Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
54 Azon 5 év óta, hogy az új épületben folyik a szemkórház munkája, némi változást észlelek a gyógyulás menetében műtétek után. A műtétek mind a világos, tiszta, kényelmes operáló-szobában történnek; a betegek kivétel nélkül maguk lábán mennek a közeli szobák egyikében levő ágyakig. Ennek sohasem tapasztaltam kárát, a mi nem újság, hiszen néhol más emeletre is sétálnak az operáltak. De valamivel szaporodott a sebrepedések s a betegek rendetlenségéből eredő apró utóbajok száma, a minek úgy gondolom az az oka, hogy több helyiségben oszlik meg a betegek nagyobb száma s a személyzet nem lévén nagyobb (csak 1904. januárjától fogva van harmadik ápolónk) a felügyelet nem olyan állandó és beható. De azt is észreveszem, hogy maguk a betegek évről évre kevésbbé félnek s kevésbbé tartják szentirásnak a kiadott rendelkezéseket. Mtitéteinkliez lelkiismeretes asepsissel fogunk, de máig is abban a véleményben vagyok, hogy az én vidékem beteg anyagán némely antiseptikus eljárások is elkeriilhetlenek. A kötést napokra változtatom, de elhagyni (mint némely mások is) én sem merem, csak bővebb váladék esetében ; műtét után és minden kötésváltoztatáskor sublaminnal öblítek, a sok fertőzött kötöhártya miatt. Természetes, hogy jól sterilizáljuk műszereinket és kötöző anyagainkat; de már kezünket csak szappanos szeszszel tisztítjuk meg. Hogy ilyen módon újabb időben minő eredményeink vannak, azt valamikor egy más közlésben fogom ismertetni. III. A szemkórház pénzügyi története. Mikor a szemkórházat mint külön gyógyintézetet felállítottuk, nem is álmodtunk az országos betegápolási alapról s a jövedelmek azon biztosítottságáról, mely most annyira kedvezővé teszi a kórházak anyagi sorsát. Nagyon kellett tehát vigyáznom arra, hogy felesleges költségeket ne okozzak s hogy a végzett munka meghozza az intézet fenntartásához szükséges forgalmat is. Még akkor a helybeli szegény betegek után a város maga fedezte a költségeket, ha ugyan azt magának el nem engedte. Nagy aggodalomban voltam az iránt, hogy a forgalom nem lesz elég (városunknak másként nem lévén idegen-forgalma) s a költségekhez a város közpénztárából is hozzá kell járulni. De ez - mint előre is ki akarom emelni — egyik esztendőben sem történt; a szemkórház megszerezte maga a saját szükségletei fedezetét. Hogy minő hatása van valamely kórház forgalmára a benne végzett munka minőségének, az orvosi munka speciális fejlettségének, egy újabb szakterén elért sikereknek, talán szabad lesz a hódmezö-vásárhelyi városi magánkórház 10 évi forgalmi adataival illustrálnom. Volt a mi kórházunkban : 1882-ben a betegek száma : 180, ápolási napoké : 5688 1888-ban a n 197, n n 6224 1884-ben a 199, 11 11 6319 1885-ben a 260, 8216 1886-ban a 326, 10334 1887-ben a » 417, 11 11 14387 1888-ban a 451, 11 11 14381 1889-ben a n n 500, 11 11 15697 1890-ben a n ii 591, 11 11 17796 1891 -ben a 7) n 368, n n 11159 év alatt: a betegek száma: 3489, ápolási napoké: 110201
