Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-10-26 / 5. szám

64

ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET

1902. 5. sz.

hatását megközelíti, de alkalmazása a néha igen heves fájdalmak miatt kényelmetlen. Hátránya az is, hogy a hatás kevéssé szabályozható. Jodkali helyett 10°/o-os natriumjodid is jó.

A jodtincturát, melyet 1848-ban már F romont fi Is töményen alkalmazott ecsetelésre, 1876-ban de Smet (Lásd Kuhnt181 495. 1.) szemcseppekben ajánlotta a következő formula szerint: tinct. jodi l'O, morph, acet. O'IO, Glycerin. -15'0. Hodges137 1891-ben a jodezüstöt alkalmazza a trachoma gyógyítására, a melyet úgy állít elő, hogy 4 rész argentum nitr.

8 rész glycerin és 4 rész vízből álló oldathoz 8 rész jodkali, 12 rész glyeerin és 8 rész vízből álló oldatot önt; a keletkező csapadékot vattával keni fel a conjuncti vára. В j e 1 i 1 о w s к у170 (1897) a csomók kinyomása után zincum sozojodol. port dörzsöl be a sebes kötöhártyára. Ugyanazt szemcseppekiil 6—7°/o-os oldatban rendeli.

A jodtrichloridot 0'4°/oo-es oldatban öblítésekre használja Schneller140 acut trachománál sublimat helyett. Curiosumképen említsük még fel, hogy Schaffer a trachomát jodkalinak belső adagolásával akarja meggyógyítani helybeli kezelés nélkül.

A jodoformot porban vagy kenőcsben Brettauer87 hozta javaslatba (1881). Mooren81 (1882) a szemhéjak bőrét 5 : 30 jodoform collodiummal keni be, a kötőhártyát pedig 0'15 : 10 vaselin-kenöcscsel dörzsöli be. Prince107 izgatott szemekre 0'3 ! jodoform, 0'6 zincum oxydatum és 16‘0 vaselinből álló kenőcsöt proponál bekenésre. A jodoform-por behintését Burchardt123 (1889) is ajánlatosnak tartja. Jodoform helyett Tausig180 (4897) airol-por használatát javasolja. Schiele 200 a gallicint és jodogállicint alkalmazza por alakban. (A gallicin a gallus savnak methylaetherje).

A gyengébb antiseptikus és részben adstringens hatású szerek közül a chinint több Ízben javasolták : 1869-ben Nagel '/a— i°/o os szemcseppnek, 1870-ben Prout73 porban vagy ecsetelésre (2'5 : 30), 1871-ben Bader70 por alakban késhegynyi mennyiséget a kötöhártyára szórva használta (5—15 perczig fáj, a javulás állítólag gyors). Neujmin 100 (1886) a scarificatioval felsebzett conjunctivára chininport dörzsöl. A resorcint 1—3°/o-os arányban glycerinben oldva Fi сап о 101 (1885) szemcseppekUl alkalmazza 2—4-szer napjában. A ß-naphtholt Pan as klinikáján használták. (D el a g é n i é r e 122 1889). A kifordított szemhéjak kötőhártyáját 2—3 perczig O'IO—0'30 : 30 arányú vaselines naphtholkenőcscsel masszálják s azután 0‘2: 1000 naphthololdattal öblítik le.

A reactio erős, de a fájdalom V4 óra alatt megszűnik. A hydronaphtholt Johnson is használja 1:800 arányú kenőcsben az általa kieszelt elektrolytikus eljárás után. A guajacolt В e u t e j a c171 használja (2:10 glycerinre). Az ichtliyolt Eb er son 172 (1897) vizes glycerines oldatban alkalmazza a kötőhártyára (Ammon, sulfo-ichthyol. 50, víz 40, glyeerin 10). Az oldatot 1 — U/a perczig hagyja a kötőhártyán, azután lemossa. Bjelewitsch197 10—20°/o-os oldatot, Eb er son 199 újabban (1900) pedig tiszta ichtliyolt cseppent a conjunctivára, a melyet utána vízzel öblít le.

A maró hatású szerele közül 1870-ben Pope70 a tömény eczetsavat használta ecsetelésre teveször ecsettel; a pörk hamar leválik, a helye gyorsan begyógyul. Collins (1887) tömény carbolsavval ecsetelt (Sattler), mig a tömény tejsavval Sega l109 és más orosz orvosok próbálkoztak meg a 90-es években, de elhagyták, mert nagy fájdalmat okoz.

Az összehúzó anyagólt közül a timsó és a tannin használata még a század elejéről maradt ránk. Agne\v80 (1880) timsójegeczczel dörzsöli a granulálhat. A timsójegeczet Sattler is ajánlja kékkövei váltakozva. Gillivray 73 (1871) alumen sulfuricumot alkalmaz csukamájolajban oldva ecsetelésre.

A tannint (lásd az előbbi szakaszban is) szintén különböző alakban használják sokan. Wolfe82 (1876) syrupban ecsetelésre (2 drachma tannin 1 uncia syrupra), Hirschberg75 (1871)

2—3°/o-os oldatban ecsetelésre olyankor, ha a szem erősebb szereket nem tűr meg. Agnew86 (1880) híg oldatát sprayel fecskendezi a kötőhártyára. W i c h e г к i e wi c z111 (1886) és az ő ajánlatára Sattler is 1 rész tanninból és 3 rész finomra tört bórsavból álló port hintenek a conjunctivára; az eljárás fájdalmatlan és a hatása jó. Scher 164 (1894) ugyanezen porral bedörzsöli a kötöhártyát s friss trachománál kitűnő eredményeket ér el vele.

Ajánlottak még : John Williams71 (1870.) arsen. sulfur. kenőcsöt, Nicholson (1881), finomra tört nátrium bicarbonicmn por behintését, Petrilli103 (1895) vörös higanypraecipitatból és kámforból aä l°/o arányú kenőcsöt este a szemrésbe kenésre. Kepinszky (1884) papillaris túltengésekre jónak találta a 95°/o-os alkoholt, Trousseau a nyers petróleumot, Wicher•kiewicz pedig (1893) 25°/o-os antipyrin-oldatot ajánl. Sir otic in (1899) a csalánból (herba urticae urentis) 1:6—7 arányban készült főzettel ecsetel (Kuhnt181); az ecsetelés erős ischaemiát okoz a kötőhártyán s utána a duzzadt csomók belapulnak; a növénynek frissnek kell lennie.

Le gr os141 (1892) torpid, lobtalan trachomára pyoctanin ecseteléseket javasol (legfeljebb 1: 65 töménységben); ugyanezen szert Rudin198 is használja (1900), de csak 2°/oo-es oldatban napjában 3-szor ecsetelésre. К á d о s s 160 (1893) a budapesti egyetemi szemklinikán V2°/o-os oldatban 22 betegnél alkalmazta s acutabb trachománál az argentum nitricum pótszeréül jónak találta. A formolt l°/o-os oldatban Proskauer177 alkalmazza ecsetelésíil.

Az utóbbi években a vegyészeti ipar nagyszabású fellendülése különböző szerves eziistvegyületeket hozott a piaczra, a melyeknek hivatása lenne az argentum nitricumot pótolni, esetleg kiszorítani a conjunctivitisek kezeléséből. Ez azonban idáig nem sikerült. Az argentamin, a protargol, az ichthargan, a largin, bár megfelelő esetekben, különösen heveny kötöhártyagyuladásoknál, ophthalmiáknál néha szép sikerrel alkalmazhatók, a trachoma gyógyításában a pokolkövel nem mérkőzhetnek. Az egyetemi szemklinikán sorra kipróbáltuk őket, még pedig úgy, hogy mindkét szemükön körülbelül egyforma fokban trachomás betegeknek egyik szemét lapissal, a másikat az illető szerrel ecseteltük. Hetek múlva a két szem között már lényeges volt a különbség — mindig az argentum nitricum javára. Egyetlen előnyük, hogy sokkal kevésbbé csípnek, mint a lapis s így igen érzékeny egyéneknél — kényt el enségböl pótló szer gyanánt használhatjuk őket; alkalmazzuk olyankor is, ha hosszabb ideig tartó lapisolás alatt a szem egy tartósabb, makacs izgatott állapotba kerül. A protargolt különben kitűnő váladékcsökkentö hatása kedvéért az argentum nitricummal egyidejűleg is használhatjuk (reggel lapis-, délután protargol-ecsetelés) olyankor, ha a váladék igen sok. Az argentamint 5 10°/o-os, az ichthargant Va—3 °/o-os, a pr otargolt 3 —10°/o-os, a largint 10°/o-os oldatban alkalmazhatjuk. (Lásd Imre ,166 Prohászka183, F a 11 a195 205 dolgozatait.) A cupragolt, a mellet feltalálója a kékkő pótlására készített, L e i t n e r207 próbálta ki, de hasznavehetetlennek mondja.

Legújabban a cuprum sulfuricum helyett cuprum citricumot javasol Arit,211 5—10°/o-os kenőcsben; kipróbáltuk szintén, enyhe, kevéssé izgató szer, gyógyulóban levő trachománál cupr. sulfuricum cseppek vagy kenőcs helyett rendelhető.

A subconjunctivalis befecskendezésekkel, mint minden más szembajnál, úgy természetesen a trachoma ellen is megpróbálkoztak. 1886-ban Schjepkin105 2°/o-os carbololdatot, utána mások cuprum sulf., jodkali, chinin, argent, nitr. oldatokat fecskendeztek a conjunctiva alá. Siklóssy 157 sublimatot, Santo z-F e г n a n d e z 173 káli liypermanganicumot ajánlott befecskendezésre. A következmények kimutatták, hogy az ilyen befecskendezések — a mennyire fájdalmasak, annyira hatástalanok is; azonfelül a töményebb oldatok mély, zsugorodó hegeket okoznak.

A trachomás pannus gyógyítását illetőleg mostanában egészben véve az az elv uralkodik, hogy a pannus, ha a kötöhártya trachomáját kellőképen kezeljük, úgyszólván magától gyógyul és külön kezelésre legfeljebb késői stádiumában szorul, a mikor is a helyén visszamaradt homályok felszívódását valamilyen izgató, az anyagcserét fokozó kezeléssel siettetjük. Egyes orvosok azonban czélszerünek találták a pannust magát is gyógykezelni. így War lomont58 (1863) ajánlatára többen a pannusus corneát finom porrá tört cuprum sulfuricummal kenték be, sőt masszálták is. Schröder120 (1889) és Darier (1892) az általuk használt kefével a pannust is ledörzsölték és különösen vastag, gyéren erezett pannusoknál jó eredményeket értek el vele. Prokopenko104 (1895) a vaskos pannust iivegpálcza segítségével praecipitat kenöcscsel masszálja. A peritomiát ma már alig űzik, ellenben a pannushoz vezető véredények galvanocauter-