Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
Félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy a glancoménak acut és chronikus alakba való csoportosításánál azt vettem irányadóul, hogy volt-e betegnek heveny glaucomás rohama vagy sem ; tehát az acut glaucoma csoportjába soroltam azon betegeket, a kiknek szemein jelentkezésükkor glaucomás rohamot találtunk, valamint azokat is, a kiknél az anamnesisböl egy elörement roham kétségtelenül kiderült, bár ha jelentkezésükkor a szem egy glaucoma chronicum képét nyújtotta is. A glaucoma-esetek megoszlása az egyének szeme szerint, 41'5°/0 férfi, 58'5°/0 nö, körülbelül megfelel az ismert aránynak. Sok tekintetben elszomorító viszonyokat olvasunk ki a rovatok második csoportjának számaiból. Ugyanis azt látjuk, hogy a betegnek több mint kétharmadrésze (67'92°/o) akkor kerül a klinikára, a mikor a baj hónapok, sőt évek óta rontotta egyik vagy mindkét szemet, és több mint egy harmadrésze (35’84°/0) félszemére már glaucomában megvakult. A betegek egy hatodrészénél (16’98°/0) több hét óta tartott a glaucoma és csak l;V10°/o (többnyire intelligensebb, városi lakos) jelentkezett azonnal vagy néhány nappal a baj kezdete illetve észrevevése után. Tapasztalataink szerint a falusi, földmíves nép egyik szemének megromlását vagy megvakulását nem sokba veszi, orvoshoz vagy a klinikára legtöbbször csak akkor fordul, ha a másik szemén is mutatkozik a baj, úgy hogy munkára képtelenné kezd válni. Ezen indolentián kivíil még egyéb okok is szerepelnek, mint az utazási költségek hiánya, operatiotól való félelem stb. Acut glaucomás rohamoknál igen gyakori dolog, hogy a beteg (nagyon sokszor orvosa tanácsára!) az általános rosszullét, fájdalmak, hányás stb. miatt nem jön fel azonnal, hanem megvárja, a míg a „gyomorbaj“ vagy a „fejgörcs“ elmúlik és akkor utazik fel hiányos vagy kialudt fényérzésü szemmel. Igen nagyon gondolkodóba ejtő képet nyerünk erről a dologról, hogyha tekintetbe veszszük azokat az egyéneket is, a kik mint mindkét szemükre gyógyíthatatlanul megvakultak (glaucoma absolutum vagy fere absolutummal) egy év alatt a mi járóbeteg-rendelésünkön megfordulnak. Az 1903. évi feljegyzések között 19 ilyen esetet találtam. Ezeket a klinikán ápolt 53 esethez adva és hozzászámítva néhány nem operált vagy a nyári szünet alatt más kórházba utasított beteget, glaucomás betegeink számát kerekszámban 80-ra tehetjük. Mivel pedig a mi beteganyagunkban az ország összes vidékei, ha nem is egyformán, képviselve vannak, s így a klinikán nyert tapasztalatokat irányadóknak tekinthetjük az egész ország betegedési viszonyaira, sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy Magyarországon mostanában az összes glaucomás betegek egy negyedrésze orvosi segítség nélkül marad és megvakul.* Az állapotok e tekintetben az utolsó 10 év alatt nem igen javultak. (Lásd Schwarcz Ernő czikkét Szemészet, 1895. 36. lap.) A glaucoma-ellenes iridektomiáknál a sebet felül készítjük lándzsával, lehetőleg a sclerában; az iris kimetszése sorvadt irisnél két ollócsapással, máskülönben egy csapással történik. Operált betegeink közül egynél sebinfectioból eredő panophthalmitis támadt; ezen végzetes kimenetelű eseten kívül műtéti complicatio több nem volt. Két kedvezőtlen lefolyású úgynevezett glaucoma malignum-esetröl a következőkben számolunk be : * Nem hallgathatjuk el e helyen azt a tényt, hogy ezen szerencsétlen embereknek nem kis része (talán nagyobb mint hinnők) diagnostikus tévedések, áldozata, Sajnos, a mi szomorú feladatunk, vigasztalással ellátni ezeket a szegény vakokat, a kiket kezelő orvosuk hónapokon át visszatartott a feljöveteltől azzal az érveléssel, hogy „hiába megy fel, még nem érett a hályog, nem lehet megoperálni“.
