Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-04-26 / 2. szám
22 ORVOSI HETILAP SZEMESZET 2—3 mm. átmérőjű likat egyszer a lencse közepe, másszor valahol a peripheriás öv elé tartjuk. Amaz első esetben meg lehet győződni arról is, hogy a lencse közepének magasfokú refractioja az alkalmazott pupillatágító szer daczára is fennáll. I Ezen vizsgálatok arra a tapasztalatra is vezettek, hogy kevés kivétellel eseteimbeu a látóképesség a lencse peripheriáján és közepén keresztül megfelelő correctioval körülbelül mindig ugyanaz volt. Az a tény, hogy saját eseteimben a peripheriás lencseövnek fénytörése az illető szemeknek eredeti fénytörésétől vagy egyáltalában nem, vagy csak jelentéktelen fokban távozott, megczáfolja Demicheri nézetét, hogy a fénytörési renellenességnek tulajdonképeni oka a kéregállomány törőképességének alászállitásában keresendő. Ez biztonsággal kizárható. Minthogy azonban nagyon valószínűnek tartom, hogy kórszövettani és kórvegytani vizsgálatok elébb-utóbb a lencsemag fokozódott fénytörésének okát ki fogják deríteni, mellőzöm azt, hogy most hypothesises magyarázó kísérletekbe bocsátkozzam. Említésre méltó, hogy sem saját eseteimben, sem Demicheri és Guttmann két esetében a lencsék zavarodástól teljesen mentek voltak. De a homályok többnyire igen csekélyek és finomak. Előbbre haladott esetek a lencsemagnak fokozódott catacaustikája által tűnnek ki, melynél fogva a pupillából elmosódott szürke fény verődik vissza. Említettem már, hogy mindezen esetekben a lencse zavarodása igen lassan fejlődik tovább, úgy hogy a teljes hályognak képződése vagy egyáltalában nem, vagy csak igen későn következik be. Véleményem szerint ilyen esetekkel szemben a szemorvosi ténykedés a következő legyen: A rövidlátóságnak szemüveggel való javítása addig, míg azzal valahogy hasznavehető látást elérni lehet; ha ez már sehogysem elégít ki: a lencsének eltávolítása. A betegségnek legjobb megnevezésére annak kórtani felismerése fog oktatni. Eddigelé még minden észlelő más nevet adott neki. Demicheri „ál-lenticonus (faux lenticone)“ kifejezését választotta; ez azonban valószínűleg egyik vagy másik valódinak ítélt lenticonus posteriorra is illik; azonkívül nem tartom helyesnek egy nagy jelentőségű positiv állapotot a hamisnak jelzőjével ellátni. Müller azt a sokkal szerencsésebb czímet vezette be; „kettős gyujtótávolságú lencse“, melyet én is ezen közlemény élére irtain, bár általa a bántalom a két lenticonusnemmel összefoglalva, nem pedig azoktól elkülönítve van. Guttmann a „kettős fény törésű lencse“ vagy a „központi röoidlátóság“ elnevezését ajánlotta; azonban ez is mind a két lenticonusra illik; azonkívül kettős fénytörés alatt bizonyos átlátszó közegeknek egészen más igen fontos optikai tulajdonságát értjük; a központi rövidlátóság pedig nem világos értelmű kifejezés. Hogy minő könnyű különben ilyen nem igen szerencsés kifejezéseket szaporítani, azzal akarom bebizonyítani, hogy az idézett négyhez hozzájárulok még egy ötödikkel: „Anisometropia monocularis“. Irodalom: Alexander. Lenticonus posterior mit Arteria hyaloidea persistens. (Aerztl. Verein in Nürnberg vom 17. Oktober 1901.) Münch. Med. Wochenschrift 1902. 82 old. Bach. Demonstration einiger Missbildungen (Bericht über die 27. Versammlung der ophthalmologischen Gesellschaft zu Heidelberg. 301. old. Bäck. Beitrag zur Histologie und Entstehung des Lenticonus posterior. (Archiv, für Augenheilkunde 36. k. 160. old.) Becker 0. Anatomie der gesunden und kranken Linse. (Wiesbaden 1884. 123. old.) Cramer. Ein Fall von Lenticonus posterior. (Klin. Monatsbl. f. Augenheilk. XXXIV. k. 278. old.) Demicheri. Faux lenticone. (Annales d’Oculistique CXIII. k. 93. old.) Eiseclc. Ein Fall von Lenticonus posterior. (Klin. Monatsbl. f. Augenhlk. XXX. 116. old.) Elschnig. Lenticonus posterior. (Klin. Monatsblätter f. Augenheilk. XXXIII. 239. old.) Gullstrand. Et fall of Lenticonus posterior. (Nordisk. ophth. Tidskr. 1892.) Gordon Norrie jelentése (Michel Ib. 23 k. 281. old.) Guttmann E. Doppelte Refraction auf einem Auge in Folge von Kernsclerose. (Centralblatt f. pr. Augenhlk. 1898. 193. old.) Hess. Pathologische-anatomische Studien über einige seltene angeborene Missbildungen des Auges. III. Histologische Studien über Lenticonus posterior. (Archiv, f. Ophthalmologie XLII. k. 3. r. 23 old.) 1903. 2. sz. Hess, l’eber foetale Rupturen der hinteren Linsenkapsel und über Lenticonus posterior. (Zeitschrift f. Augenheilkunde. 1899.1. k. 427. old.) Knapp. Ein Fall von Lenticonus posterior. (Archiv, f. Augenhlk. 22. k. 28. old.) Knaggs. On Lenticonus. (Lancet 1891. T. H. 657 old.) Meyer. Ein Fall von Lenticonus posterior. (Centralbl. f. pr. Augenheilkunde 1888 41. old.) Mitralsky. Ein neuer Fall von Lenticonus posterior mit theilweiser Persistenz der Art. hyaloidea. (Centralbl. f. pr. Aulgenhk. 1892. 65. old. Mohr M. Lencserövidlátóság esete. (Gyógyászat 1889. külön lenyomat.) Müller L. Hat der Lenticonus seinen Grund in einer Anomalia der hinteren Linsenfläche? (Klin. Monatsbl. f. Augenhlk. XXXII. k. 178. old.) Syni. A case of Lenticonus posterior. (Ophthalm. Rev. 1895. 76. old.) Weeks. A case of Lenticonus posterior with remarks. (Arch, of Ophth. 1891. T. XX. 260. old.) Borsodmegye „Erzsébet“-közkórháza szemészeti osztályának működése az 1902. évben. Közli: Vajda Géza dr., a közkórház rendelő szemorvosa, Miskolczon. Borsodmegye „Erzsébet“-közkórházának szemészeti osztálya az 1902. év április elsején lépett működésbe. Ekkor bízott meg engem Borsodmegye főispánja: Vay Elemér báró ö méltósága a közkórház szembetegeinek gyógyításával. Engedtessék meg azért nekem, hogy a midőn az első csonka évben kifejtett működésemj röl beszámolok: ö méltóságának ezen kitüntető megbízásáért e helyen is kifejezhessem hálás köszönetemet. Az elmúlt évnek kezdeti nehézségein a kórházi bizottságjó indulatit és a kórház orvosi karának, első sorban pedig Singer Henrik dr. igazgató-főorvosnak collegialis támogatása következtében elég könnyedén estünk túl. A szemészeti osztály, egy ápolónő gondozása alatt, a belgyógyászati pavilion két, 6—6 ágyas szobájából, — egyik férfi-, másik nőbetegek részére, — ideiglenesen megalkottatott; bútorral, ruhaneművel és a legszükségesebb műszerekkel felszereltetett. Vizsgáló és rendelő helyiségül az ápolónő lakó szobája szolgál. Ez egy (eredetileg külön betegnek szánt) egyablakos kis szoba, a mely mütöszobául is szolgál, mert a véresebb műtétek kivételével, a melyek részére a szívesen felajánlott sebészeti műtőterem vétetik igénybe, az operatiók nagyobbára itt végeztetnek. A szemészeti osztálynak első csonka évi betegforgalmát a következő kimutatás tűnteti fel: f та nö összesen Felvétetett.............— ______ 96 78 174 Távozott gyógyultan. ______ 66 49 115 , javultan _ ... . ____ 22 19 41 ., változatlan .. ______ 4 3 7 összesen . ... . ____ 92 71 163 Maradt Jí)03-ra._ ... ... . ____ 4 7 11 Bejáró volt.. ............. ............ 95 83 178 Műtétek száma.. ... .. . ... 108 Ápolási napok száma. . ... 3148 Tehát gyógyíttatott kórliázilag 174 beteg, bejárólag pedig 178, összesen 352 beteg. A kórházi betegek átlagosan 18 napon át ápoltattak; a gyógyultan távozottak átlag 21'34, a javultan távozottak 13'53, és a változatlan távozottak átlag 3'5 napon át tartózkodtak az osztályon. Lakóhely (s nem illetőség) szempontjából fordított a viszony a kórházi és a bejáró betegeket illetőleg. Természetes is, hogy míg a 178 bejáró beteg közül 135 volt miskolczi és csak 43 vidéki, addig a 174 kórházi beteg közül csak 76 volt miskolczi, 98 pedig hét vármegyének (u. m. Abauj-Torna, Borsod, Gömör, Máramaros, Szabolcs, Ugocsa, Zemplén) 57 különböző helységéből került ide. A kórházi és bejáró betegek közötti természetes különbség jelentkezik akkor is, ha a kétféle kezelés alattiakat azon szempont szerint osztályozzuk, hogy a látás szervének mely részében székelt a megbetegedés. A kötőhártya volt megbetegedve a kórházi betegek között 29 esetben, míg az ambulánsok között (60) esetben ; a szarúhártya 67 (illetőleg 32), az ínhártya 3 (3), a szölöhártya 21 (6), a lencse 21 (6), az ideghártya és látóideg 4 (27), a szemizmok 2 (11), a szemhéj 18 (14), a könyszervek 2 (1), szemgödör 4 (2) esetben voltak megbetegedve; glaucoma (zöld hályog) 3 (1)
