Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-07-31 / 3. szám

A betegség klinikai képe rendkívül változatos, úgy hogy egységes kórképet felállítani igen bajos. Sattler volt az, ki a különböző klinikai képeket csoportokba igyekezett beosztani, s ma a szerzők legnagyobb része az ö csoportosítását fogadja el, mely a kővetkező :

I. Ez az alak rendszerint a tarsális conjunctiva és az áthajlási redöre localizálódik, de a bulbáris conjunctivára is átterjed, úgy hogy néha ott van a főfészke. Dara, vagy ennél valamivel nagyobb fekélyek láthatók, éles de öblös vagy zikk-zakkos szélekkel, szürkés-sárga egyenetlen lepedékes alappal. Kevés reactio a környezetben. Köröskörül friss miliáris csomók, melyek gyorsan szétesnek, s így a processus tovaterjedését okozzák. Nagyobb túltengések, kakastaréjszerű eccrescentiák ezen csoport tiszta alakjainál nem fordulnak elő. A praeauriculáris mirigy duzzanata nagyon ritkán hiányzik. Mikroskop alatt typikus miliartuberculumok láthatók centrális elsajtosodással; rendszerint sok a bacillus.

II Ennél elszórt, vagy sorban álló, esetleg kis egyenetlen tumorokká csoportosult, dara—kendermagnyi, szürkés vagy szürkés-sárga, a trachoraafolliculusokhoz hasonló csomók keletkeznek, melyek a széteséshez igen kevés tendentiát mutatnak. Histologiailag ezen csomók, melyek az epitheloid vagy óriássejtü tuberculumok legszebb képét mutatják, az elsajtosodásra nem mutatnak hajlandóságot. Bacillus rendszerint igen kevés van. Ezen eruptiók rendszerint az áthajlási redöben, a plica semilunarisban s a conjunctiva bulbin lépnek fel; később átterjednek a corneára is vékony pannus alakjában, melyben szürkés csomók vannak. Ez utóbbiak a miliartuberculumok képét mutatják s szétesésük által a cornea, sokszor igen mélyre hatoló, ulceratioját hozzák létre. A praeauriculáris mirigy nincs mindig megduzzadva.

III. Itt a szemhéji conjunctiva túltengése lép előtérbe. A szemhéjak megvastagodottak, a szemrésből nyálkás-genyes váladék ömlik, s a conjunctiva telve van élénkpiros papilláris túltengésekkel; a conjunctiva többi részein, hol nincs túltengés, folliculusok (mint a II. alaknál) láthatók. A conjunctiva bulbi és a cornea rendszerint épek. A praeauriculáris mirigy rendszerint megduzzadt. Mikroskopiailag kis sejtes granulatiós szövetet találunk, több-kevesebb körülirt sejtcsoportosulással, melyek nem mindig mutatják az óriássejtü tuberculumok rendes képét, úgy mint az előbbi alakoknál. Bacillus rendszerint kevés van.

IV. Ez a lupus conjunctivae. Az erősen vörös, bársonyos conjunctiván kisebb-nagyobb fekélyek vannak, éles szélekkel, egyenetlen, könnyen vérző granulatióktól fedett alappal. Ezek mellett kakastaréjszerű túltengések, és az áthajlási redöben duzzadt ránczok vannak, melyeken csomók láthatók typikus óriássejtekkel. Bacillus igen kevés van.

Eyre ezekhez még egy

V. alakot csatol, melynél egy nyeles tumor van jelen, mely makroskopiailag papilloma vagy fibromához hasonlít s a tarsális conjunctivából indul ki. A mikroskopiai metszetek sűrű kötöszövetes stromát mutatnak, melyet gömbsejtes infiltratio környez; itt-ott óriássejtcsomók s ezek közelében többkevesebb bacillus.

Ez az utóbbi alak az összesek között a legritkább, eddig az irodalomban csak egy tiszta eset van leírva (Zimmermann) ; egy másik hasonló esetet Mitvalsky ir le.

Ritkán találunk azonban eseteket, melyek teljesen beilleszthetők e csoportok valamelyikébe, rendszerint kevert alakok fordulnak elő. Másrészt pedig találhatunk oly eseteket is, melyek teljesen elütnek a Sattler-Eyre-féle cső-