Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
22 tásával, 8 betegnél azonban már annyira eíőhaladott és kiterjedt volt a bántalom, hogy kiirtás után a bulbus fedésére blepharoplasticát kellett végeznünk. A szemhéjképzés módszerének megválasztására természetesen a daganat nagysága és helye volt irányadó s ilyenképen 3 esetben Richet, 5 esetben pedig Dieftenbach-féle plastieával sikerült czélt érnünk. Ectropium cicatriceum 5 esetben szerepelt; 3 esetben Kuhnt-féle anaplasticával, 2 esetben pedig Fricke-féle plastieával sikerült a szemhéj repositioja. 1 beteget entropium, 2 beteget epicanthus, 4-et pedig ptosis miatt gyógykezeltünk. Ez utóbbi bántalom ellen a modifikált Pagenstecher-féle műtétet alkalmaztuk, kivétel nélkül jó eredménynyel; egy esetben történt csak, hogy az elsüllyesztett fonál genyedést idézett elő, úgy hogy később el kellett azt távolítanunk. A fonál eltávolítása után néhány napra a genyedés megszűnt, a fonál hiánya azonban a műtét eredményét semmikép sem befolyásolta. A könytömlő-megbetegedések közül dakryocystitis chronica 10 esetében végeztünk a klinikán fekvő betegeinken könytömlő-exstirpatiót. E csekély szám a baj gyakorisága daczára onnan származik, hogy a műtétet rendszerint ambulanter végezzük s ezért a 10 felvett esetnek is egy része olyan, mely más baj, pl. cataracta v. ulcus corneae stb. miatt igényelt kórházi ápolást, más része pedig azon szegény vidéki betegekből származott, kik a műtét utókezeléséhez szükséges 6—7 napig sem bírták magukat Budapesten fenntartani. Ambulanter ugyanezen műtétet az elmúlt évben 48 esetben végeztük. A műtét indicatioinál tekintetbe vettük a könytömlő kiirtásának rendes indicatioin kivül a beteg socíális viszonyait is, a mennyiben minden chronikus könytömlő-genyedéshen szenvedő betegünket felvilágosítottuk úgy a sondázás, mint a könytömlő-kiirtás előnyeiről és hátrányairól és az ő saját belátása és választására bíztuk, hogy melyik eljárást kívánja. A mi a műtét technikáját illeti, ez idén is a Kuhnt által módosított eljárás szerint távolítottak el a könytömlőt. A műtétet mindig egy ülésben végezzük s azon tapasztalásra jutottunk, hogy egy kis gyakorlottság elsajátitása után, a sokszor ugyan nagyon zavaró erős vérzés daczára is sikerül a könytömlőt egészben eltávolítani. A bőrsebzés egyesítésére behelyezett varratokat az 5—6-dik napon eltávolítjuk s a beteg a 7—8-dik napon gyógyultan bocsáttatik el. Az eredmények kivétel nélkül jók voltak, a sebszélek minden esetünkben per prímám vonalas hegben egyesültek. A könylevezetés megszűnte miatt keletkezett nagyobbfokú könycsorgásról egy betegünk sem panaszkodott. Megemlíthető még, hogy a műtét tartamára részben a könytömlő fölé, részben pedig alája fecskendezett 1 centigramm cocain az érzéstelenítés czéljára minden esetben elegendőnek bizonyult. g) Sérülések. Közli: Barlay János dr. A különféle sérüléseket ugyanazon elv szerint állítottam össze, mint a hogyan az a múlt évi kimutatásban történt. Megjegyzem azonban, hogy a sympathiás gyuladások az „uvea“ czimü, a sérüléses hályogok legnagyobb része a „lencse betegségei“ czímű fejezetben vannak tárgyalva. T
