális tünetekkel járó chronikus hurutot kelt. Typusos megbetegedéseknél tényleg kellő gyakorlat mellett sok esetben előre megmondhatjuk, hogy milyen baktériumot fogunk a váladékban találni ; de ha valaki nagyobbszámú esetekben rendszeres bakteriologikus vizsgálatokat végez, azt igen gyakran meglepetések fogják érni, a mennyiben a várt baktérium helyett néha egészen másokat talál. A kütöhártyalmrutok lefolyása alatt mutatkozó egyes kóros jelenségek tehát nem tekinthetők egy bizonyos bakteriumfaj által okozott betegség specifikus tüneteinek ; ugyanazon jelenség, a melyet az esetek legnagyobb részében a iVezsser-féle gonococcus okoz, bizonyos előttünk jórészt még ismeretlen tényezők közreműködése folytán létrejöhet a pneumococcus, a Koch-Weeks-féle bacillus vagy más mikroorganismusok behatása folytán is. Épen ebben a körül ményben rejlik a bakteriológiai vizsgálatok nagy fontossága és szükséges volta; ha a különböző baktériumok által okozott kórjelenségek egyezők is lehetnek egymással, nem egyforma a betegségek lefolyása, mások a hozzájuk társuló complicatiók, más a prognosis, másnak kell lenni sok esetben a gyógyítás módjának, másnak a prophylaxisnak. A conjunctiviseket okozó mikroorganismusok nincsenek a földtekén egyenletesen elterjedve; a heveny hurutok nagy részét Párisban más bak-
