Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
29 szem megvakulása és állítólag csak néhány nap múlva tért vissza a látóképesség egy csekély töredéke. Jelenállapot: A jobb szemöldökív tájékán egyetlen inkább horizontális irányú, alig T5 cm. hosszú, kissé pirosas heg, mely a különben el nem változott csonttal össze van nőve. A szemgolyó ép kinézésű, nem deviált és minden irányban szabadon mozgatható. A pupilla direkt fényre reagál, bár kevésbbé kiadóan, mint a másik szemé. Ujjakat egy méter távolságból pontosan olvas. A látótérnek lefelé és kissé befelé fekvő része megvan, mely még a fixáló pontot magába foglalja (mint a látótéri felvétel mutatja 1. 1. ábra). A fénytörö közegek tiszták. Papilla halvány. Retina és edények elváltozást nem mutatnak, az utóbbiak normális teltségüek. Ez esetben a látóideg az edénynélküli részében szenvedett súlyos sérülést. Tekintettel a szemteke rendes állására és szabad mozgására nagy valószínűséggel felvehető, hogy a látóideg a canalis opticusban és pedig a még érzékenynek talált látóhártyarész helyzetéből Ítélve a belső és alsó kerületén sérült meg. A vizsgálatnál feltűnt a pupillának direkt fényre való renyhe reactioja. Az ez irányban eszközölt behatóbb vizsgálat eredményéről a következő eset leírása kapcsán fogok beszámolni. R. Róbert, 41 éves erdömesternek, cognacjába bosszúálló czélzattal strychnint öntöttek, melyből alig néhány csöppet nyelt le, a többit keserű íze miatt kiöntötte. Kocsin menvén, fél óra múlva felléptek a jellegzetes görcsök eszméletlenség nélkül. Egy erősebb görcsrohara kidobta kocsijából, úgy hogy fejével homokkal behintett tégladarabra esett. Körülbelül tiz perczig volt eszméletlen. A szeme körül 5—6 nap alatt visszafejlődő daganat és a halántéka táján 3 hét alatt gyógyuló börseb támadt.
