Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-10-30 / 4. szám

rhinitis hypertrophica, adenoid vegetatiók megszüntetése gyógyulást eredményezett. Több ténynyel állunk szemben minden magyarázat nélkül. Az említett bonczleletek megerősítik a melléküreg-genyedéseket, basális meningitist, extra- és intradurális tályogot, az ikcsonttest cariesét, perforatioját, a sinus cavernosus és vena ophthalmica thrombosisát. A bonczleletek hiányosak, hiányoznak a látóideg górcsövi vizsgálatai, továbbá a részletes adatok a látóideg viszonyát illetőleg a beteg vagy az egészséges melléküregekhez, végül a venae ethmoideales, a vena centralis retinae és a megbetegedett melléküregek visszereinek vizsgálatai. A mi az egyoldali megbetegedés jellegzetességét illeti, az vita tárgyát képezheti, magyarázatot az általunk ismertetett viszonyok is adhatnak. A keresztezett amaurosis Halstead és Sargent F. Snow eseteiben, valamint a retrobulbáris neuritis különböző okai nem látszanak ezen említett tétel általános felvétele mellett szólani. Kétoldalú vakság esetei az iköböl empyemájának és cariesének több éves fennállása okozatos összefüggés nélkül az irodalomban felemlítve nincsenek, Pollatschek és Pólyák eseteiben az okozatos összefüggés a bemutatásnál kétségbe vonatott. Pollatschek esetében a 30 éves férfibeteg 15 év óta szenvedett fejfájásban, négy év előtt csontdarabok távolodtak el az orrából az állítólagos antiluetikus gyógymód mellett besüppedt az orrhát, három év előtt látózavarok álltak be és azután vakulás. A szemlelet: synechiae posteriores oculi dextri, maculae corneae, atrophia nervi optici e neuritide oculi utriusque. Orrlelet: sorvadt nyákhártya, sövényhiány, az iköböl empyemája és cariese. A discussioban hangsúlyoztuk, hogy ezen esetben a kétoldali vakság és az iköbölfal cariese között az okozatos felvételre a positiv alap hiányzik. A 15 év óta tartó fejfájdalmak, az orrsövény nekrosisa, a besüppedt orr, a három éves vakság és a mostani ellágyult mellső iköbölfal a látóideg területében luetikus elváltozásokra engednek következtetni, ha az észlelő luesre támpontot nem is talál. Pólyák esetében latens melléküreg-genyedések csonthólyagképződéssel, exophtalmus, kétoldali látóidegsorvadás, vakság jobboldalt négy év óta, baloldalt három év óta. Azt veszi fel, hogy a csonthólyag genye magának utat tört előbb a baloldali, azután a jobboldali melléküregekbe, azokat tágította és a látóidegre gyakorolt nyomás okozta a vakságot. A bemutatásnál az okozatos összefüggés kétségbe vonatott. Mi ismereteink és vizsgálataink alapján megjegyeztük, hogy itt egy hypothesisről van szó. Góldzieher kétségbe vonta a kettős vakság nasális eredetét és valószínűnek tartotta, hogy mind a két folyamat egymástól független. A betegnek ugyanis ú. n. toronykoponyája van jellegzetes exophthalmussal. A bonczleleteket felemlítettem, melyeket az exophthalmussal kisért toronykoponyát és vakságot megmagyarázzák. Goldzieher két esetet mutatott be, a melyeknél én csupán mérsékelt adenoid vegetatiókat találtam és egy jellegzetes anosmiát, mely ép úgy, mint a vakság a hyperostosis által találja magyarázatát. Ponfick esetében ezen időelőtti fejlődési zavarhoz egy genyes orrhurut és genyes meningitis csatlakozott. A hyperostosis által okozott exophthalmus és vakság eseteiben az évek során egészen függetlenül a melléküregek empyemája csatlakozhatik és semmi esetre sem tehetők felelőssé eredetileg egyéb okokból támadt vakságért. Epen úgy sorakozhatnak kórképek egymáshoz a nélkül, hogy valóban okozatos összefüggés fennállana.

Meg akarjuk világítani azon kóroktani mozzanatokat, melyek bennünket az előttünk fekvő kérdésben foglalkoztathatnak. A daganatok és