Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
12 a mozgalmas kép a II. kísérletben inkább látszik követelni, hogy a kétszemi képről a fölötte egyszemi nézésben ellejtő zavaró részletek eltűnjenek : ezért a II. kísérletben az elnyomást gondolom a fontosabb mozzanatnak. Akárhogy legyen ez, mindenesetre nagy érdekű az egész látásról szóló ismereteinkre az a jelenség, hogy az egyszemi szóródásos képből részek a páros nézés hatalma alatt az észrevevésből egészen eltűnhetnek. Már az e kérdésben nehézkes Scheiner-féle combinált kísérletben (1. fentebb) mutatkoztak ennek nyomai. Jobban látszik ez azután terjedelmes fényfoltokon, vonalas és más egyszerűbb ábrákon az együtt látóban, látóprúbás betűkön, a diaphragma mozgatásainál és végre igen nagyon látszik kiterjedett tárgyakon, még ha színesek is. Az utóbbi körülmény is bizonyítja, hogy a jelenség nem szemgolyóbeli, hanem psychikus székhelyű. Tehát a páros nézésben egyenlőtlen benyomások egy-egy szem után nemcsak egy közepessé alakulhatnak, mint Wheatstone, Volkmann, Bonders és mások kimutatták. Hanem a szemek egyikének vagy másikának érzékletében a szempáros közös látásra akadályos részletek a közös működés alkalmával lei is ejthetök. A kétszeműeg észrevett kép ennélfogva lényegesen kevesebbet is tartalmazhat, mint az egy-egy szemmel észrevett képek összege vagy közepese.1 2 A képrészek kivetésének művelete az észrevevést kifejtőnek egy aktiv cselekedete. Hiszen ugyanolyan érzékelés megváltozott viszonyok között más képzeteket kelthet. Az épéleti hittannal az épen mondottak nem állanak ellenmondásban. Ellenkezőleg, a vetélkedés és a kirívóbb benyomást keltő részleteknek, határvonalaknak a küzdelemben győzedelmeskedése ugyanilyen irányú jelenségek.a Az épélettan az ilyen képalakulásnál a „praevalentia“ tényezőjét határozottan elismeri. Ha összesítjük a selectionak és az eliminationak kísérleteimben mutatkozó jelenségeit, törvényszerűséggel mondhatjuk ki, mint a páros látási műveletnél mutatkozó általános élettani tulajdonságot, mely az eddigi ismereteket kiszélesíti és kiegészíti, hogy a két látóhártyának felelkezö ingerületei az észreoevésbe felemeltetnek, a lcülönlevök (disparatok) gátoltatnak és elnyomatnak. A felállított tétel hordereje és egyszersmind korlátolása ez : A páros látóműveletnek anyagja az egyszemileg létesült ingerületek. Egybevágó ingerületek felszállnak az öntudatba, különállók cselekvőleg vagy tűretnek, de csak ha a másik szem észrevevéseit nem rontják és ekkor is megmaradásuk bizonytalan, vagy egészen kivettetnek. Könnyen eltűnnek felelkezők mellett, különösen olyan látóelemekből, melyek disparat ingerületek mellett identikusokat is nyertek, különben nehezebben: de csupán disparate álló ingerületek mindegyik szemből szintén eltűnhetnek. Példák erre a próbák az ellentétesen lengetett likas lapokkal és a kombinált kétszemi Scheiner-kisérlet. A gátlás az ép központi idegkészüléknek a képessége, mely kóros láttam (optopathologiás) esetekben sokszor tevékenységre jut és visszás 1 Schulek, Orvosi Hetilap „Szemészet“ 1883. 1. sz. 16. 1. és Graefe’s Archív f. Opht. 1882. p. 169—170. 2 Helmholtz Physiol. Optik. 915—924. lap. — Hering in Hermann: Physiol, der Sinnes-Organe 1879, 111. Bd. des Handb. d. Physiol. 380—385. S.; — Klug; Az ember élettana 1892. 1. k. 396.1.
