Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
46 ORVOSI H E T I LAP — SZEMÉSZEI 1902. 4. sz. használják erre czélra, alkalmasabb lévén a thermocauternél. A magyar szemorvosok közül Imre,132 Feuer189 és G о 1 d z i e h e r204 ajánlják. A csomók elpusztítását elektrolysis által a 70-es évek elején kezdték megkísérlem (R о d о 1 f i,eo А г с e о 1 о, T r u с h а г t). Azóta többen megpróbálkoztak vele, de jó eredményekről nem sokan referálnak. Az alkalmazás különböző módon történik; rendesen 4—5 milliampére erősségű áramot használtak, a kötöhártyára kerülő elektród ecset vagy szivacs, vagy pedig hegyes tű (Coppez188), a melyet szükség esetén a nagyobb granulákba be lehet szúrni. Némelyek a negativ, mások a positiv sarkot teszik a conjunctivára. Smith81 két elemmel úgy applicálja a galvánáramot, hogy a platinnal ellátott anodot és a rézdróttal ellátott kathodot egymástól kis távolságban csúsztatja végig a kötőhártyán úgy, hogy mindkettő egyidejűleg érintse. Johnson129 egy hárompengéjű késsel számos mély bemetszést tesz a kötőhártyába a szemhéjak hossza irányában; azután két keskeny platinlemezzel fegyverzett elektródot húz végig az egymással párhuzamos sebekben ; az alkalmazott áram 30 milliampére erősségű. Miután eddig minden villamárammal gyógyító orvos e mellett más szereket (lapis, sublimat stb.) is alkalmazott, nehéz az eljárás értékét megítélni. (Folyt, к öv.) Csüngő szemhéj felnyitása izomképzéssel. (Operatio ptoseos myoplastica.) Míítéttani tanulmány. Iita: dr. Süclóssy Gyula kórházi főorvos. (Vége.) 5. A homlok izom hatásának átvitele. Ez az elv nyújtja a legtöbb változatosságot, a mi a kivitelt illeti. A legtöbb módszer közöttük a bőrt is rövidíti, úgy hogy némelyik (Pagenstecher) eredetileg vad szőrök és szemhéjbefordulás ellen használtatott s később lett alkalmazásba véve szemhéjcsiingés ellen, másik pedig (Hess) szemhéjcsüngés ellen lett kigondolva s később hozatott javaslatba (e sorok Írója által) szemhéjbefordulás ellen. E körülmény magyarázata abban rejlik, hogy a homlokizom ilyen átvitele valóban megrövidíti a szemhéjat. Ha tehát a szemhéjemelő rendesen működik, a szemhéj megrövidíttetik s a homlokizom hatását képesek vagyunk a tarsusra illetőleg a szemhéjszélre átvinni: akkor a befordulás elleni küzdelem biztos sikert ígér. Pagenstecher eljárása a Snellen fonalas operátioját utánozza, a mely kisfokú szemhéjbefordulás ellen adott esetben jó eredményt adhat. Itt nem az átmeneti redő felöl indul ki a mütő a kettősen fegyverzett fonállal, hanem 2—4 mm.-rel a pillaszörök felett a külső bőrről, a tűkkel felhalad a bőr alatt a szemöldökig s abban csomózza össze a fonalakat kis hengerek felett, miután előzőleg jól meghúzta őket. A fonalak 20—25 napig maradnak benn ; ezek tökéletes tisztaságára nem kell annyira ügyelni, sőt jobb az eredmény (mondja Pagenstecher) ha a fonalak átgenyednek. A genyedés következtében (vagy arra a körülményre, ha a fonalak átmetszik a szöveteket) erős hegkötegek jönnek létre a homlokizom és a szemhéj széle között, a melyek a szemrés nyitására elégségesek. Pagenstecher mütevési módja igen ártatlan. Bár ellenkezik a sebész elveivel az a körülmény, hogy különös gondját arra kelljen fordítania, nehogy a fonalak, melyekkel varr, valaraiképen asepticusak legyenek, ez a követelmény mégis elég könnyen megvalósítható. De épen Vaudde hangsúlyozta már 1888-ban, hogy a genyedésre bekövetkező hegek nem erősebbek, mint azok, a melyek tiszta eljárás után (a fonalak 20—25 napig bennthagyása mellett) jönnek létre. Pagenstecher műtété után a hatás ideiglenes. Ha a hegkötegek közvetítik is rövid időre, nehány hónapra a homlokizom hatását, de állandó eredményt azzal nem lehet elérni, még olyan esetekben sem, a hol bőven lelógó bőr az egyik oka a szemhéjcsüngésnek. Az ilyen esetekben jó hatása lehet Wecker módosításának, a ki a műtétet valódi Graefe-féle rövidítéssel (kimetszés a bőr és a záró izomból) köti össze. A műtétet épen ezzel kezdi s a fonalakat alulról viszi fel. Igaz, hogy így az alább következő műtéti módok hibáiba esik, melyek hamar arra vezetnek, hogy lagophthalmus áll elő, valamint hogy a szemhéj előre vonatik a tekétől, közöttük tátongó űr keletkezik, az esetleg bekövetkező szemrésnyitásnál a tarsus csak egyenesen felfelé mozog. Bianoux módosítása egyszerűbb. 0 csak arra helyez súlyt, hogy a szemrés-záró valamennyire gyengíttessék s a Pagenstecher - féle hegek zavartalanul támadhassanak. A tűket alulról szúrja be; az egyik tű a bőr alatt, a másik a szemrészáró alatt halad; a fonálkacsok a szemhéj széle felett vannak, a fonalak a szemöldök felett csomóztatnak össze. Napok múlva a fonalakat meghúzza, hogy azok mindent átmetszenek, a mit felnyaláboltak, csak a szemhéj bőrét nem. Igaz, hogy ezek távolságát G—8 mm.-re rendeli, mégis tény, hogy az átmetszés épen legelsöbben a bőrön át jön létre, a mi különben a hegnek támadó pontjává kell, hogy legyen. Szintén bőr alatti hegek közvetítik a homlokizom hatását a következő egymáshoz, végtelenül hasonló műtéti módoknál, melyek közül elsőnek a Meyer által ajánlottat említem, a ki a szemhéjszél felett vezetett bőrmetszés után két függélyes metszés segélyével nagy, szegletes bőrlebenyt készít. Ezt alapjáról felszabadítja s a hosszanti metszés alsó sebajkából kiindulólag a szemrés-záró izom mögött catgut-fonalakat varr fel a szemöldökhöz, természetesen a bőr alatt. Három ilyen fonalat helyez el és azután visszavarrja a lebenyt. így számítás szerint öt heg húzza fel a szemhéjat. Kétségtelen, hogy catguttel nem lehet olyan hegeket elérni, melyek a czélnak megfelelnének. Az alsó vízszintes heg minden valószinüség szerint többet húz le, mint a hegek felfelé. Az is bizonyos, hogy a szemhéjak bőrének külső, függélyes hege nem segít, de éktelenít. Dransart elhagyja a függélyes metszéseket; felszabadítja a tarsus felső szélét s egy tűvel varr a homlokizom felé, a hol visszatér azzal, a nélkül, hogy a bőrt átszúrná. Három catgutfonállal köti össze a tarsust és az izmokat a homlokizommal, melyeket alól csomóz a bőr alatt. Birnbacher a bőrmetszést a tarsus felső széle felett végezi és pedig a szemhéj egész szélességében ; a tarsust felszabadítja s abba három fonalat akaszt, melyek közül a középső lehetőleg függélyesen halad a bőr alatt a szemöldök közepéig, a két szélső pedig szétágazva megy a szemöldökig, be- illetőleg kifelé. A fonalakat kis jodoformcgazeból készült hengereken köti meg s 25 napig hagyja őket benn. Úgy látszik, hogy Birnbacher módja részleges, későn szerzett szemhéjcsüngés eseteiben adhat aránylag jó eredményt, legalább Hirschberg öt illetőleg hat esete (a hatodikat Hadji Antinoglou közli) ezt bizonyítja. Hirschberg esetei sérülés (öngyilkossági kísérlet) következtében jutottak a szemhéjcsüngéshez, míg Kcmpner esete tehénszarv döfése után került műtétre. Ez utóbbi nagyon dicséri a módszert, főleg szépségi szempontból (nem torzít). Ahlström egy 15 éves fiút műtett két oldali veleszületett szemhéjcsüngése miatt, a ki szemeit minden irányban rendkívül kis fokban tudta csak mozdítani. Műtét közben a bal szemén a szemhéjemelönek nyomára sem lehetett akadni, a jobb szemén pedig csak inacskák utaltak arra. Ép ilyen sorvadt állapotban lehettek a többi szemizmok is. Birnbacher módszerre mérsékelt eredményt adott. Peschel egyszerűsítette a Birnbacher által ajánlott eljárást: elhagyta ugyanis a bőrmetszést. (Lásd Snellen fonalas műtété szemhéj befordulás ellen.) A tűket a bőr felöl, alulról vezeti a tarsuson át a szemöldökig; a három fonál divergál; a kettős tüszúrás minden esetben lehetőleg ugyanazon szúrási csatornában halad. Legújabban Koster módosította a Pagenstecher-féle eljárást. (Zeitschrift für Augenh. 1899. junius.) Közleményét azzal kezdi, hogy a Pagenstecher eljárása a végleges eredményt tekintve nem kielégítő („Wenig befriedigende definitive Resultate“.) Ugyanaz a kiindulási pontja, a mi az alább tárgyalandó Mules-féle eljárásnak : t. i. a fonalakat benne hagyja a szövetben. Az egyik kettősen fegyverzett fonalat a pillaszél felett közvetlenül úgy szúrja be, hogy az 6—8 mm.-nyíre felnyalábolja a szemrés-zárót és a tarsus feletti kötőszövetet. A kiszúrási ponton rögtön újra beszúr
