Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
307 biztosítani az életben való boldogulást. Csak az az orvos töltheti be hivatását, ki egyetemi évei alatt nemcsak egyes ismereteket szerzett, hanem elsajátította a tudományos gondolkozást is. Az egyes ismeret élete olyan múló, mint a tiszavirágé, a tudományos gondolkozás olyan mint a mély kút: mennél többet merítünk belőle, annál frissebb vízzel telik meg. ígérem, hogy számba fogom venni, hogy a szemészet minden fontossága mellett is csak egyik része az orvosi tudományoknak s önöknek egyetemi éveik alatt ezek valamennyiében harmonikus kiképzést kell szerezniük. A mértéket az élet szabja meg. Minden igyekezetem oda fog irányulni, hogy az életet már egyetemi éveik alatt megismerjék. A budapesti egyetemi szemklinika azon helyzeténél fogva, melyben Schulek Vilmos 3U éves tanársága alatt emelte, kiválóan alkalmas e feladat teljesítésére. Az ország minden részéből ideáramlanak a segélytkeresök ezrei, az orvosi működés sikerei mellett, annak hiányait is látni fogják. Előbbiek követésre például fognak szolgálni, utóbbiak okulásul s tanulásra buzdításul. Minden beteg, kinek vaksága elhárítható lett volna — élő szemrehányás. Nagyon jól tudom, hogy a gyakorló orvos, ki egymaga uralja a klinikai tárgyak valamennyiét, nem nyújthat olyan biztonsággal segélyt, mint az a specziálista, kinek módjában áll szaktársai tanácsát is igénybe venni, de vannak olyan betegségek s ezek alkotják az orvosi működés javarészét, a melyek felismerésében s gyógyításában minden orvosnak jártasnak kell lenni. Ezen bántalmak alapos tanulmányozása s megismertetése különös gondomat fogja alkotni. A módszer, melylyel e tekintetben leggyorsabban czélt érünk : a betegen való tanítás. Szilárd meggyőződésem, hogy ez lehetséges a nélkül, hogy neki ártalmára lennénk. De még ez sem elég 1 Számolnunk kell azzal, hogy a beteg irtózik attól a gondolattól, hogy rajta tanulnak. Gyengédséggel, tapintattal kell a beteghez közelednünk s ha ennek szükségéről eddigi tanulmányaik alatt is meggyőződtek, most, mikor a beteg szeméről van szó, még sokkal inkább kell erre ügyelniök. Ne vegyük rossz néven, ha a beteg, kit talán otthon éhező gyermekei várnak, türelmetlenül sürgeti, néha követeli a gyógyulását. Az ö durvasága, bárdolatlansága még nem gonoszság, mely megtorlást provokál, hanem szánalmat s vigasztalást igényel. A jó orvosnak nem csak eszét, tudományát, hanem szívét is a betegnek kell nyújtania. A ki erre képtelen — az nem való orvosnak s nem is fog boldogulni e pályán. íme ezek az elvek, melyek engem vezetni fognak s most már csak az van hátra, hogy megvalósításukra részletes programmot állapítsunk meg. Sokakat talán meg fog lepni, hogy úgy a klinikai életben, mint az oktatásban annyira törődöm a részletekkel. A „minima non curat praetor" sohasem volt elvem. A történelem nem is ad igazat e jelszónak. Xapoleon a csata előtt minden felszerelésről személyesen érdeklődött s arról is meggyőződött, hogy nem hiányzik-e egy üveg a gyógyszeres táskából. Azt tartom, hogy igaza van Pasteur-nek, ki a részletekkel való törődést tartotta a legjobb módszernek nagy eredmények előkészítésére. Épen ezért a szemészet oktatásának munkatervét az aprólékosságig kidolgoztam. A sors intézkedése folytán e ezélra nemcsak mások, hanem személyes tapasztalataimat is értékesíthetem. 15 éven át tanúja voltam az oktatás nagymesterének, Schulek Vilmos tanár működésének, számos külföldi egyetem szemészeti előadását is meghallgattam s magam is már 20 semesteren át tartok előadást, úgy hiszem ez alapon sikerült olyan beosztást megállapítani, mely sikeres munkásságot Ígér. 20*
