Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-01-25 / 1. szám
1903. 1. sz. ORVOSI II E T I L A P SZEMÉSZE T nagyobb szemklinikákat kapott pedig a müncheni és berlini egyetemet kivéve egynek sincs annyi hallgatója, mint a budapesti egyetemnek. Akkor tehát, a midőn a szemészet fontosságát úgy a látás megmentése s visszaadása, mint az általános betegségekkel való összefüggése miatt a külföldön mindinkább elismerik; ininálunk, a hol Bées után legelőször ismerték el jelentőségét, kezd tért veszíteni. Az ambulans betegek nagy száma nem pótolhatja a klinikailag ápolt betegek kis számát, mert ezeken az olyan szükséges észlelés lehetetlen, sőt a rendelkezésre álló kevés ágyszámot is elárasztják a súlyos, operálást igénylő szembetegek, kik épen a gyakorló orvosok kiképzésére legkevésbbé alkalmasak. A mit Schulek Vilmos tanár két évtized előtt magának czélúl kitűzött, azt a klinika új otthonában el is érte: megteremtette a tanításra s tudományos munkásságra szükséges nagy betegforgalmat (évente 7—9000 új beteg), a külföldön is páratlanul álló négy nyelvű szemészeti könyvtárt létesített, gazdag kórboncztani anyagot gyűjtött, iskolát alapított, melynek két tagja külföldön működik, tőle s tanítványaitól 300 tudományos munka jelent meg, ezek megismertetésére „ Ungarische Beiträge zur Augenheilkundea czím alatt külön folyóiratot alapított. De most már egy lépéssel tovább kell mennünk. A stagnálás visszaesést jelent ! Az oktatás, a tudományos munkásság, a beteggyógyítás érdekében sürgős szükség, hogy több hely szolgáljon a szembetegek elhelyezésére. Lássuk e három szempontot közelebbről. A szemklinika csekély ágyszámára nehezedik az egyetem úgyszólván összes szemészeti oktatása. Az egyes szemészeti collegiumok látogatottságának arányából kiderül, hogy azon előadásoknak, melyek a klinikán kivül folynak, alig van néhány hallgatójuk. Ezzel szemben Schulek Vilmos tanár hallgatóinak száma most is 120, s mivel az első éves hallgatók száma az utolsó három évben folyton gyarapodik, nemsokára újból eléri a 200-at. Ugyanitt van elhelyezve ez idő szerint e sorok Írójának ny. rk. tanszéke, melynek hallgatóinak száma az első félévben 60—90, s ugyanitt tartja előadásait a szemtükrözésről s látás vizsgálásáról Gsapodi István ez. ny. rk. tanár is. A klinikának tehát heti 17 —19 óra számára kell beteganyagot adnia, nem is számítva, hogy a tanársegédi cursusok s a délutáni betegvisitek sőt szigorlatok is ugyanezen betegeket veszik igénybe. Pedig nálunk a szemészet intensiv oktatására még nagyobb szükség van, mint külföldön. Az ország szembetegéinek s vakjainak száma aránytalanul nagy. Ezt Le Febure a Parisból a ; nagy forradalom elöl elmenekült franczia kir. udvari orvos már 100 év előtt constatálta s ma is ugyanezen eredményre jut Imre József, midőn kimutatja, hogy a gyógyítható, de elhanyagolt szembajban megvakultak száma sokkal nagyobb, mint külföldön. Erről különben bárki meggyőződhetik, hogyha a szemklinika nyilvános rendelését végignézi. Nálunk a szembetegek \ gyógyítása a gyakorló orvosok kezében van, egy okkal több, hogy a szemészeti ismeretek valamennyiük tulajdonává legyenek. Szakértő vezetése alatt álló önálló szemkórház vagy közkórházi szemosztály csak kevés helyütt van s soká fog tartani, míg ezek száma megnövekszik. Végül még ki kell emelnem, hogy az orvosoknak a szemészetből való kiképzése a jövőben is kizárólagosan az egyetemi évekre fog nehezedni. A kórházi gyakorlati év, a három másik klinikai fötárgygyal való foglalkozást kötelezővé teszi, úgy hogy előrelátható, miszerint az új szigorlati rendszer szerint vizsgázott orvosok a választásukra maradt időre nem fognak szemészeti osztályra jelentkezni. Az oktatáson kivül a tudomány művelése is megkívánja a szemészeti ágyak szaporítását. A szemészet tudománya ma már kiépített épület, melynek alapjait a múlt század közepén Helmholtz, Bonders s Oraefe rakták le ; a jelenlegi munkásság a részletek kidolgozására szorítkozik, ehhez pedig az esetek hosszas észlelése szükséges. De ha 53 ágyas klinikán egy év alatt 800 beteg fordul meg, már ez egy adat is meggyőz arról, hogy a helyszűke a lefolyás megfigyelését szerfelett megnehezíti. Ilyen körülmények között nehéz Helmholtz ama nagyon megszívlelésre méltó tanácsát követni, hogy a természettudományi jelenségek vizsgálásakor szükséges és hasznos a dolognak végére járni, mert csak így nyilatkozik meg a különböző jelenségek egymáshoz való viszonya. 13 S végül számba kell vennünk a beteggyógyítás követeléseit is. Az ambulantián jelentkező nagyobbára súlyos szembeteg közül évente csak 10°/o vehető fel. Messze vidékről küldik az orvosok s jönnek önként a legsúlyosabb szembajban szenvedők s a legszegényebb betegek a nélkül, hogy helyszűke miatt felvételt nyerhetnének. Más alkalommal kimutattam, hogy a főváros közkórházaiban is aránytalanul kevés a szemészeti ágy, de a reménységükben csalódott vidéki betegek nagy vésze még ezeket sem veszi igénybe, hanem hazautazik s most már egészen átadja magát indolentiájának, melyre amúgy is hajlamos s nyugodtan tűri szomorú sorsát: a vakságot. Mindezek, úgy hiszem, eléggé indokolják, hogy nem egy specialis szak túltengéséröl, hanem valódi s sürgős szükségletek kielégítéséről van szó. Midőn Schulek Vilmos tanár 20 év előtt az akkori helyzet javítását sürgette, arra is reá mutatott, hogy a nemzetiségi kérdésben milyen fontos feladat culturalis intézményeink erősítése. Fejtegetéseinek épen ezen része az, mely Andrássy Gyula gr. figyelmét és érdeklődését felkeltette, befejezésül pedig azt mondta: „ha nemzeti fejlődésünk, tudományosságunk megteremtése nem indítaná meg a vonakodókat, ne felejtsék, hogy az ország orvosainak képzése áll kérdésben ... az ország szembetegei nem várhatják a jobb időt, mert az a jobb idő, nekik elkésett idő /“ Húsz év alatt közintézményeink, klinikáink óriásit fejlődtek, ezekhez viszonyítva a szemészeti tanszékek elhelyezése elégtelen ; a segítség sürgős s annak módja másodrendű kérdés: akár egy nagyobb, akár még egy klinika építése vagy fiókosztály létesítése által, de valamikép segíteni kell! II. A midőn a szemészet oktatásának, tárgyi szükségleteinek teljesítését sürgetjük, időszerű, hogy a tanítás azon módszeréről is szóljunk, mely a budapesti egyetemi szemklinikán hosszas tapasztalatok alapján bevált s melynek ismerete a kétkedőket még jobban meggyőzheti követeléseink jogosultságáról. A tanítás módszerének milyensége ma még nagyobb jelentőségű, mint abban az időben, a mikor az oktatás elméleti előadásokra szorítkozott. Ma az a feladatunk, hogy minden methodust gyakorlatilag oktassunk s minden jelenséget tudományosan feldolgozzunk. Büszkeséggel ismételhetem azt, a mit székfoglalómban részleteztem, hogy Fabinyi Theophil a szembajok gyakorlati oktatását egyetemünkön már 60 év előtt bevezette, tehát olyan időben, a mikor az orvosi tudományok oktatása egész Európában köteles tankönyvek alapján, főleg elméletileg folyt. Hiszen Helmholtz az orvosi tanfolyam kitűnő bevégzése után inauguralis dissertatioját olyan operálásról irta, melynek végrehajtását soha sem látta! A gyakorlati oktatás elterjedésével azonban a tárgy rendszeres tárgyalása háttérbe szorult, csak a legutolsó időben kezdenek a felső oktatás paedagogiájával alaposan foglalkozni; így nálunk Bollinger Gyula „Sebészeti módszerek“ czímü gyűjtő munkájában előadásainak részletes programúját közli. A klinikai tárgyak közül a szemészet a legalkalmasabb, hogy a gyakorlati oktatás mintájául szolgáljon. Epen ez indította a lyoni fakultást azon — más tekintetekből nem helyeselhető — intézkedésre, hogy az orvostanhallgatók első sorban a szemészeti klinikát látogatják. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a vizsgáló módszerek oktatása már a klinikai évek elején indokolt, de a szemészet klinikai oktatása akkor lesz sikeres, ha már belgyógyászati és sebészeti ismeretekre is támaszkodhatik. Az új szigorlati rendszerhez illeszkedő s az orvoskari tanártestület által ajánlott tanulmányi terv tényleg módot nyújt orvostanhallgatóinknak, hogy negyedéves korukban a szem vizsgálási módszereit hallgathassák, míg a köteles főcollegium az ötödik évben foglal helyet. Schulek Vilmos tanár módszere, melyet azon időben, mikor a tanszéket helyettesítettem, magam is alkalmaztam, a következő : A heti tíz órából három órában rendszeres elméleti előadás folyik, két órában operálások bemutatása történik, három óra jut az ambulans s két óra a klinikai betegek demonstrálására. Ilyen módon két félév alatt a hallgatóság a szemészet egész anyagáról áttekintést nyerhet. A helyválasztásnak váltogatott csoportonként való jogosultsága, a betegbevezetés rendszere alkalmat nyújt, hogy
