Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
1 380 eltérők a vélemények és jelen alkalommal legyen szabad erről néhány szót ejtenem. A rendelkezésemre álló irodalomban már sikerült egyes nyomait annak fellelni, hogy nem egészen állja meg a helyét Stilling tankönyvében is olvasható azon tétel, hogy a pterygium egy ártatlan megbetegedés, mindaddig míg a pupilla területére való előrehaladásával látási zavarokat vagy a szem mozgásainak korlátozását nem okozza, ltählmann1 azonban már nem tekinti a megállapodott pterygiumot ártatlannak még akkor sem, ha semminemű kóros tünetet nem okoz. Szerinte ugyanis minden oly szemmütevésnél, mely szarúliártyametszéssel jár, a jelenlevő pterygium a fertőzés kútforrását képezheti, de legalább is a fertőzés veszélyeit nagy mértékben növeli. Mások meg, mint Trousseau és Valiul tagadják még azt is, hogy hályogmütevéseknél a megállapodott pterygium a legkevésbé is veszélyes volna a fertőzés szempontjából és nem látják annak szükségét, a mit Rählmann ajánl, hogy a pterygium szarúhártyamütevések előtt minden körülmények közt eltávolítandó. Garmy1 2 doktori dissertatiójában Frenkel tanár utasítására vizsgálásokat eszközölt azon kérdés megvilágítása végett, hogy a pterygium és a szarúhártya astigmatismusa között található-e valami összefüggés. Az eredmény az volt, hogy a pterygium csakugyan képes létrehozni astigmatismust Vagy a már meglevő corneális astigmatismust növelni és pedig azon arányban, a mily távol a corneo-selerális határtól a szarúhártya ceniruma felé haladt. Érdekes Poncet Oliver3 esete, a melyben a pterygium mütevése előtt szabad szemmel 5/S0, 3’5 D. conv. cyl. üveggel teljes volt a visus, mütevés után tíz nappal pedig szabad szemmel 5/so és csak 1 D. conv. cyl. üveg kellett ahhoz, hogy a visus teljes legyen. Itt tehát kézzelfogható bizonyságát látjuk annak, hogy a pterygium 2'5 D. astigmatismust okozott, minden kétségen kívül ama feszülés által, mely a pterygium két fixpontja között fennállott és a mi a szarúhártyának a horizontális meridiánja irányában történt lelapítását létrehozta. De magamnak is volt alkalmam többször meggyőződést szerezni, hogy a megállapodott pterygium nem egészen ártatlan megbetegedés, sőt ha a szemnek valamely más bántalma is fellép, a jelenlevő pterygiummal, ha az a megállapodottság minden jellegével is bir, számolni kell. Két esetet említek csak fel, melyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a megállapodott pterygiumok pathologiájához figyelemreméltó adatokat szolgáltassanak. 1. S. J., 37 éves, nőbeteg 1903. junius havában azon panaszszal jelentkezett, hogy több év óta vau valami hús mind a két szemén, a mely miatt sokszor könyezik, de a jobboldali még a látásban is zavarja. A beteg mindkét szemén az orr felöl a szarúhártyára húzódó megállapodott pterygium volt jelen. A bal oldalon a corneo sclerális határon 2 mm.-nyíre túlterjedöen, a jobb oldalon a pupillám terület közepéig haladva. A beteg már egyéb subjectiv érzésről, fájdalmakról nem panaszkodik és határozottan állítja, hogy már legalább 5—6 év óta egy és ugyanazon állapotban van a szeme, illetőleg látása, ügy az alsó, mint a felső szemhéjakat és áthajló redöket trachomaszemcsék lepték el teljesen, melyek halvány rózsaszínűek voltak. A pterygiumot mindkét szemről egy ülésben eltávolítottam és 12 nap múlva eltávozott a beteg, daczára annak, hogy arra figyelmét felhívtam, hogy 1 Centralbl. für Augenheilk. Supplemhft. 1892, 2 Sur l’astigmatisme cornéen déterminé par le Ptérygion. 3 Centralbl. für Augenheilk. Supplemhft. 1896.
