Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
371 Betegek kora. Kor szerint a felvett betegek a következőképen oszlottak meg : 0—10 évig 10-20 évig 20—30 évig 30-40 évig1 40—50 évig 50—60 évig 60—70 évig 70 éven; felül Összesen 67 308 774 96 78 54 37 15 i 1429 Látni ezen számokból, hogy a trachoma a lakosság között a 30.-ik életévig fokozatosan terjed, ezen határon túl pedig lassanként fogy. Hogy a trachomaesetek számának a 30 éven túl való fokozatos kevesbedése nem tart-e lépést az életben levők számának kevesbedésével, az utóbbi adatok hiányában nem bírálhatom el. A 20—30 évesek feltűnő nagy számában minden esetre nagy részük van a hadköteles trachomásokuak. A betegek foglalkozása. Foglalkozásuk szerint a felvett betegek közül volt: Gyermek: 27, tanuló: 104, földmíves: 332, munkás és napszámos: 490, cseléd és béres: 286, czipész: 23, kovács: 15, szabó: 14, gyári munkás : 13, ápoldai: 11, vasúti alkalmazott: 9, lakatos: 8, asztalos: 8, pék: 6, zenész: 6, ács, fodrász, mészáros, szobafestő és pinezér: 5—5, kádár, köteles, esztergályos és varrónő : 4—4, kefekötö, kalapos, nyomdász, kertész, molnár és hivatalnok : 3—3, fuvaros, szíjgyártó, késes, kereskedősegéd, ruhafestö és házaló : 2—2, végül bádogos, kárpitos, gépész, rézműves, hajós és pénzügyőr: 1-—1. Ezek szerint a földmíves, munkás, napszámos és cselédnép közt van a trachoma leginkább elterjedve, ezek után jönnek az iparosok. Operatív működés. Statistikám nem volna tökéletes, ha ide nem iktatnám a trachoma-kórházban végzett szemészeti műtétek kimutatását. Bevezetésül meg kell itt jegyeznem, hogy az első (1894.) évben még nem lehetett a trachoma-kórházban műtétet végezni, mert még műszereink sem voltak. Az elkertilhetlenül szükséges műtéteket ez évben a közkórházban végeztem, melynek évi jelentésében azok fel vannak sorolva. A következő évben már beszereztük a műszereket, illetőleg kölcsönbe vettük azokat a közkórházból és így lehetett volna operálni, de hiányzott az assistentia. Egyedül voltam, mindent magamnak kellett végeznem, de operálni és egyúttal assistálni véres szemészeti vagy inkább sebészeti műtéteknél, ezt mégsem tudtam megcsinálni. Az igazgató úr engedelmével tehát kölcsön kértem a közkórháznak akkor még egyetlen segédorvosát, a mi persze csak akkor történhetett, a mikor a közkórházi szolgálat ezt megengedte. Korán reggel, a közkórházi beteglátogatás ideje előtt kellett kimennem, a segédorvost már előző napon kellett értesítenem és megesett nem egyszer, hogy minden előkészület megtétele után — a közkórházban hirtelen felmerült szükséglet miatt — az operatiót el kellett halasztanora. Végre üt év előtt a közkórházban a második segédorvosi állás rendszeresítve lett és miután a második segédorvos az én közkórházi osztályomra lett beosztva, a trachoma-kórházban is ez végezte a segédorvosi teendőket. Most már nyugodtabban lehetett dolgozni, csak az bántotta még a lelkiismereteraet, hogy segédem a trachoma-kórházban végzett munkája után díjazásban nem részesült. Tárgyaltam ez ügyben már boldogult Feuer tanár - ral, kiben meg is volt a jó szándék ez ügy rendezésére, közbejött súlyos és gyászos végű betegsége folytán azonban nem szorgalmazhattam a dolgot. A mint azonban Grósz Emil dr. egyetemi tanár úr országos trachomaügyi kormánybiztossá ki lett nevezve és az itteni viszonyokat személyes megfigyelés 24*
