Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
125 történt, hogy egy gyermeknél — kinél a magas fogót alkalmazta — csekélyfokú exophthalmus fejlődött és a mellső csarnokban vér jelentkezett. Mint látjuk, az ilyen balesetek a legkiválóbb szülésznél is előfordulhatnak, legtöbbször a helyi viszonyokkal azaz a medencze méreteivel, a fej helyzetével függnek össze. IV. A szem az agy manometere, a szemidegek functionális vizsgálata fontos szerepet játszik az idegrendszer kortanában, a pupillák reactioja alapján sokszor egy mélyen elrejtett agyi vagy gerinczagyi bántalom kitörését — már évekkel ezelőtt — meg lehet jósolni és a beteget prophylactice kezelni. Nem lesz tehát érdektelen, ha pár eset kapcsán reá mutatok a szem idegeinek ezen fontos szerepére és diagnostikai, prognostikai jelentőségére. 1. Legritkábban van megtámadva a nervus sympathicus, mely a szem belső izmai közül egyedül a dilatator pupilláe-t, míg a külső izmok közül a musculus palpebralis superiort és inferiort, valamint a m. orbitalist látja el beidegzéssel. A m. palp. sup. a m. levator palp. sup. aponeurosisában fekszik és a felső szemhéj tarsusának felső széléhez tapad, a palp. inf. a rectus inf. inából ered és az alsó szemhéj tarsusának alsó széléhez tapad. Mindkét izom rendeltetése az, hogy a szemhéjak emelésében segédkezzenek és a szemhéjakat a szemteke mozgásaihoz formálják. A m. orbitalis a fissura orbitalis inferior felett van kifeszitve, rendeltetése a szemtekét állandóan bizonyos feszült helyzetben tartani. Ha a négy izom híídve van. azoknak működése elmarad, az antagonista izmok túlsúlyban vannak és egy tünetcsoport keletkezik, melyet 1809-ben először Horner, később Nicati tanulmányoztak behatóan. É tünetcsoportba tartozik a felső szemhéj csekély ptosisa, miosis és a szemteke csekély besüppedése, úgynevezett enophthálmus. Az arczbör trophiás elváltozásaiban az észlelők nem egyeznek meg: egyrésze az arcz vérbőségét, emelkedett hőfokát és izzadását irta le, míg mások az arcz szárazságát, sorvadását tapasztalták. De utóbbi tünetek nem bírnak állandó jelleggel, váltakoznak a hűdés különböző időszakaiban. Egy 30 éves nőbetegről akarok megemlékezni, kinek strumája öt év előtt támadt, két év óta növekszik, különösen a nyak bal oldalán. Bal szemének felső szemhéját 3A év óta nem tudja emelni. A Horner-féle tünetcsoport szépen látható, mert a felső szemhéj annyira lecsüng, hogy a pupilla felső szélét takarja, a bal pupilla szüle, félannyi mint a jobb, de reactioja directe, synergice és alkalmazkodásra prompt és a szemteke besüppedése feltűnő. Szem látóképessége 6A, szemfenék ép, látóterének felső része, a ptosis miatt, concentrikusan szűkült. A bőrön feltűnik, hogy a bal arczfél vérdúsabb, pirosabb, melegebb, egy év óta nem izzad, állandóan száraz, mig az arcz jobb fele bőségesen izzad. A bőr érzékenysége mindkét oldalon egyforma. A sympathicus hüdése a struma nyomása következtében jött létre, mi intrathoracikus daganatoknál, strumánál, lymphománál vagy aneurysmánál elő szokott fordulni, de ritka jelenség. Az arczbör vérbőségét, melegségét szintén a symphatikus hüdéséböl lehet magyarázni, mert a vasoconstrictorok hüdése következtében az edények tágak és vérböek lesznek, a mi a hőfok emelkedését jelenti. Ezen tünetcsoporttal most gyakrabban találkozhatunk, hiszen tudjuk, hogy három betegséget is hoznak összefüggésbe a sympathicus-ideggel, t. i. a glaucomát, a morbus Basedowi-t és az epilepsiát. Mindhárom betegség eseteiben megkísérelték a ganglion cervisale supremum-ot exstirpálni, az úgynevezett sympathectomiát végezni, váltakozó eredménynyel. Én úgy gondolom, hogy esetemben a sympathicus nyomása nem nagyfokú, mert az arcz vérbősége, hőfokának emelkedése arra mutat, hogy a hűdés az első stádiumban
