Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
237 B) I. tudományos gyűlés. (Első ülés 1905. junius 11.-én délelőtt.) Elnök : Szily Adolf, később Hoór Károly. Elnök javaslatára elhatároztatik, bogy a vita a két referáló előadás és Fejér Gyula előadása után együttesen tartatik meg. a) Előadások. Goldzieher Vilmos: A trachoma pathologiájáról. (Referáló előadás.)1 Előadó nem óhajtja a trachoma kórtanát kimerítően tárgyalni, hanem azon eredmények kiemelése után, melyeket a tudomány mai állása szerint biztosaknak tartunk, azon pontokra figyelmeztetni, melyek meghatározása még hiányzik s e mellett főkép a saját vizsgálatai és klinikai megfigyelései által nyújtott eredményekre támaszkodik. Mindenek előtt definiálja a trachoma fogalmát, mondván, hogy „A trachoma a kötőhártya ragályos, rendkívül idült lefolyású bántalma, melynek anatómiai alapja egy diffus : eleinte a felületes rétegeket érintő, később az egész kötöhártyát elfoglaló, a heges átalakulásra hajlamos lymphoid burjánzás“. Ezután áttér a trachoma aetiologiájának tárgyalására. Konstatálja, hogy a trachoma fertőző anyaga a trachomas genyben vagy nyákban foglaltatik. Ezen fertőző anyag alatt mai kórtani ismereteink szerint csak egy mikroorganismust képzelhetünk. Ezen kóroké még nem találtatott meg. Az eddigi kutatások meddők voltak. Újabban liaehlmann az ultramikroskopot vette segítségül. Tényleg sikerült neki ultramikroskopikus úton úgy a váladékban, mint a tüszők bennékében oly mikroorganismusokat kimutatni, melyeket hajlandó a trachoma keletkezésével oki összefüggésbe hozni. Ezen részecskéket mint a tüszöbennékkel telített oldatban rajzó baktériumokat Írja le, melyek részben bisquit alakú képletek, részben pálczikasorokat vagy lánczokat képeznek, továbbá pont- vagy golyóalakú részecskék, melyek kettesével össze is olvadhatnak. Mivel senki sem vizsgálta meg utólag Raehlmann adatait s a Raehlmannféle feltevések főbizonyítéka, a tiszta tenyészet s az átoltás mindeddig szintén nem kiséreltetett meg, természetes, hogy ezen képletekről nem adható végleges vélemény. Határozottan ezek pathogenetikus szerepe ellen szólnak azonban Kuhnt és Pfeiffer kísérletei, melyeket szintén csak a legújabb időben közöltek. Ezen szerzők azon kérdést akarták eldönteni, hogy a trachománál oly kicsiny mikroorganismusokról van-e szó, melyek a mai optikai segédeszközökkel már nem vehetők észre. E czélból lehetőleg finoman eldörzsölt trachomás szövetből való emulsiókat, bakteriumáthatlan szűrökön szűrtek át s ezen átszűrt folyadékot normális kötőhártyákra cseppentették. Az eredmény minden esetben negativ volt. Ezen kísérletekből az látszik, hogy a trachoma okozói nem lehetnek ultramikroskopikus részecskék, mert ezeknek kicsinységüknél fogva át kellett volna hatolni a szűrön. A bakteriológiai kutatás eredménytelensége arra vezette előadót, hogy históriai alapon iparkodjék közelebb jutni a czélhoz, melynek eredményei szerinte eléggé feltűnő módon ellenkeznek a trachoma mai felfogásával. A história adatai szerint a trachoma mint népbetegség a franczia seregben 1 Egész terjedelmében a „Budapesti Orvosi Ujság“-ban jelent meg.
