Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 43 1902. 4. sz. is, hogy nem kell a kötőhártya túlságos megrövidülésétől tartani, mert a tényleges szövetveszteség sokkal kisebb, mint az az erősen fellazult és megnyúlt kötöhártyán látszanék. A kimetszés által keletkezett sebet lapispálczikával érintette vérzéscsillapítás végett. Az áthajtási redök kimetszése rendszeres eljárás gyanánt ez időben még nem terjedt el; a legtöbb szemorvos csak részleges kimetszésekre mert vállalkozni, túlságosan megnőtt granulál? vagy sarcomatosus papillák eltávolítása czéljából. A pannus külön gyógyításáról aránylag keveset Írtak. A XVIIÍ. századból Scarp á-tól származó peritomiát nem sokan végezték. A német orvosok, Walther is elvetik. Angolországban több követője akadt Scarpának, különösen Guthrie. A Scarpaféle peritomiának czélja a cornea edényeinek összefüggését a kötöhártya edényeivel megszakítani; az edényeknek egyszerű átmetszése erre nem elegendő, szükséges egy keskeny kötöhártyasávot köröskörül kinyírni. (L. Scarpának francziára fordított tankönyvében a „petit nuage“ kezelését.) A pannus egyszerű mechanikus kezelését — bórsavpor vagy czukorpor behintésével — inkább elfogadták. Ezen időszakra esik egy érdekes kezelési módnak feltalálása, a mely az orvosokat igen sokáig foglalkoztatta, t. i. a vaskos, felszívódásra hajlamot nem mutató, átlátszatlan pannusnak gyógyítása gonorrhocás váladéknak a szembe való beoltása által. Ezen kezelési módot elsőnek Jaeger F r i d r i к 22 bécsi tanár alkalmazta állítólag már 1812-ben. A beoltásra lehetőleg tisztán blennorrhoeás, egyéb fertőző csiroktól mentes genyre lévén szükség, újszülöttek kankós szeméből vették azt. A beoltott szemen egy heveny blennorrhoea conjunctivae tört ki és folyt le, a melynek eredménye volt az, hogy a fehér, véredényekben szegény, vaskos pannus erősen fellazult, sűrűn megerezödött s a még általában felszívódásra képes szövetrészek az így megjavított anyagcsere segítségével felszívódtak. A század első évtizedeiben Jaegeren kívül csak Piringer28 hires munkájában találunk említést inoculatiokról; Piringer 59 pannusos szemet oltott be, eredményeivel igen meg volt elégedve, a blennorrhoea következtében egy pannusos szem sem pusztult el. A szemorvosok természetesen idegenkedtek ettől a szokatlan és veszedelmes kísérlettől, de az elért és egyesek által közölt sikerek oly jók voltak, hogy mégis számosán megpróbálkoztak vele : így a 40-es években S t о u t,31 Dudgeo n,32 Fallo t,36 Van Roosbroeck41 végezték 1854-ben War lomont48 a pannus kezeléséről irt monographiájában az inoculatiot ajánlja mint legjobb kezelést. A 60-as években föképen angol szemorvosok gyakorolták, mint H u m p h r y, L a w s о n,63 Wilson04 és különssen Bade г,58 ki 130 egyénen 170 szemet oltott be kankóval s ezek közül csak kettőnek a corneája pusztult el. 1878-ban P a n a s,85 1882-ben A badie88 és Mooren89 ajánlják még a beoltást. A 80-as évek elején feltalált jequirity-kezelés, a mely hasonló czélokat szolgál, kevésbbé veszedelmesnek látszik s az orvosi gondolkodással kevésbbé ellenkező, végét vetette az efféle kísérletezéseknek. A trachoma gyógyítása а XIX. század közepén. A 30-as években a trachoma gyógyításában lényeges átalakulások történtek. A szemorvosok legnagyobb része belátván a nagy vérelvonások fölösleges, sőt káros voltát, elhagyta őket s így mindinkább előtérbe lépett a localis kezelés. Persze ebben sem találták meg rögtön a helyes utat s végletekre tévedtek. 1830-ban К erst12 hollandi és 1835-ben Fierens18 és Loiseau belga orvosok a trachomának erélyes, úgyszólván abortiv gyógykezelését kísérelték meg oly módon, hogy a kötőhártyát lapispálczikával alaposan végig égették. (Ez volt a sokat dicsért és leszólt „cauterisation large et profonde.“) Az égetést 1—3—8 naponként ismételték, utána a kötöhártyát rendesen olajjal mosták le. A közvetlen eredmények a régiekhez képest természetesen feltűnő jók voltak, úgy hogy különösen a belga és hollandi orvosok legnagyobb része igénybe vette a lapispálczikát. A csomók és túltengések eltűntek, a kötöhártya sima lett; a hibát csak akkor vették észre, mikor a kezelés befejezése után a conjunctiva hegei zsugorodni kezdettek ; trichiasis, entropium keletkezett igen számos esetben. A nagyobb katonai trachomakórházakban mindennaposokká lettek a Symblepharon műtétek, sőt ankyloblepharon is sokszor előfordult. Bár ezen kezelésmódnak divatba hozatala után nemsokára számosán kikeltek ellene és feltárták a hátrányait, mégis még az 50-es évek elején is akadtak orvosok, a kik nem hagytak fel vele. Sokan voltak, a kik az argentum nitricum kezelést oly módon iparkodtak módosítani, hogy a káros következmények elmaradjanak. így Gouzé18 antwerpeni katonaorvos a lapispálczikát nedves ecsettel ledörzsölte s ezen ecsettel kente be a kötöhártyát; állítása szerint ezen eljárással a fenti káros következményeket sikerült elkerülnie. (Az eljárás V1 e m i n с к x-töl ered.) Weiss-nek10 1838-ban a londoni kórházakról Írott referátumában olvassuk, hogy az ottani orvosok Scott ajánlatára túltelített lapisoldattal ecsetelnek s utána a kötöhártyát gondosan leöblítik; az argentum nitricumot tehát már nem causticum gyanánt, hanem inkább módosító szerj gyanánt (cathérétique) iparkodnak felhasználni. V1 e m i n с к x40 a belga katona orvosoknak utasításképen 1848-ban kiadott körlevelében a lapis tömény oldatát ugyanannyi vízzel hígítva ajánlja. Bobért38 ugyanazon évben a lapist édes mandolaolajjal keverve használta és eredményeivel igen meg volt elégedve. Desm árrés25 1842-ben 4—9°/o-os oldatban collyriumképen alkalmazta s ugyancsak ö volt az, a ki a lapis mitigatust 1848-ban a szemészetbe bevezette. (Némelyek szerint Ilasnernek köszönhető ennek a szernek feltalálása, de C u n i e r állítása szerint egyes párisi gyógyszerészeknél már sokkal régebben kapható volt a lapis mitigatus.) Desmarres kalium nitricummal készíttette 1 : 2-—8 arányban. Ebben a formában a pokolkőnek alkalmazása a mai napig fenmaradf. Albrecht von G raef e50 érdeme, hogy az argentum nitricumnak leghelyesebb módon való alkalmazását megismertük. 1854-ben a caustikus szereknek a kötőhártyára való hatásáról szóló czikkében megállapította az argentum nitricum hatásának, alkalmazásának azon módját, a mely a mai napig mint a trachoma egyik leghatásosabb kezelési módja — post tot discrimina rerum — fenmaradt. Graefe a 2°/o-os argentum nitricum-oldattal való ecsetelést ajánlja utólagos konyhasó közömbösítéssel. Kisebb-nagyobb megszakításokkal ezt a therapiát követte az orvosok zöme s különböző időközben felkapott egyéb kezelések elhagyása után — követi ma is. A lapispálczikával elért rossz eredmények miatt sokan teljesen lemondottak az arg. nitr. használatáról és egyéb szerek után néztek. Ezek között megint első helyen szerepelt a kékkő; bár egyesek kizárólagosan ezt használták, sőt némelyek (G u 1 z)44 specificumnak tartották a trachoma ellen, használati módja nagyjából megegyezett a mostanival: egyéb adstringens szerrel megbékített szemek kötöhártyáját simára csiszolt kékköjegeczczel simították végig, csakhogy gyakrabban és erélyesebben, mint a hogy mi maüapság czélszerűnek tartjuk. Kivételesen poralakban vagy kenőcsbe keverve is használták. Fur n ári28 szerint az arabok tűzön kiégetett kékkő porát hintik a szemükbe, néha egyéb szerekkel (sáfrány, konyhasó) keverve. Backmeister a lapis divinus porát szórta a kötőhártyára. Egy harmadik fontos gyógyszer, a melynek alkalmazása a század középső évtizedeiben terjedt el, a plumbum aceticum neutrum. (Szemcseppek gyanánt már a század eleje óta használták, sőt Eble ecsetelésre is. L. fentebb.) Buys21 hollandi orvos 1839-ban ajánlotta elsőnek a pb. acet. neutrumnak poralakban való alkalmazását; ö a kifordított szemhéjak conjunctivájára a port finom ecsettel reászórta s azután kevés olajat juttatott rá; a por az olajjal összetapadva gyantás réteget képezett, a mely sokáig rajta tapadt a kötőhártyán s így edző és összehúzó hatását jól kifejthette. Ezen Buys-féle eljárást különösen a 40-es és 50-es években gyakorolták, föképen a belga és hollandi orvosok voltak lelkes pártolói; az olajat azonban a legtöbben elhagyták s rendesen kissé megnedvesített ecsettel tették a port a kötőhártyára s kifordítva tartották a szemhéjat addig, a míg a por el nem folyósodott; némelyek, mint Gouzé45 (1851) a port kevés vízzel péppé dörzsölve, kenték be vele a kötöhártyát. A plumbum aceticumot — maró hatása jóval kisebb lévén a pokolköénél — inkább a trachoma enyhébb formáinál használták, a kemény régi granulatioknál hatástalannak bizonyult. A szernek fö hátránya, a miért ilyen módon való használatát elhagyták, az, hogy ha a corneán hámtól fosztott, vagy fellazult liámú területek vannak, ott igen könnyen képződik ólom-incrustatio. (Némelyek
