Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
szem. Kedvezőbb a képek egyenlőtlen szabatossága, mint a szabatos képek nagyságbeli egyenlőtlensége.1 Mindez így bizonyul tapasztalatilag valódinak a klinikus előtt. A megértés pedig onnan szerezhető, hogy a szabatosabb retinaképpel biró szem fedő pontjaihoz társaknak nem szükségesek a szóródásos képpel biró másik retina szórt foltjainak közepei, hanem teljesen elégségesek akármilyen helyei, csak felelkezők legyenek. Az electio-képesség feleslegessé teszi a szóródásos foltok közepeinek uralmát. Ilyen uralom disparat fekvés eseteiben a két szem együttműködését lehetetlenné tenné. A mi nincsen igy. n. Ha épszemű embert mind a két szemével távolban álló látópróbákra nézetünk, az egyik szemét convex- vagy concav-üveggel vagy más módon eltérő fénytörésüvé teszszük, a másik szemet egyelőre befogatjuk és azután mintegy 3 mm.-ben likas lapot kezébe adva, felszólítjuk, hogy ezt fel és le mozgassa: akkor ő a betűket, általában a látómezejében álló összes tárgyakat zavarosan és a lik lengetésének irányában mozogni látja. Minél gyorsabban lenget, annál élénkebb és minél jobban lenget, annál kitérőbb fokú a tánczolás jelensége. A tünemény megfelel annak, hogy ő a lap likával a fénybeesést látóhártyájának más-más helyére ejtve, a retinaképet folyton tologatja, tehát más-más helyére a térnek ki is vetíti, azaz mozgásban levőnek képzeli. Hogy e tüneményt előteremtsük, azon czélra tettük e szemet ametroppá, mert az ilyenben a sugárgyülés nem a látóhártyán van és ezzel válik a szóródásos retinakép mozgathatóvá.2 Ha a tüneményt az egyénnek egy ideig szemlélni engedtük, mig vele betelődik, a másik szemet is kinyittatjuk. Ekkor a lengés tüneménye elmúlik. Ezt már fentebb közölt kísérleteinkből nemcsak konstatáltuk, hanem felében ki is magyaráztuk. A tisztán néző szem szilárd képpontjainak ingerülete ugyanis támpontul szolgál, hogy a velük fedezésbe jutó ingerületek a szórtan néző szemben kiváljanak és emezekkel egyesüljenek. Ámde az egyesülés zavartatnék a heterogen ingerületek által, melyek az ellejtés folyamán időnként amazokra jutnak és vetélkedés támadna a hetük fehér és fekete színű helyei között. Ez a vetélkedés, bár folyton helyet változtató ingerületek közt megy végbe, mégis a döntést biztosan abban kapja, hogy a másik, a jól látó szem retinaképe szilárdan maradó nyugvó pontokat nagy bőségben szolgáltat és ennek a szilárd képnek biztos határolásai uralmat nyernek az egész chaotikus mozgalom felett. A tánczoló betűk adta ingerlések ugyanis akkor, midőn a tiszta retinaképpel egybevágó helyre esnek, ezzel együvé olvadnak; a mikor külön helyre esnek, a hol a felismerést csak zavarnák és a határvonalak észrevevését felbolygatnák, az érzékelés közben elnyomatnak és az öntudatba felvételük active megakadályoztatik. így a selectio mellé itt is 1 Hess legújabban (Graefe-Saemisch Handbuch der Augenheilkunde XII. Kap., die Refractionsanomalien ,1903) más álláspontot foglal el. t. i. minden szemet emmetropiára kivan javítani. En azt hiszem, hogy lehet egyenlően nagy retinaképek eseteiben, de nem kötelesség. A többi esetben nem jó. 2 Lásd: Helmholtz, Physiol. Optik 1890. 112—130. 1.
