Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
Doerinkel és Carp két inangurális értekezésben, melyek 1876-ban jelentek meg a marburgi klinikáról, Schmidt-Rimplernek az Eulenburg Encyclopaediája XV. kötetéből idézett szekrénykéjével kísérleteztek. Hat szürke lemezt helyeztek a vizsgálandó szeme elé és a Snellen-féle próbatáblákat nézették (analpbabeta alakokat). A hat szürke üveg különböző összeállításban 13 változatot engedett meg: 1000, 560, 380, 320, 230, 120, 73, 51, 41, 23, 8, 4, 3 részét a nappali fénynek bocsátotta át. Carp adatait H. Colin (1. alább) átszámította; az ingadozások és átlagok értéke a következő: 1 1 = 0-12 V 100. . Átlag V 1 0-073 .... 66-—100 . . 0-96 0-051 .... 66—100 . . 0-87 0-041 .... 60—90 . . 0-74 0-023 .... 48—80 . . 0 6 L 0-008 .... 40—67 . . 0"51 0-004 .... 18—50 . . 0-35 0003 .... 14—30 . . 0-23 Ez a módszer nagy egyéni ingadozásokat mutat ki; közellátóknál gyorsabban csökken a látás élessége: borús napokon más arányt mutatott a látási élesség és a fénytompítás közti viszony, mint derűs égbolt mellett. (Carp elméleti következtetéseit Nagel megbízhatatlanoknak bélyegzi.) Doerinkel férfikorban lévő egyéneket vizsgált s megállapította, hogy előrehaladó korral a látási élesség csökkent megvilágítás mellett nevezetesen alászáll. Ricco1 a megvilágítást episcotister segélyével csökkentette, sajnos csak igen kis határok között. Albcrtotti- már nagyobb területen mozgott. Albertotti eredményei: 1 1 = 42 V = -; a = 2 1 2 62 .... 3 10* .... 4 13-. . . . 5 232 .... 7 402 .... 10 452 . . . . 15 502 .... 20 702 .... 30 1002 .... 40 1202 .... 50 1402 .... 70 1802 .... 100 azaz ö az intensitást 1: „ ; -ig változtatta, mikor is azt a megvilágítást 32400 vette 1-nek, melynél V = 1. Hosszú folyosón végezte vizsgálatait. Snellen 1 Annali di Ottalmologia VI. 1877. 3 Annali di Ottalmologia VII. 1878.
