Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
378 megtudnánk, hogy az utolsó évtizedben hány emberrel kevesebb lett trachomás, hány emberrel gyógyult több ki trachomájából és hány emberi szemmel kevesebb vakult meg trachoma és heveny takár következtében, mint az előbbeniekben, így kapnánk meg a trachoma-kórház működésének számszerinti eredményét, melyből azonban a többi szegedi orvosok is kivehetnék a maguk részét. Ezen adatok megszerzéséhez szükséges lett volna Szeged város összes vagy legalább egyazon városrész összes lakosságát évenkint egyszer szakértő és tapasztalt szemorvosok által megvizsgáltatni és tekintetbe véve a lakosság természetes szaporodását is, megállapítani, hogy a lakosságnak hány százaléka szenvedett az egyes években trachomában. Ilyen adatok hiányában csak általános benyomások után Ítélhetünk. Ezen általános benyomást élénken illustrálja egy eset, mely épen azon napon történt, mikor ezen sorokat megírtam. .Alikor délelőtt a trachoma-kórházba belépek és segédorvosom az újonnan jelentkező betegeket megmutatja, rámutatok egyik földmíves emberre és mondom: ,,Ez bizonyosan vidéki.“ Megvizsgálván a beteget, úgy találjuk, hogy mindkét szemének héjai duzzadtak, gennyes váladéktól szennyezettek és a porczok megvastagodása következtében alig kifordíthatok, a kötőhártyák kemény rögös excrescentiákkal vannak borítva, egyik szemen hernia membr. Descem., a másikon pannus crassus. Megkérdeztem most az embert, hogy hova való és ö egy távolabbi nagyközséget nevezett meg. Ez tehát az én általános impressióm, hogy az ilyen súlyos és elhanyagolt esetek Szegeden már nem fordulnak elő, mert Szegeden és vidékén a trachoma jellege az utolsó évtizedben lényegesen megszelídült. Azt is mondhatom általános benyomás alapján, hogy a heveny trachoma-esetek, tehát az újonnan inficiált trachomások száma a 20 évi állapotokhoz képest lényegesen alábbszállott, vagyis ilyenek sokkal ritkábban fordulnak elő. Ha tehát a fentiek szerint több mint valószínű, hogy az utolsó évtizedben kevesebb ember kapta meg a trachomát, mint az előző évtizedben és több ember gyógyult meg trachomájából, akkor ebből csak arra lehet következtetni, hogy az állami trachoma-kórház működése Szeged és vidékének trachoma-ügyére nagyon üdvös hatással volt, a mi különben minden illetékes tényező által régen el lett ismerve. És kinek volt ebből haszna? — Első sorban a szegény népnek, melynek ha már az a csapás érte, hogy a veszedelmes szembajt megkapta, megvolt az a vigasza, hogy van itt olyan intézet, a melyben baja — foglalkozásának és kenyérkeresetének igen csekély hátránya mellett — megfelelő és ingyenes gyógykezelésben és ha kell, ellátásban és ápolásban is részesülhet. Nagy haszna volt másodsorban a városnak, melynek a trachoma-kórház megtette ingyen azt, a mit más városok tetemes költséggel szereznek meg. így például a szomszéd Szabadka város az ambuláns trachomások számára két ambulatoriumot tart fenn, melyek fenntartási költsége évenként nehány ezer koronára rúg és melyek mindegyikében a város a rendelő orvosnak 1200 korona évi díjat fizet. Szegeden én solia nem kaptam, nem is kértem az ambuláns trachomások gyógykezeléséért egy fillért sem, még akkor sem, mikor az állami trachoma-kórház megnyitása előtt egy évtizeden át gyógykezeltem a kórházba bejáró trachomásokat, holott ugyanakkor a kerületi orvosok az általuk kezelt trachomásokért külön díjazásban részesültek. — Haszna volt végül az államnak, mely az 1886-i V. t.-cz. 3. §-a értelmében itt Szegeden aránylag igen csekély költséggel olyan intézetet tart fenn, melyben minden trachomás tekintet nélkül anyagi viszonyaira (a mennyiben trachomásoknál, kik többnyire a legszegényebb néposztályból kerülnek ki, vagyoni viszonyokról lehet beszélni) ingyenes gyógykezelésben részesülhet és melyben Szeged és
