Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-07-26 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 30. számához. 3. szám. Budapest, 1903. évi julius 26. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. .Grósz Emil: A trachomaellenes védekezés külföldön. 29. 1. — Imre József: A sublamin mint kötőhártyai fertőtlenítő szer. 32. 1. — Vermes Lajos: Subconjunctivalis lipodermoid csontképződéssel. — A caruncula lacrymalis dermoidja. 33.1. — Selye Hugó: A hadsereg trachomaügye. 35. 1. — Somogyi Zoltán: A trachomaügyről. 38. 1. — Dömötör Mihsa: A szabadkai trachomajárványról. 39. 1. — Lánczi Vilmos: A trachomaellenes védekezés Kis-Kún-Félegyházán. 40. lap. — Grósz Emil: lTti levél. 42. 1. — Grósz Emil: Adatok a szemészet egyetemi oktatásához. 43. 1. - Könyvismertetés. 44. 1. — Irodalom-szemle. 45. 1. — Folyóiratoh átnézeti. 47. 1. — Vegyesek. 48. 1. A trachoma-ellenes védekezés alapelvei. Irta: Grósz Emil egyetemi tanár, a trachomaiigy kormánybiztosa. A belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úr a közegészségi osztály előterjesztésére 1903. február hó 20-dikán a trachoma ügyének országos felügyeletével megbízott. E feladatra annál készségesebben vállalkoztam, mivel ismeretesek voltak előttem azon nagy s áldásos eredmények, melyeket Taujjer Vilmos tanára bábaügy rendezésében hasonló minőségben elért, úgyszintén tudomásom volt arról, hogy a berlini, königsbergi s hallei egyetem szemésztanárai: Hirschberg, Greeff, Kuhnt, Schmidt-Rimpler ugyanilyen megbízás alapján sikerrel szolgálják hazájuk közegészségügyét. A trachoma Magyarországon 20 éve alkotja a belügyi kormányzat gondoskodásának tárgyát. Boldogult Feuer Náthán javaslatára Tisza Kálmán a trachomaellenes védekezés oly rendszerét szervezte, melylyel sikerült a baj nagyobb mérvű elterjedésének gátat vetni és súlyos jellegét enyhíteni. Két évtizedes tapasztalás után ma nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az elért eredmények arányosak a hozott szellemi s anyagi áldozatokkal. A dolog természetében rejlik, hogy a rendszer fejlesztést s javítást igényel s miután a „Szemészet“ előbbi számaiban megismertettem a trachomaellenes védekezés hazai és külföldi szervezetét, ezúttal azon elvekről óhajtok szólam, melyek alapján a belügyminister úrnak részletes javaslataimat megteszem. Azon okból hozom ezeket nyilvánosságra, mivel a tudományos és szakkörök kritikája elől nem zárkózom el. A trachoma socialis jelentősége az idők folyamán mitsem veszített. A baj akadályozza, sőt meghiúsítja az oktatást, megcsorbítja a véderőt, csökkenti a munkaképességet s gyakrabban, mint azt a statistikák mutatják: vakságot okoz. S ha azt látjuk, hogy hazánk egyes vidékein az iskolás gyermekek 10%-a s a lakosság 5—8ü/0-a szenved c makacs s végzetes ! bajban s ha azt tudjuk, hogy Bács-Bodrog vármegye területén 9—10 ezer, Szeged városának külső területén 4—5 ezer trachomás van, mindenki megértheti, hogy e bántalom leküzdése, terjedésének meggátolása fontos állami feladat. Hogy e feladatot sikerrel szolgálhassam, első kötelességemnek tekintettem, hogy az érvényben lévő törvényes intézkedéseket s rendeleteket alapos tanulmány tárgyává tegyem — nemcsak helyességük, hanem kivihetőségük szempontjából is, úgyszintén, hogy a hazai viszonyokat, valamint a porosz állam által az utolsó években megindított védekezési actiót a helyszínén megfigyeljem s átvizsgáljam. Mindezen munkásságomban úgy a magyar kir. belügyi kormányzat, valamint a porosz kir. kormány a legnagyobb mértékben támogatott, különös hálával tartozom Chyeer Kornél ministeri tanácsos, Ihász Gedeon osztálytanácsos, Tassa Ignácz segédtitkár uraknak, úgyszintén Kirchner Martin tanárnak, a porosz cultusministeriumban az orvosi ügyek előadójának. De köszönettel tartozom a közigazgatás tisztviselőinek s a trachoma gyógyításával közvetlenül foglalkozó orvos uraknak, kik felhívásomra az értékes adatok egész sorát bocsátották rendelkezésemre. A szerzett tapasztalatok alapján a következő intézkedések czélszerűségéről s helyességéről győződtem meg. I. A nyilvántartás. Mint minden fertőző betegség esetén, fontos, hogy a hatóság minden egyes betegségi esetről idejekorán tudomást szerezzen. E czélt szolgálják hazánkban: a bejelentési kötelezettség, az ellenőrző, a tájékoztató és az általános szemvizsgálatok. A bejelentésre az 1876 : XIV. t.-cz. 80. §-a értelmében „nemcsak az elöljáróság, de az orvosok, lelkészek és tanítók, általában pedig mindazok köteleztetnek, kik ily betegiilési esetről tudomással bírnak“. Ugyanezen kötelezettséget mondja ki az 1884 ben kiadott trachoma-utasítás. A bejelentés elmulasztása kihágást képez s az orvos az 1879 : XL. t.-cz. 99. §-a alapján 300 frtig s a lelkész, tanító, kisdedóvó az 1876 : XIV. t.-cz. 7. §-a alapján szintén 300 frtig terjedő pénzbírsággal büntetendő“. Tapasztalatom szerint azonban a trachoma bejelentése nagyon hiányosan történik, pedig különösen városokban, a hová a vidékről nagy számmal tódulnak fel a súlyos trachomában szenvedő betegek, hogy itt a nyilvános ingyenes rendeléseket felkeressék, a lakosság fertőzésének elkerülésére nagyon értékes eszköz. E betegek legnagyobb része a szemészeti osztályok elégtelen ágyszámánál fogva rokonokhoz s ismerősökhöz száll, kik velük nemcsak a mosdótálakat, törülközőket, hanem sokszor ágyukat is megosztják. Ilyen körülmények között nem tűrhető a bejelentési kötelezettség elmulasztása. A mennyiben kivételesen a jó hygieniai viszonyokban élő lakosság között fordulna elő trachomás eset s a magánorvos meg akarja kímélni betegét az adott esetben felesleges hatósági beavatkozástól, módjában áll a bejelentő lapon feltüntetni, hogy az elkülönítés s az óvó-intézkedések megtörténtek s hogy hatósági beavatkozásra nincs szükség. Nézetem szerint azonban a bejelentés kizárólagosan a valódi trachomára korlátozandó. Számba véve azon következéseket, a melyekkel a diagnosis megállapítása az illető iskolás gyér mekre, munkásra jár, nem volna helyes ez eljárást a néha trachomára gyanús follicularis hurutra is kiterjeszteni. A trachomagyanus kifejezés nem jelent egyebet, minthogy tudásunk véges s különösen a nem gyakorolt az első vizsgálatkor nem mindig tud dönteni, de a betegség chronikus jellege mellett ez esetekben nem okoz nagy veszedelmet, ha a bejelentéssel néhány napig várunk, míg a kórkép tisztán áll előttünk. Nem kevésbbé értékes a betegedési esetek kiderítésére az ellenőrző szemvizsgálatok rendszere, mely szerint a hatósági orvos kötelessége az iskolás gyermekek, gyári munkások, a tömeges szállások lakói, a hazatérő katonák, a hatóságnál jelentkező szolgálatba állók, a tolonezok s az újonezok szemeit megvizsgálni. A talált trachomások családtagjainak, lakótársainak s munkatársainak megvizsgálása jó útmutató arra, hogy a járványfészkek kiderítessenek. Ezen módszert tényleg országszerte sikerrel alkalmazzák s a központi hatóság feladata a végrehajtás pontosságának ismételt ellenőrzése. A harmadik módszer, melynek segítségével a trachomás esetek tudomásunkra jutnak: az általános szemvizsgálat. Ez azonban csak akkor vezet czélra, ha azt kellő hatósági támogatás mellett a trachoma diagnostikájában nagyon járatos orvos nagy lelkiismeretességgel végzi. De még ilyen feltételek mel
