Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
яшШ —---E------ = .. ~ 1902. 4. sz. ORVOSI HETILAP S Z E M E S Z E T 53 nagyobb tömegekben nyomul be. 1:500—1: 1000-es oldatokban jobban tűrik mint az atropint. Virlieng a giesseni egyetemi szemklinikán scopolam. hydrobromicummal kísérletezett, melyet Merck darmstadti vegyészeti gyárából szerzett be. Tengerimalaczon és emberen végzett nagyszámú kísérletei oda utalnak, hogy Ö'0025:5 oldatban alkalmazva az atropint felülmúlja úgy az első hatás idejének beállására, mint az alkalmazkodásra vonatkozólag is. A scopolamint a betegek kitünően tűrik. Rählmann 1894-ben újra nyilatkozik. Az utolsó IVa évben tett tapasztalatai szerint úgymond az l°/oo-es scopolamin-oldat a gyakorlat minden igényének megfelel. Sorti bizonyítja, hogy a scopolamin erélyes mydriaticum és az alkalmazkodást bénítja és még 1:150,000 oldatában is észrevehető hatása van. Szemben az eddigi vizsgálatokkal a szemíirbeli nyomás növekedését találta az embernél, állatnál egyaránt (bár ezen állítását a Fick-féle tonoraeterrel, e megbízhatatlan eszközzel végzett méréseire alapítja) ha a szert ismételten rövid időközben becseppentette. Egy-két csepp, úgy látszik, nem emeli a tensiot. Minél gyengébb az oldat, annál kevésbbé kisebbíti az alkalmazkodási tágasságot : így 1 : 10.000-néI 8 D-ról 1 D-ra. 1 : 150,000-nél 8 D-ról 6 D-ra. 2% -os scopolamin gyorsabban és erélyesebben hat mint 5°/o-os atropin. Eserin után gyorsabban hat és fordítva a mioticumok nehezebben hatnak scopolamin, mint atropin után. Súlyos melléktünetek scopolamin után nem észleltettek. Bock a scopolam. hydrobrom ot 226 esetben alkalmazta (conjunctiv. scroph., a szarúhártya legkülönbözőbb megbetegedései, scleritis, iritis stb. esetén). „A scopolamin — írja Воск többek között — gyors és biztos lobellenes hatású, olcsóbb az atropinnál, sőt azt gondolom, hogy baktericid hatású is az által, hogy a mikroorganismusok számára rossz táptalajt képez.“ Pooley szerint V&% oldat 3—4 cseppje bénítja az alkalmazkodást. A mydriasis 15 perez múlva lép fel, a hatás 24—48 óráig tart. Oliver találta, hogy V48o gm. scopolam. hydrobrom. az accomodatiot 23 perez alatt bénítja, a bénulás 24—36 óráig tart. Az alkalmazkodás és pupillabénulás utolsó nyomai 72—96 óra múlva tűnnek el. Káros mellékhatást nem tapasztalt. A teljes mydriasis 18 perez alatt lép fel és 24—30 óráig tart. Fowler1!io°/o-os oldat egy cseppjére tapasztalta, hogy a pupilla 25—30 perez alatt ad maximum kitágult, mely állapotban 24 óráig megmaradt és 60—80 óra múltán régi tágasságát ismét visszanyerte. Blaskovics László budapesti klinikai tanársegéd is végzett beható vizsgálatokat a scopolaminnal 1893 ban. Szerinte a mydriasis 8 perez múlva kezdődik, 30 perez múlva éri el maximumát. A teljes mydriasis 8 —14 óráig áll fenn, azután lassan visszafejlődik és a negyedik napon a pupilla átmérője a normálisra tér vissza. Ez adatok az l°/oo-es oldatra vonatkoznak. Erélyesebb hatásúnak mondja az 5°/oo-es oldatot, bár a nagyobb töménység a hatás tartósságával nem áll viszonyban. Az alkalmazkodást bénító hatása már nem oly erélyes, mint a mydriatikus hatás. Az l°,oo-es oldat 9 perez múlva kezdi bénítani az alkalmazkodást, a maximum 3 óra múlva következik be és ezután csak 3 óráig áll fenn, mindazáltal 3 napra van szüksége, míg eredeti értékére visszatér. A scopolamin kellemetlen melléktünetei ugyan ritkábban észlelhetők, mindazáltal több szerző megemlékezik róluk. így Rählmann erős oldatok (1 : 120) után némelyeknél torokszárazságot, keserű ízt, szomjúságot, étvágytalanságot, szédülést és bizonytalan járást látott, de sokan ez oldatot is jól tűrték. E tünetek a becseppentés után 15—20 perez múlva kezdődnek és nemsokára elmúlnak. A következő esztendőben, 1894-ben, új kisérle'ékről számol be és ekkor a következőkép nyilatkozik: „Az általános tüneteket illetőleg, melyek erősebb adagoknál mindig megfigyelhetők, megemlítendő, hogy az atropinnal és más hasonló anyagokkal ellentétben a spocolamin a pulsust lassítja és az agykéreg ingerlékenységét csökkenti. Az étvágyat nem rontja, hosszabb használatra igen alkalmas.“ Guttmann kiemeli, hogy a spocolaminnak az atropinnal ellentétben, úgyszólván mellékhatásai nincsenek. Helyesnek ismeri el mindazt, a mit Rählmann mond, és tagadja, hogy a hyoscin. hydrobrom. egyenértékű volna a scopolamin. hydrobr.-mal, mert az előbbi alkalmazásakor fellépnek általános tünetek, melyek a scopolaminnál teljesen hiányzanak. Vele ellentétben találta Pooley, hogy néha mérgezési tüneteket okozott. Hatches 1897-ben scopolaminra észlelt két mérgezést közöl. Burroughs Welcome & Со, kis tablettáit használta, melyeket a pupilla kitágítása végett a kötöhártyaredöbe helyezett. Egy tablettában 0’06 mgm. volt. Hawkes ilyeneket sokszor használt káros következmények nélkül. Az első táblácskákat 9 éves gyermeknél minden baj nélkül alkalmazta, a következő kettőt fiatal 20 éves asszonynál, ki 20 perez múlva kissé elkábult, ezután szédülés tünet i közt elaludt; de további káros következményeket szerző nála nem észlelt. Az utolsó két táblácskát 10 éves leánynál alkalmazta, kinél skiascopice astigmatismust állapítottak meg. A beteg igen ideges természetű volt. Az alkalmazás után 10 perez múlva a várószobában elaludt és alig lehetett rajta vizsgálatot eszközölni. Hazaérve, még Vi óráig aludt, azután liallucinatioi voltak, melyekben a vörös szín nagy szerepet játszott. Összefüggés nélkül beszélt és a mit mondott, azt a következő pillanatban elfeledte. E tünetek 10 órát tartottak, mikor is a beteg chloral és kevés bromkali bevétele után elaludt. Álmából felébredve, a történtekre egyáltalában nem emlékezett vissza. Későbbi káros következmény nem észleltetett. Fowler is azt találta, hogy a scopolam. hydrobrom VkP/o-os oldata néha mérgezési tüneteket okozott, és ezért bWVo-os oldatot használt. Meijer Ottó összehasonlító kísérleteket végzett, scopolamin- és atropinnal és találta, hogy a scopolamin kevésbbé mérgező hatású. Saját kísérleteinket a scopolamin. hydrobromic. vizes oldataival végeztük 1, 2 és 5°/oo-es töménységben. Az l%o-es scopolaminnal vizsgált 2 esetünkben a mydriasis már körülbelül 9 perez múlva kezdődött, maximumát 25—30 perez múlva érte el s a 3—4-dik napon csökkenni kezdett és a 6—7-dik napon végképen megszűnt. Az alkalmazkodás bénulása 20 perez múlva kezdődőt^ 1 óra múlva érte el maximumát, egy esetben 12 D-ról 3‘5-re, egy másikban 10 D-ról 1 D-ra esett le, majd másnapra a bénulás enyhült, de normális értékét csak a mydriasis megszűntével egyidöben nyerte vissza. A fényreactio erősen meggyengült, de teljesen el nem enyészett. A 2%o-es oldatnál a pupillatágulat már 5 perez múlva kezdődött, legnagyobb fokát 20 perez múlva érte el, 3 napra csökkent és 6 nap alatt teljesen elenyészett. Az alkalmazkodás bénulása ugyancsak 5 perez múlva kezdődött, egy óra múlva maximumára csökkent és 6 nap alatt megszűnt. Fényreactio jelentékenyen gyengült. Az 5°/oo-es oldat számbavehetö eltéréseket az előbbiektől nem mutatott. A mydriasis kezdete 5, maximuma 30 perez, másnapra kevéssé csökken, de csak a 9-dik napra tűnik el teljesen. Az alkalmazkodás bénulása 5 perez múltán kezdődik, 40 perez múlva majdnem teljes, a következő napra csökken, de normálissá csak a 9-dik napon válik. A fényreactio 4 napig teljesen hiányzott. Alább kísérleteinket feltüntető táblázataink következnek : 10 oo scopolamin. M. G. 13 éves. Bal szem. V = ä/5. Accom. 12 D. Datum Pupilla átmérő Fényreactio Olvas Közelpont A lkalmazkodás értéke febr. 19. becseppent. 5 óra 06 p. 6 Ilin. élénken reagál üveg nélkül 80 mm. 12 I). 5 „ И „ 6 100 „ 10 „ 5 ,, 16 „ 6 jól 5 5 5 5 105 „ 10 „ 5 „ 21 „ 7-2 gyengén „ 5 5 5 5 130 „ 8 ,, 5 ,, 26 ,, 7-5 alig 5 5 5 5 10 „ 6-5 „ 5 „ 31 „ 8 5 5 5 5 180 „ 5' > „ ö „ 36 „ 9-f 5 D.-val 120 ., 3o „ 5 „ 46 „ 9 55 120 „ 3-5 „ 5 „ 56 „ 9 55 120 „ 3-5 „ 6 „ 06 „ 9 55 120 „ 3-5 „ 6 ,, 16 „ 9 120 „ 3-5 „ febr. 20. 9 gyengén „ 55 120 „ 3-5 „ „ 21. 8 5 5 5? 55 55 90 „ 6 55 ,. 22. 8 jól üveg nélkül 110 „ 9'5 „ „ 23. 7 élénken ,, 100 „ 10 „ » 24. 6 n 55 55 5 5 55 80 „ 12 „
