Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)

1907-06-23 / 2. szám

104 A fent elmondottak értelmében ezen sorozatot ki kell corrigálnunk oly­­képen, hogy a 0—9 éves korú egyénekre jóval több (talán a találtnak két­szerese) vaksági eset számítandó, a következő évtizedekre pedig kevesebb. A megvakulás veszélye a legelső életévekben mindenesetre igen magas, az első egy-két évtizedben csökken, azután pedig az öregkor felé egyenletesen fokozódik. Külföldi adatokkal a mieink nem hasonlíthatók össze eredménynyel, mert az ilyen sorozat képe természetszerűen igen lényegesen módosul a lakosság mortalitási viszonyai szerint, a melyek pedig tudvalevőleg igen különbözőek. A mellékelt graphikai tábla az egyes vaksági okoknak a különböző életkorokban való gyakoriságát demonstrálja. A rajz méretei az absolut elő­fordulási számok alapján készültek. (1. ábra.) Az alább következő két táblázat a vakság okainak életkorok szerint való előfordulását százalékos adatokban két szempontból világítja meg. Az 10. sz. tabellából megtudjuk azt, hogy az egyes betegségekben megvakultak­nak hány százaléka volt 0—10, 11—20 stb. éves. 10. Életkorok években 0—10 11—20 21—30 31—40 41—50 51—60 61—70 71—80 80— Isme­retlen korú s z á z a 1 é kokban A cornea elpusztulása 24-7 25-8 17 7 10-4 7-1 71 3-7 20 1-5 Az uvea betegségei 11-1 11-6 89 8-9 19 4 19 4 15'8 3-2 1-1 0-6 A retina és látóideg betegségei 7-4 13-3 17 0 19-6 24 3 12'2 4-4 1-2 0-6 Glaucoma — — 11 3 6 10-6 40 0 26'5 15-9 — 2-3 Sérülések 54 18-5 12-0 12 0 19 6 10-9 15-3 2-1 10 3-2 A vastag jegyekkel nyomtatott számok az illető vaksági ok előfordu­lásának maximumát jelzik. Ezen adatok szerint egyenlőtlenül oszolnak meg : 1. a cornea elpusztulásából eredő vakságok, a melyeknek fele a 20 évnél fiatalabb egyénekre esik, másik fele egyenletesen kisebbedö arány­ban a 31—80 évesekre. Ezen eloszlás onnan magyarázható, hogy a cornea elpusztulásából eredő vakságok túlnyomó része a csecsemő- és fiatalkorban fellépő blennorrhoeáknak és a többnyire szintén fiatalkorban támadó himlőnek következménye. 2. A retina és látóideg betegségei által okozott vakságok (együttesen), a gyermekkortól kezdve fokozatosan szaporodva a 41—50 éves korban érik el a maximumot és innen kezdve gyorsan fogynak. Az ide tartozó vakságok nagy része tabeses eredetű. A tabes pedig többnyire a férfikor kezdetén szerzett lues eredménye lévén, az általa okozott látóidegsorvadás többnyire az élet derekán áll be. Megjegyzendő, hogy a retinális vakságok Icülönvéve sokkal egyenletesebb eloszlásúak, maximumjuk 19'6°/o-kal a 21—30 éves korra esik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom