Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
voltak kénytelenek alkalmazni. Az eljárás, a melyet ő ajánl s mely csak oly esetekben alkalmazandó, midőn a szemhéjak megtarthatók, azon alapszik, hogy a szemüreget egy beléje ültetett bőrlebenynyel fedi és az ily módon behámositott szemüregbe műszemet tesz. Kosmetice mindenesetre ez volna a legideálisabb eljárás. Azonban az is kétségen felül áll, hogy exenteratiós üregben igen nehéz műszemet fixálni s hogy az itt elhelyezett mozgathatatlan műszem a hátulról való támaszukat elvesztett lógó szemhéjak mellett nem igen fogja normális szem illusioját kelteni, a mint hogy a Golovin munkájában közölt photographia is (1. c. 684. 1.) meglehetős kedvezőtlennek mutatja a műtét kosmetikus végeredményét. Ezért nem tartanók érdemesnek az általa követelt komplikált és hosszadalmas gyógytartamot igénylő s a műszem alkalmazhatósága és hordozhatósága tekintetében mindenképen kétséges eljárást megkisérleni. Az eljárás lényege különben az, hogy miután az exenteratio orbitae a szemhéjak meghagyásával megtörtént, a halántékról egy a Fricke által szemhéj képléshez használt lebenyhez hasonló 9 cm. hosszú és 3% cm. széles lebenyt vesz, ezt felpraeparálja. Egy másik bemetszést a külső orbitaszélen ejt, s ennek alsó pólusát a Fricke-lebenyt határoló nasális metszés alsó pólusával összeköti. E lebenyt is felpraeparálván, a Frickeféle lebenyt a külső commissura alatt elvezetve az orbitába fekteti, úgy hogy sebes színe a csont, bőrfelszine kifelé nézzen s itt néhány öltéssel hozzávarrja a szemhéjak conjunctivájához. A másik lebenynyel a secundaer defectust fedi. Az orbitába fektetett lebeny nyelét megtapadása után átvágván, a külső szemgödörszél táján levő sebet is összevarrja, a mi által az orbitális bőrlebeny átmeneti helye a halántékra láthatatlanná válik. Mindezen eljárásoknál egyszerűbbnek, chirurgikusabbnak, a gyógyulás feltételeit legjobban megközelítőnek s kosmetikus szempontból is eléggé kielégítőnek — a mennyiben normális csukott szemhez hasonló állapotot idéz elő — tartjuk a szemüreg kitöltését jodoformplombbal s felette a szemhéjaknak vagy maradékaiknak egyesítését, a hol pedig ilyenek nem volnának, egy frontális vagy temporális lebenynyel a bőrdefectus pótlását. A jodoformplomb, mint azt Mosetiy, Winternitz s számos más chirurgus tapasztalatai, s a saját maguk megfigyelése is bizonyítják, mint antiseptikus, resorbeabilis, s a kötőszövetet regenerativ működésre izgató mássá csontdefectusok pótlására igen alkalmas és különösen ott, hol aseptikus vagy aseptikussá tett üregekbe kerül, megmaradása nagy valószínűséggel remélhető s oly esetekben is, hol kilökődik, ezen kilökődés rendszerint lassan megy végbe, s a kilökődő plomb helyét szervülésre képes sarjszövet foglalja el. Ha tehát ezen esetekben a plombbal nem is érjük el az üregnek — ha szabad e kifejezéssel élni — per prímám való begyógyulását, megtakarítjuk vele a folytonos betegre és orvosra nézve egyaránt kínos tamponálását a sebtiregnek. Ezen reflexiók alapján határoztam el magam, midőn Herczel tanár szíves megbízásából egy igen nagyterjedelmű, a szemüregen kívül az orra, ajakra, pofára is kiterjedő bőrrákot nyílt alkalmam megoperálni, a hol az orbitális defectust a fentjelzett módszerek egyikével sem lehetett volna pótolni, hogy az orbita kitöltésére jodoformplombot fogok használni s az orron és pofán levő defectus pótlására amúgy is szükséges homloklebenyt fogom fölébe fektetni.
