Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
1903. 3. sz. ORVOSI HETILAP SZEMÉSZET 31 meggyőződés egész erejével karoltam fel a tervet, melyet különben tudtommal első Ízben nagyatyám: Grósz Frigyes több mint 70 előtt már teljesen kidolgozott s a maga szerény hatáskörében részben meg is valósított.1 111. Intézkedések a tanulók, katonák és munkások trat komája ellen. A trachomaellenes védekezést a gyógyítás jó berendezése még nem meríti ki, a bántalom három melegágya: az iskola, a katonaság, a munkáscsapatok különleges intézkedéseket igényelnek. Valóban megdöbbentő, hogy egyes vidékeken az iskolás gyermekek milyen nagy száma beteg. A baj tovaterjedése megakadályozásának legbiztosabb eszköze az iskolák jobb elhelyezése. A trachomás gyermekek kitiltása nem csak culturalis hanyatlásra vezetne, hanem a baj terjedését sem gátolná meg, mert az iskolán kívül való érintkezés s e mellett a felügyelet s ellenőrzés teljes hiánya még elősegítené az újabb fertőzéseket. Viszont alkalmas iskolaépületek, folyóvíz, jó szellőzés, tisztaság a fertőzés leghatalmasabb ellensúlyozói. Olyan városban, a hol sok az elemi iskola és nagy a trachomások százaléka, czélszerű intézkedésnek bizonyult a trachomás iskola létesítése, úgy a mint az Kis-Kún-Félegyliázán történt. Nemcsak a továbbfertőzésnek gátat vetünk, hanem a mi nagyon fontos, a gyógyításra kitűnő alkalmat nyerünk. A mi a katonaságot illeti, örömmel jelezhetem, hogy a katonai hatóságok buzgón támogatják a polgáriakat, mégis szükséges, hogy az együttműködés egyöntetűbb legyen. A vcdtörvényi utasítás (1546/1889.) szerint nagyfokú szemcsés köt hártyalob (trachoma) és idült köthártyatakár; nagyobb terjedelmű hegképződések a szemen a fegyveres szolgálatra való alkalmasságot kizárják. A kisebb fokú, gyógyítható trachomások tehát az utasítás értelmében besorozhatok. A 4-ik hadtestnél ez tényleg így is történik s a mennyiben bevonulásukkor még trachomások a 17. sz. helyőrségi kórházba küldetnek, honnan a gyógyultak,' a csapathoz jutnak, a gyógyulatlanok szabadságoltatnak. Ez eljárás az egyedüli helyes. Ha a trachomás újoncz tudja, hogy baja nem mentesíti a katonai szolgálat alól, akkor a tavaszi újonczozás után készségesen gyógyittatja magát s ez a módszer a szándékos fertőzés eseteit is megszünteti. Viszont ott, hol a trachomásokat nem sorozzák be — s igy van ez a legtöbb hadtest területén — a polgári hatóságok s orvosok legjobb igyekezetük mellett sem képesek a trachomás védkötelesek gyógyításában sikert felmutatni. A 4-ik hadtestnél gyakorolt eljárás mellett a véderő is, a polgári lakosság is nyer. A véderő jelentékeny számú újonczot kap, mert a kórházba utaltak jelentékeny része csakhamar a csapathoz kerül, a mennyiben kiderül, hogy a baj nem is volt valódi trachoma. A sorozáskor ugyanis — jogosult óvatosságból — számos follicularis hurut szerepel a trachomásoknak nyilvánítottak között. Egy második rész baja néhány hét vagy hó alatt rendszeres és fegyelmezett kezelésre annyira javul, hogy a csapathoz bevonulhat. Természetesen, bizonyos százalék, mely aligha nagyobb, mint oO°/0 a kitűzött 4 hó alatt nem gyógyul meg, de annyira mindenesetre javul, hogy ragályozó jellege megszűnik s igy a polgári lakosság a fertőzés e forrásaitól megszabadul. De e rendszer csak akkor válik be, ha a katonai hatóságok a trachomás katonák alkalmas elhelyezéséről s szakértő kezeléséről gondoskodnak. Mindezeknél fogva máris javasoltam, hogy a hadügyi kormányzattal a jelzett irányban folytatott tárgyalások fonalát újból felvegyük s a bevált módszer általánosítására törekedjünk. A m. k. honvédség a trachomások számára gyengélkedőházakat rendezett be. A legnagyobb Kis-Kún-Félegyházán van, hol a sorozás után 180—190 trachomást concentrálnak, kik e mellett katonai gyakorlatokat is végeznek. Természetesen e 1 A magyar orvosok és természetvizsgálók 1846. és 1847. vándorgyűlésem szemkórházak létesítése érdekében tett indítványt. Közli : Grósz Emil. Orvosi Hetilap. Szemészet 1899. 5. rendszer is csak akkor válik be, ha a súlypont a gyógyításon van s ha a katonák elhelyezése kedvező. A legnehezebben megoldható kérdés a munkások trachomája. A baj különben is a szegény osztály betegsége és sokszoros tapasztalás igazolja, hogy a jólét s műveltség emelkedésével lépést tart a trachoma csökkenése. A munkáslakások viszonyainak javítása mint minden más fertőző bántalom ellen: hatalmas fegyver a baj tovaterjedésének meggátolására. S hogy e tekintetben nálunk még nagyon sok a tenni való, azt az ország socialis viszonyai iránt érdeklődők nagyon jól tudják. Vannak azonban a munkáskérdésnek olyan részei is, melyek sürgős beavatkozást igényelnek, ilyen első sorban a mezei munkáscsapatok ügye. Mint ismeretes az északi s dunántúli megyékből nagy csapatokban vonulnak a munkások az Alföldre a mezei munka elvégzésére. Az ilyen csapatok a bajt a trachomás vidékről a mentesekre hurczolják s különösen egymást fertőzik. Minden eddigi intézkedés eredménytelennek bizonyult. A trachomás munkások visszatartását megakadályozza a nyomor, trachomás csapatok alakítását a gazdák idegenkedése, az elkülönítést s a kezelésüket a munkabeosztásuk. Ilyen körülmények között az egyedül czélravezető intézkedés a szegény vidékeken ipartelepek létesítése, melyekben a trachomás munkások foglalkozást találva, otthon tartatik, de nem erőszakkal, hanem a betegek jól felfogott érdekével. Az érdekelt vármegyék illetékes tényezőinek meghallgatásával ez irányban concret javaslatokat szándékozom előterjeszteni. Egy másik helyzet, mely sürgős orvoslást kíván, a kerületi betegpénztárak eljárása trachomás tagjaikkal szemben. A pénztárak ugyanis megkisérlették, hogy e betegeik táp- és segély pénzeit is az államkincstár fedezze, s a midőn ez nem sikerült, egyszerűen beszüntették ezek kifizetését. Az 1898. évi XXL t.-cz. 9. §-a egész szabatosan megmondja, hogy az államkincstár a kórházban vagy hatósági megbízásból házilag gyógykezelt szegény trachomások után fizeti az ápolási költségeket, s a midőn e kedvezményt a betegsegélyző pénztárakra és egyesületekre is kiterjesztette, ezeket a külföldön példátlan kedvezményben részesítette. De az, hogy a kincstár fizesse a táppénzeket is, a törvénybe sehogysem magyarázható bele. De bármik« p álljon is a dolog, a kerületi pénztárak tagjainak a szabályos táppénzekre feltétlen joguk van s nagy igazságtalanság, hogy ez tőlük jogtalanul megvonatott. Ellenkezőleg, minthogy a kórházban ápolt betegek után az ápolási költségeket amúgy is a kincstár fizeti, a szabályos ideig még ezek is igényelhetnék a pénztártól a táppénzt, azok pedig, a kik munkaképtelenek, de kórházba nem vétetnek fel, meg épenséggel követelhetik az őket megillető segélyt. A mint ezen a legszegényebb munkások érdekét mélyen sértő eljárás tudomásomra jutott, jogaik megvédése érdekében haladéktalanul lépéseket tettem. Azon nézetben vagyok, hogy e jogos segítségen kívül méltányosságból még tovább is kell mennünk. Ha a családfenntartó jut kórházba vagy közérdekből tiltatik el a munkától, a kenyér nélkül maradó családot — a mennyiben más oldalról nem tarthat segítségre igényt — állami támogatásban kell részesíteni. Poroszországban a segítséget kis részben pénzben (50 pfennig) s főleg természetben adják. 1V. A rendeletek egységesítése s egyszerűsítése. Az előbbiekben vázolt elvek, mint látható, az eddigi alapon nyugosznak és pedig teljesen az 1886. évi V. t.-cz. szellemében, mely a küzdelem eszközeiül a tudományt, az ismeretterjesztést, az ingyenes gyógyítást, szemkórházak felállítását, anyagi támogatást jelöli meg. E törvény Feuer munkásságának maradó emléke! Az idők folyamán concret esetek számos rendelet kibocsátását tette szükségessé, melyek már nagy számuknál fogva sem alkalmasak, hogy a hatósági intézkedések gyors és egyöntetű lebonyolítását elősegítsék. Ma úgy a helyes értelmezés, mint a sikeres végrehajtás szempontjából, valamint a szolgálat egyszerűsítése érdekében elérkezett az ideje, hogy e nagyszámú rendeletek egységesíttessenek. Húsz éves tapasztalás után a belügyi kormányzat ama szerencsés hely
