Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-04-27 / 2. szám

ОКV О8 I НЕТIL А Р — SZEMÉSZEТ 1902. 2. SZ. 22 A műtétek után keletkező érhártyaleválásról közli tapasz­talatait Fuchs, mely folytatását képezi az egy év előtt e tárgyról megjelent dolgozatának. Újabb megfigyelése majdnem egy évre vonatkozik és kiterjed úgy a hályogmütétek, valamint az iridec­­tomia után támadt érhártyaleválásokra. Úgy találta, bogy e jelenség elég gyakran észlelhető, ha kutatására különös figyelem fordíttatik. E végből liályogoperáltjait azon esetekben, midőn a chorioidea leválásának gyanúja fenforgott, már röviddel a műtét után vette alapos vizsgálat alá s a csak nehány napos operálta­­kat és minden kár nélkül több Ízben vizsgálta szemtükörrel. A gyanút az érhártyaleválásra azon körülmény szolgáltatja, hogy a műtét után már helyreállott csarnok ismét sekélyebbé vált, \ illetve eltűnt, avagy a műtét óta egyáltalában nem is állott helyre. Az esetek nagy részében a leválás tényleg kimutatható volt; I csak valószínűséggel, de nem teljes biztonsággal vehető fel e ( tünet olyankor, midőn a szemfenék vörös visszfénye a peripheria j felé elsötétül ugyan, de nem éles ívszerü határokkal s a paral- I lactikus eltolódás jelenléte nélkül. Statisztikájába csakis a bizo­nyos, kétségtelen eseteket vette fel. A 493 hályogmütéten átesett szem között 23-nál (4'7°/o) fordult elő érhártyaleválás; a 23 műtét közül 17 simán, 6 pedig complikáltan (üvegtest elöesés, tokostól eltávolított lencse, csar­nokba luxált lencse) folyt le. A hályogmütéteket Graefe módszere szerint, kötöhártyalebenynyel végezte és pedig a teljesen compli­­kálatlan esetekben iris kimetszés nélkül. Az érhártyaleválás tekin­tetében a hályogmütéteknél az iridectomiával vagy a nélkül vég­zett esetek között lényeges különbséget nem talált. Az iridectomia utáni chorioidea-leválások, szám szerint 14, mind glaukomás esetekre vonatkoznak (111) s jóval nagyobb szá­zalékban kerültek észlelés alá, mint a hályogmütétek után (10'0°/o: 4'7° o), a mi annál feltűnőbb jelenség, minthogy iridec­tomia utáni érhártyaleválásokról az irodalomban eddig alig volt említés. Nem kerülheti ki figyelmünket, hogy érhártyaleválás más hasonló kivitelű szemmütétek után alig vagy épen nem keletke­zik. így a fiatalkori vagy kártyás hályogok esetében végzett extr. linear, simpl. vagy optikai czélból végzett iridectomiák után nem jön létre ablatio chorioideae. Azon tényezők, a melyek főleg a liályogmütétet s a glau­­koma ellenes iridectomiát praedisponálják e bajra, nézete szerint a következők: 1. a sclerának a magasabb korral járó nagyobb merevsége, melynek következtében a csarnokvíz elfolyása után a sclera és chorioidea között negativ nyomás keletkezhetik; ha ily esetben a sugártest alapján berepedés jő létre, akkor meg van adva az alkalom, hogy a csarnok s a subchorioidealis tír között közlekedés álljon helyre, illetve, hogy csarnokvíz szivassék az érhártya s a sclera közé; 2. a Graefe-késsel való sebkészítés, mert ezzel a sebzés belülről kifelé történvén, a sclera elődombo­rodik s a vongálás folytán az iris és corp. ciliare tapadási helyén berepedés támadhat, különösen ha — miként glaukománál — a sphincter pup. eserin következtében megfeszült. Tény azonban, hogy glaukomás esetekben lándsával készült iridectomiák után is fordulnak elő érhártyaleválások ; 3. a glaukomaellenes iridec­­tomiákra vonatkozólag a fennállott tensioemelkedés. Hogy ezen említett tényezők közül melyiknek jut a főszerep, az eldönteni egyelőre nem tudja. Az érhártyaleválás az operatiot követő 2—8. napon szokott kifejlődni; egy esetben észlelte már a következő napon s egyszer 16 nappal a műtét után. Hogy a jelen megfigyelési sorozatban átlag már korábban látta az ablatiot keletkezni, mint az előzőben, annak az az oka, hogy most sokkal előbb vetette már alá bete­geit szemtükri vizsgálatnak; sőt a múlt sorozatban a legtöbb eset nem is tükörrel, hanem focalis világítással ismertetett fel s innen van, hogy ott általában nagyobb fokú leválások szerepelnek, mi­után a kisebbek tükri vizsgálat hiányában elkerülték a figyelmet Az egyszer felismert leválás rendszerint egyenlő fokon marad meg az egész észlelési idő alatt, a mi onnan magyarázandó, hogy az ablatio a mint kezdetét veszi, csakhamar eléri tetőfokát is, úgy hogy már az első felismerés alkalmával tulajdonképen a teljesen kifejlődött kórkép áll előttünk. A leválás visszafejlődése is többnyire gyorsan történik, miközben a csarnok ismét helyreáll s a szem tensiója rendessé válik ; megtörténik azonban, hogy a tensio a többi tünetek vissza­fejlődése daczára is egy ideig még csökkent marad, viszont az sem ritka, hogy a csarnok és a szem feszülésének rendessé válása után is még az érhártyaleválás nyomokban kimutatható. Olyan esetet, melyben a csarnok helyreállása nélkül fejlődött volna vissza az ablatio, egyet sem észlelt. A mi a leválás tartamát illeti, az 1—30 nap között válta­kozik, a legtöbb esetben azonban 2 napot tesz ki s talán ez az oka annak, hogy az ily rövid tartamú leválások eddig csaknem teljesen elkerülték az észlelők figyelmét. A prognosis általában jó, mert a baj semmiféle maradandó káros következménynyel nem jár. A múlt megfigyelési sorozatban ugyan 3 esetben észlelt nagyobb fokú tensioemelkedést, a mostani 37 eset közül azonban egynél sem fordult elő hasonló complicatio. Az érhártyaleválások kórszövettani vizsgálatát 4 oly eset­ben volt alkalma eszközölni, melyekben a beteg elörement sikeres hályogmütét után rövid idő múlva hirtelen elhalt. Mind a 4 eset­ben a szövettani vizsgálat eredményének lényege az, hogy a leválás a csarnokvíznek az érhártya alá történt áramlásából kelet­kezett, a minek okául a sugártesten talált repedések tekintendők. Az érhártya alatti folyadék tisztán savós, vagy véres-savós; retinaleválás vagy teljesen hiányzik, vagy ha jelen van, nincs kóroktani jelentősége. Összehasonlítóskép az ablatiok eddig tárgyalt nemével szem­ben megemlékezik azon érhártyaleválások kórszövettani képéről is, melyek nem műtétek után, hanem egyéb okból keletkeztek. S így egy második csoportba sorolja azon eseteket, melyekben a leválás valamely előrement súlyos gyuladásnak indirect következ­ménye. Az e fajta érhártyaleválások közös jellemvonása, hogy az érhártya szervült izzadmánykötegek által hozatott le alapjáról; ilyenkor a subchorioidealis folyadék savós transsudaturanak felel meg; a retinaleválás, miután az érhártya leválását megelőzi és részben okozza is, sohasem hiányzik. A harmadik csoportot a vérzések okozta leválások alkotják; ezen eseteket az expulsiv vérzések egy enyhe alakjának tekinti, melyekben a vérzés következménye csak a chorioidea activ leemelése lett. 'Természetszerűleg a sub­­chorioidealis folyadék ez esetekben véres; hosszabb fennállás után lobos reactiot indít meg a környező szövetekben. Az ablatio retinae nem állandó tünet. Végül a negyedik csoportba tartoznak azon ritkább esetek, melyekben az érhártya leválása gyuladásos exsudatio következményé. Az ily esetek ritkasága abból magya­rázandó, hogy nagyobb mennyiségű izzadmány képzésére a sclera nem képes, a chorioidea pedig exsudatumát nem a külső, hanem belső felszíne felé, azaz a retina alá termeli. Izzadmány okozta chorioidea-leválást látott súlyos mély scleritis és chorioiditisek után, valamint az egész szemteke súlyos syphilises megbetegedése kíséretében. (Arch. f. Ophthalmologie, Lili. k.) Leitner Vilmos dr. A csomókban jelentkező szarúhártya - elzavarodásról. (Knötchenförmige Hornhauttrübung.) Klinikai és kórszövettani tanulmányt közöl Fuchs. A Groenouw által e néven először leirt különös szarúhártyabántalom abban áll, hogy a különben tiszta cornea szövetében számos, alig negyed millimeter átmérőjű, kerek vagy szabálytalan alakú szürke s egymással össze nem folyó homály lép fel, melyek főleg a cornea középső részét fog­lalják el, míg a széli részeket szabadon hagyják. A nagyobb csomók az epithelt felemelik s ez által a cornea felszínét szabály­talan görbületüvé teszik. Többnyire gyuladásos tünetek nélkül keletkeznek s éveken át változatlanul fennállanak. A bántalom aránylag elég ritka, úgy hogy Fuchs nagy­forgalmú klinikáján az utolsó 12 év alatt mindössze csak 8 esetet észlelt s hasonlókról az irodalomban csak 4 eset van feljegyezve. Fuchs valamennyi esete férfiakra vonatkozik; a betegség okára vonatkozólag biztosat nem tudott kideríteni. A bántalom többnyire rövid ideig tartó gyuladással kezdődött, a mely után azonban a szemek vagy állandóan békések voltak, vagy csak elvétve mutat­tak csekélyebb fokú izgalmat, legtöbbször azonban bizonyos fokú érzékenység állott fenn. A klinikai tünetekre nézve észleletei a Groenouwéval lényegileg egyeznek. A szóban forgó bántalomhoz legjobban hasonlítanak az ú. n. rácsszerü keratitis (gitterförmige К.) és a keratitis punctata superf. Hat esetben végzett szövettani vizsgálatot oly módon, hogy a cornea közepéről kis trepannal 4 mm. átmérőjű és körülbelül

Next

/
Oldalképek
Tartalom