Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
276 nálódnak feketén. A csapok ellipsoidjának demonstratiójára igen alkalmas készítményekhez lehet ez úton jutni. Igen különösnek tartom, hogy e készítményeken a külcsö magcsás rétegben olykor a sejtek közötti íirök finom fekete szemcsékkel vannak kitöltve, míg a magvak csak világosbarna színben mutatkoznak. Ezen réteg ezáltal finom csipkének a benyomását teszi. Nem tartom kizártnak, hogy alkoholos metszeteket ily eljárásnak vetve alá, rajtuk a sejtközötti űrök igen jól volnának feltüntethetök. A további kísérletezést a közel jövőre hagyom. A külső magcsás réteg e methodusnak alkalmazása mellett nem mutat semmi nevezeteset. Maguk a magvak impraegnálódnak, de köztük a pálczikák és csapok vitrális irányban haladó nyúlványai nem láthatók. Csupán a legvitrálisabban fekvő magvak közt tűnnek fel impraegnált idegfonalkák, a melyek részben a horizontális sejtek, részben a bipoláris sejtek scleral nyúlványainak látszólagos végágai, de hogy ezek a magvakkal szerves összeköttetésbe lépnek-e, vagy a magvak közt oszlanak-e szét, nem állapítható meg teljesen exact biztossággal. Az összbenyomás inkább az utóbbi mellett szól. A horizontális sejtek rétege a legerősebben impraegnáltatik ezen methodusok által. E sejtek morphologiai sajátságai a Golgi-eljárással igen jól tanulmányozhatók. Pontos leírásukat adta Ramön y Cajal, a ki kiváló illustratiókkal is ellátta ezen tárgyat. A horizontális sejtek szerepe még nincs egész tisztázva, de az általános vélemény mint csillagalakú támasztó sejteket fogja fel, másrészt azon nézetnek is vannak hívei, mely szerint ganglionsejtek volnának, ügy a Bielschovsky, mint a Cajal-féle methodussal szép fibrilláris készítményeket nyerhetünk. A ló retinájában a horizontális sejtek különösen ki vannak fejlődve és így ezen anyag a legalkalmasabb tanulmányozásukra. Lapszerinti metszeteken azon plexus, a melyet a sejtek dús nyúlványai képeznek, sokkal jobban jut érvényre, mint harántmetszeteken. Az utóbbiak inkább a szomszéd sejtrétegekhez való viszonyukat mutatják. A külső magcsás réteg felé a sejtek rövid nyúlványokkal bírnak, a melyek Cajal chromezüst-készítményein ujj szerű végágakkal bírnak és apró gömbökben végződnek. Ezen gömböket fibrillumos készítményeimen nem találtam. A horizontális irányban haladó nyúlványok vastagabbak ezeknél és így a fibrillumokat tisztábban is mutatják. Lapszerinti metszeteken a sejttestböl radiálisán kiinduló nyúlványok csillag alakot adnak a sejteknek. Számuk 5—8 között váltakozik és bennük fibrillumok haladnak, a melyek a sejttestben is elég egyenletesen eloszolva kimutathatók. A Ttogiel által említett terminális ideghálót a látósejtek belső végeinek szomszédságában nem találtam. Embden hasonlóképen nyilatkozik. 0 is, miként Bielschowsky, oly horizontális sejtekre bukkant, a melyek egymással nyúlványaik útján anastomizálnak •— ö maga figyelmeztet azonban ennek kivételes voltára. A typus az, hogy a horizontális sejtek meglehetősen merev nyúlványokat bocsátanak ki, a melyek apróbb ágakra oszlanak, de csak a legfinomabbak látszanak hajlékonyabbaknak. Az egyes sejtek oly távolban vannak egymástól, hogy középvastagságú, mondjuk másodrendű ágaik már elérik egymást, a harmadrendű finom ágak és a legfinomabb szálacskák pedig együtt kószált fonatot képeznek. Megállapítható, hogy az egyes fonalak egymás felett haladnak el és eltekintve a ritka kivételektől, egymással nem anastomizálnak és így összefüggő hálót nem is képezhetnek. Túlerösen impraegnált metszeteken a niveaudifferentia megítélésébe tévedések csúszhatnak be azáltal, hogy egyes ágak egybeolvadni látszanak e fölösen
