Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
100 A sympathiás gyuladásokra vezető sérülésekről különben igen kevés használható feljegyzést találtam; ebből a megbetegedésből kellett még magyaráznunk a C.alatt feljegyzett 13 vaksági esetet, a melyeknél az egyik oldalon súlyos lefolyt iridocyclitis végeredményei, a másikon sérülés gyanúját felkeltő corneosclerális heg, vagy zsugorodott fájdalmas szemgolyó volt a kórleirásban feljegyezve. Szemoperatiók után megvakult 3 egyénnek mindkét szeme, 9 félszemére már régebben megvakult betegnek pedig a másik szeme romlott meg teljesen; 8 betegnél hályogmütét, 2-nél iridektomia, egynél egy szemhéjdaganat kiirtása, egynél pedig egy ismeretlen műtét volt a megvakulásnak közvetlen okozója. A legtöbb esetben rossz prognosist nyújtó komplikált hályogok operatioja után történt a baj s a szem tömeges recidiváló vérzések, lappangó cyclitisek folytán lett látásra képtelen, 5 betegnél pedig sebfertőzésből eredő genyes iridochorioiditis vakította meg a szemet. Egy aphakiás betegünk más helyütt végzett discissio folytán támadt sympathiás szemgyuladásban vakult meg. A vakságot okozó sérülések nemeinek felsorolásából látjuk, hogy a robbanásokon kívül csak kevés van közöttük olyan, a mely a sérültnek foglalkozásával járó balesetekből eredne. A legtöbb sérülés véletlen műve volt, a mely bárkivel is megeshetett volna. A gyári, különösen vasipari foglalkozásoknál oly gyakori perforáló sérülések az agricultur Magyarországon természetesen ritkábbak, mint a nyugati államokban, viszont azonban ott a gyárvárosok környékén gyakorló nagyszámú szemorvosok intensiv működése az ily sérülésekből eredhető megvakuiásokat, különösen pedig a sympathiás szemgyuladások kitörését ritkábbá teszi. A sérülési megvakulások számaránya között a különféle statistikákban nagy különbség nincs. Magnus 10'7°/o-ban, Hirsch fiatal vakoknál 9, idős vakoknál ir3°/o-ban, Krailsheimer 10'3°/o ban, Paly Svájczban 12'6°/o-ban állapította meg a sérüléses vakság arányszámát. Megjegyzendő azonban, hogy a szemsérüléseknek, a melyek a teljes vagyis kétszemi vakság okai között a mi rendszerünk szerint való kimutatásokban általában harmad-, negyedsorban jönnek szóba, az egyszemi vakság okai között sokkalta nagyobb szerepük van. így pl. Imre József kimutatásában a mindkét szemükre megvakultaknak csak l'32°/o_a) a félszemükre megvakultaknak pedig a műtéti vakságokat is ideszámitva i7'87°/o-a vesztette el látását sérülés folytán. 2. A vaksági okoknak aetiologia szerint való csoportosítása igen kívánatos dolog, de csakis olyan anyag felhasználása mellett ejthető meg, a mely minden kérdésre kiterjedő pontos adatokat szolgáltat. Ilyen részletekbe menő adataink nekünk nincsenek s így az alább következő aetiologikus csoportosítás csak hozzávetőleges értékű. Ettől eltekintve igen kételkedem benne, hogy ezen számos szerző által elfogadott és gyakorolt beosztási mód megbízható és egészen reális alapokon nyugvó lenne. Szükségesnek tartom, hogy e helyen rámutassak azon körülményre, a mely az eddig készült legtöbb vaksági statistikát összehasonlításokra alkalmatlanná teszi. Ezen csoportosítás ugyanis 1. veleszülött, 2. szerzett betegségekből, az utóbbiak közül pedig 1. az idiopathikus, 2. általános bajokból származó, 3. sérülésekből eredő vakságokat különböztet meg. Az ilyen szempontok alapján való beosztás eredménye természetesen mindig az illető szerző egyéni felfogásától, vagy mondjuk a tudománynak a dolgozat megírásakor
