Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
104 A fent elmondottak értelmében ezen sorozatot ki kell corrigálnunk olyképen, hogy a 0—9 éves korú egyénekre jóval több (talán a találtnak kétszerese) vaksági eset számítandó, a következő évtizedekre pedig kevesebb. A megvakulás veszélye a legelső életévekben mindenesetre igen magas, az első egy-két évtizedben csökken, azután pedig az öregkor felé egyenletesen fokozódik. Külföldi adatokkal a mieink nem hasonlíthatók össze eredménynyel, mert az ilyen sorozat képe természetszerűen igen lényegesen módosul a lakosság mortalitási viszonyai szerint, a melyek pedig tudvalevőleg igen különbözőek. A mellékelt graphikai tábla az egyes vaksági okoknak a különböző életkorokban való gyakoriságát demonstrálja. A rajz méretei az absolut előfordulási számok alapján készültek. (1. ábra.) Az alább következő két táblázat a vakság okainak életkorok szerint való előfordulását százalékos adatokban két szempontból világítja meg. Az 10. sz. tabellából megtudjuk azt, hogy az egyes betegségekben megvakultaknak hány százaléka volt 0—10, 11—20 stb. éves. 10. Életkorok években 0—10 11—20 21—30 31—40 41—50 51—60 61—70 71—80 80— Ismeretlen korú s z á z a 1 é kokban A cornea elpusztulása 24-7 25-8 17 7 10-4 7-1 71 3-7 20 1-5 Az uvea betegségei 11-1 11-6 89 8-9 19 4 19 4 15'8 3-2 1-1 0-6 A retina és látóideg betegségei 7-4 13-3 17 0 19-6 24 3 12'2 4-4 1-2 0-6 Glaucoma — — 11 3 6 10-6 40 0 26'5 15-9 — 2-3 Sérülések 54 18-5 12-0 12 0 19 6 10-9 15-3 2-1 10 3-2 A vastag jegyekkel nyomtatott számok az illető vaksági ok előfordulásának maximumát jelzik. Ezen adatok szerint egyenlőtlenül oszolnak meg : 1. a cornea elpusztulásából eredő vakságok, a melyeknek fele a 20 évnél fiatalabb egyénekre esik, másik fele egyenletesen kisebbedö arányban a 31—80 évesekre. Ezen eloszlás onnan magyarázható, hogy a cornea elpusztulásából eredő vakságok túlnyomó része a csecsemő- és fiatalkorban fellépő blennorrhoeáknak és a többnyire szintén fiatalkorban támadó himlőnek következménye. 2. A retina és látóideg betegségei által okozott vakságok (együttesen), a gyermekkortól kezdve fokozatosan szaporodva a 41—50 éves korban érik el a maximumot és innen kezdve gyorsan fogynak. Az ide tartozó vakságok nagy része tabeses eredetű. A tabes pedig többnyire a férfikor kezdetén szerzett lues eredménye lévén, az általa okozott látóidegsorvadás többnyire az élet derekán áll be. Megjegyzendő, hogy a retinális vakságok Icülönvéve sokkal egyenletesebb eloszlásúak, maximumjuk 19'6°/o-kal a 21—30 éves korra esik.
