Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-04-27 / 2. szám
1902. 2. sz. ORVOSI H ETILA P 19 adnak amyloid-festödést, és szerepük csak olyannak tekintendő, [ mivel a szervezetben egyebütt fellépő idegen testek vagy kóros ! termékek kiküszöbölésére törekvő folyamat képében gyakrabban találkozunk. Szintoly ellentétesek és változatosak az amyloid keletkezéséről szóló nézetek, míg a hyalin keletkezéséről egyöntetű a fel- j fogás. A sejtek regressiv metamorphisánál az anyagcsere csökkenésével különféle bomlási anyagok között hyalin is képződhet, e feltételek a szervezetben főleg chronikus gyuladásoknál vagy a | sejtek anyagcseréjének súlyosabb zavarainál állnak fenn, s ott a | kötöszöveti hyalin magában a kötőszövetben, vagy más kötőszó- ] vetes eredésü szövetben, pl. a vérerek izomrétegében gyakran J található. Hogy ez alkalom a kötőhártyában adott esetekben megvan-e, alább fogjuk látni. Recklinghausen pár szóban így adja a hyalin tulajdonságait: fehérjenemü anyag, erős fénytörö képességű, sajátságos fényű és áttünöségü, nagy ellenálló képessége van az alkohol, lúgok és savakkal szemben, bizonyos festékekkel szemben sajátságosán viselkedik. (Karmin, haematoxylin, purpurin, dahlia, methylenkék, vesuvin nem festi; jól festi eosin, safranin, indigo-karmin, sav. fuxin, utóbbi rubinvörös árnyalattal.) A localis amyloid keletkezésénél két nézet áll szemben. Egyik szerint a sejteknek nincs semmi szerepük, a másik szerint maguk a sejtek képezik az amyloidanyagot, ismét mások szerint annak csak egy alkatrészét. Az elsőbe Rindfleisch beivódásos elmélete tartozik. Rindfleisch szerint a véredényekben oldott állapotban levő fehérjenemü anyag a szövetekbe ivódik és ott megalvad. Conheim kimutatta, hogy ez a magyarázat nem fogadható el, a mennyiben az egymás mellett levő legkülönfélébb szövetek, sőt ugyanazon egy szövet szomszédos részei nem ivódnak be egyformán, sőt egyes részek minden látható ok nélkül épek maradnak. Ezért ö, bár a folyamatot helybeli elfajulásnak tartja, mégis általános, szervezeti okok idézik azt elő, úgy hogy az amyloid a szövetekben már meglevő fehérjéből keletkezik, még pedig Leber szerint a szövetelemek activ működése folytán, s így a sejtek kórosan megváltozott anyagcseréjének következtében a normalis sejtközötti anyag helyett amyloid keletkezik. Virchow szerint a vérben oldott anyagnak kilépése még nem elégséges az amyloid keletkezéséhez, szükségesnek tartja a beivódott sejtek működését is, és e keletkezett két anyag egyesülése adja az amyloidot. Támogatja e felfogást Schmidt és Krawkow dolgozata. Schmidt azt mondja, hogy a localis amyloid főképen porcz, vagy porczhoz hasonló szövet szomszédságában (légcső, szemhéj) lép fel leggyakrabban. Krawkow gondos vizsgálatai szerint pedig „az amyloid a fehérjének a chondroitin-kénsavval való szoros, talán esterszerü vegyülete. Ez utóbbi alkatrész feltűnően nagy mennyiségben van jelen a porczban, ruganyos elemekben és azok szomszédságában levő ép szövetekben. Az amyloid tehát a szövetekben jelenlevő e két alkatrésznek kóros befolyások következtében egyesülő vegyi összeköttetése volna. Valószínűleg fölös mennyiségű fehérjére van szükség ez egyesülés létrejötténél; a fehérje felhalmozódása a tápláló szövetnedvek elégtelen felhasználása következtében állna be, s a szövetrések között maradna.“ így a két anyag egyesüléséhez s az amyloid keletkezéséhez bőséges az alkalom, akár a szövetrések között, akár magokban a sejtekben. Tovább fűzve az elméletet, annak okát keresve, hogy miért nem képesek ilyen esetben a sejtek a nyirokáram fehérjéjét felhasználni, arra a magyarázatra jutunk, hogy a sejteket direct érő bántalom következtében azok anyagcseréje annyira alászáll, hogy képtelenek a hozzájuk jutó összes fehérjét feldolgozni. Ez a feltétel főleg gyuladásoknál van meg, de létrejöhet talán toxikus úton is. Láttuk, hogy a hyalin keletkezésénél is szerepelt a sejtek anyagcseréjének megváltozása. Ha már most ezek alapján a kötőhártya ez elfajulásának okát nézzük, közelfekvőnek látszik a gondolat, hogy azt valami gyuladásban keressük. Tényleg az esetek kisebb felében régi trachomát találunk, de legtöbbnyire egészen ép volt azelőtt a kötöhártya. A trachománál sokkal gyakrabban szerepel a kötőhártyán egy másik idült gyuladás, t. i. a conjunctivitis catarrhalis chronica. Mindkét gyulladásnak, mint egyáltalában minden chronikus gyuladásnak szövettani képére jellemző a kötőszövet megszaporodása, ■ hypertrophiája, a régi erek eltömülése, új erek képződése, az erek mentén apró gömbsejtes beszűrödés, a mirigyes elemek elsorvadása. Mindezt úgy a kötőhártya — SZEMÉSZET chronikus gyuladásánál, mint a hyalin- és amyloid-elfajulásnál egyaránt megtaláljuk, hozzátéve, hogy az utóbbinál részben vagy egészben mindezek még specifikusan el is fajultak, sőt magára az elfajulásra épen a chronikus gyuladás még bizonyos kedvező feltétel is. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy a kötöhártya hyalin- és amyloidelfajulásának minden esetét évekig tartó chronikus gyuladás előzi meg, a mint hogy nem minden trachoma és conjunctivitis catli. cliron. végződik ilyen elfajulásokkal, de bizonyos összefüggés tagadhatatlanul van e két folyamat között. Teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy Krach a kötőhártya amyloidjából staphylococcus pyogenes albust és Löfflerféle diphtheria-bacillust tenyésztett ki, ö és Fumagalli nem tartják kizártnak a baktériumok befolyását sem. Therapiája: egyetlen czélhoz vezető eljárás az elfajult tömeg kiirtása akár a bőrön át, akár a kötöhártya felöl. Ajánlatos mentői többet eltávolítani. Több esetében Kamockinak részleges eltávolítás után a megmaradt részletek lassan maguktól is felszívódtak, de gyakran az is megtörténik, hogy gondos kiirtás daczára többszörösen kiújul. Előfordult, hogy az először kiirtott tömeg amyloid volt, míg a másodszorra pár év után kiirtott részlet hyalinnak bizonyult. Irodalom. Th. Leber. Über amyloide Degeneration der Bindehaut des Auges. Arch. f. Opth. XIX. 1873. — v. Hippel. Über amyloide Degeneration der Lider. Arch. f. Opth. XXV. — Raehlmann. Zur Lehre von der Amyloiddegeneration der Conjunctiva. Archiv f. Augenheilk. X. — Kamocki. Über die hyaline Degeneration der Conjunctiva. Centrbl. f. Augenheilk. 1886. — Kamocki. Untersuchungen über hyaline Bindehautentartung. Beitr. z. Augenheilk. I. — Rumschewitsch. Hyaline und amyloide Entartung der Bindehaut. Arch. f. Augenheilk. 25. Kamocki. Über amyloide Bindehautentartung. Beitr. z. Augenheilk. 1898. 3. — Hübner. Zur amyloiden Erkrankung der Bindehaut. Beitr. z. Augenheilk. 1899. 4. — Kruch et Fumagalli. Degénérescenee amyloide de la conjonctive. Annales d’Oculistique. 1894. — Lohrbuch der patholog. Anatomie des Auges. Greeff. 1902. Közlés a ,,Stefánia“-gyeimekkórházból. Idegen test az orbitában. Közli Leittier Vilmos Ar. a ,,Stefánia"-gyermekkórház szemész-főorvosa. Gyakorlati szempontból fontos és érdekes részét teszik ki az orbita sérüléseinek azon esetek, melyekben idegen test jut az orbitába oly módon, hogy sérülés alkalmával a sértő eszköz letörvén, a beletörött részlet visszamarad, ellentétben a sérülés azon nemeivel, midőn serét, projectil vagy más kisebb-nagyobb idegen test a sértést követöleg mint olyan egészében foglal helyet a szemüreg különböző képleteiben. Többnyire törékeny anyagok azok, melyek az előbb említett alakban kerülnek a szemgödörbe: tollszár, irón, palavesszö, üvegpálczika, pipaszár, vékony' és keskeny pengéjű kés stb. Az ilyfajta sérülés rendszerint véletlenül sokszor verekedés alkalmával történik s csak ritkán munkálkodás közben; az idegen test a szemhéj átfúrása után, vagy annak megkimélésével az orbita valamelyik fala mentén jut a mélybe s a csontos falhoz való iitödés után letörik. Az eltűrést a csontos fal ellentállásán kivid az orbita széle, mintegy hypomochlion is elősegíti, sőt nem egyszer egymagában az okozója; ez utóbbi eshetőségre a feltétel akkor van adva, ha a sértő eszköz eléggé törékeny és hosszú s ha a behatolás iránya az orbitaszél illető pontjára merőleges vagy ahhoz közel álló. A szemüregbe törött idegen test a bulbus s az orbita fala közt levő szövetekben foglal helyet s külső vége vagy kiáll a behatolási nyíláson, avagy pedig csak kutatóval tapintható ki a mélyben ; a belső vég lehet szabad, mozgékony, ha valamely lágy képlet veszi körül, míg ellenben rögzített olyankor, midőn a csontos falat átfúrván, beékelődött s esetleg valamely szomszédos üregbe és belejutott. A sérülés tünetei azon esetekben, midőn az idegen test a szemteke bántalmazása nélkül került az orbitába, elég jellegzetesek s többnyire állandóak. Friss esetekben a szemhéjak szúrt, s rendszerint egyenetlen, szaggatott szélű sebe jelzi a behatolás kapuját; véraláfutások a szemhéjon s a bulbaris conjunctiván, ez utóbbi belöveltsége kíséretében ritkán hiányoznak. A szemteke az idegen test következtében az ellenkező oldal felé eltolódott s
