Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
120 Az ellentétes színek elméletének módosítását, részben nj alapokra fektetését, consequens keresztülvitelét pbysikális chemia törvényeinek szükségszerű alkalmazásával G. E. Müller1 végezte. Müller külön tárgyalja a csapok és a pálczikák functioját. Szerinte a fénysugarak nem közvetlenül, hanem a retinában végliezmenö photochemiai inductio útján hatnak az idegekre. Müller szerint nem az idegek, hanem a retinális folyamatok antagonistikus természetűek s ezek mint megfordítható chemiai reactiók lépnek fel. Müller elmélete szerint is csak 3 látósubstantia van, mely mindegyike két anyagból áll s melyek két irányú reactio útján folytonosan egyik a másikából fejlődik, az új anyagot egy neutrális anyag szolgáltatja. Ha azonban a reactiók chemiai egyensúlyba jönnek, nem hatnak az idegekre, tehát érzetet nem keltenek. Mindamellett a fekete-fehér substantia működik, endogen centrális okoknál fogva állandóan. Az antagonistikus reactiók intensitásának különbsége hat csak az idegre és indít meg egy bizonyos idegfolyamatot, mely azután a megfelelő érzetet váltja ki. A kiváltott érzet és ugyanígy a megindított chromatikus vagy achromatikus idegfolyamatok nem függnek a photochemiai reactiók absolut, hanem a relatív intensitásától. Ha a két megfordítható reactio egyenlő nagy, ha a ± differentia = 0, ha ugyanis előáll a chemiai egyensúly, akkor idegfolyamat nem indul meg, csupán az endogen fekete fehér folyamat működik, melynek psycliikai repraesentánsa a szemszürke, melyet behunyt és pihent szemnél észlelünk. Az elméletnek részletes előadásával nem akarom az igen tisztelt hallgatóság türelmét koczkára tenni, azért rögtön rátérek a színvakság magyarázatára. Ezen elmélet szerint 3 páros, azaz piros-zöld, sárga-kék és fekete fehér chemiai természetű antagonistikus retinális folyamat és 6 önálló idegfolyamat azaz piros, sárga, zöld, kék, fekete és fehér folyamat van. Minden egyes chromatikus retinális (külső) folyamat 3 belső (idegfolyamat) értékkel bír s pedig egy achromatikus és két chromatikus értékkel, azaz három idegfolyamatot indit meg s pedig: piros r. f. sárga r. f. zöld r. f. kék r. f. piros, sárga, fehér sárga, zöld, fehér zöld, kék, fekete kék, piros, fekete idegfolyamatokat. Azonkivül még mindeu fény a színes retinális folyamatokon kivtil még egy fehér retinális folyamatot is indít meg, melynek egy fehér idegfolyamat felel meg. Példának okáért egy tiszta sárga fény a kővetkező viszonyokat idézi elő : retinális fehér, mely fehér idegfolyamatot vált ki í piros n 77 77 77 piros, „ ! sárga n 77 77 | fehér n 77 77 ( sárga 77 77 77 77 sárga, „ zöld 77 77 77 | fehér 77 77 77 A sárgának tehát 7 belső értéke (7 idegfolyamat, melyek a megfelelő érzeteket váltják ki) van, melyek közül a 3 fehér és a 2 sárga egymást intensitásában emeli, míg a piros és zöld egymást felemelik. Tehát egy igen 1 Müller: u. o. X. k. 1. és 132. 1. 1896.
