Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-04-27 / 2. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 17. számához. Budapest, 1902. évi április 27. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. 2. szám. TARTALOM. Kocsis Elemér dr..: A könny csatorna-genyedés kezelése. — Barlay János dr.: Pemphigus conjunctivae esete. — Remenár Elek dr.: A kötőhártya amyloid és hyalin elfajulása. — Leitner Vilmos dr. : Közlés a Stefánia-gyermekkórházból. Idegen test az orbitában. — Irodalom-szemle. — Folyóiratok átnézete. — G. E. : Uj egyetemi szemklinikák a Német birodalomban. — Vegyesek. A könnycsatorna-genyedés kezelése. Közli: Kocsis Elemér dr. szemorvos. A könnycsátorna megbetegedése chronikus és nehezen javitliató voltánál fogva kifárasztja a patiens és szemorvos türelmét egyaránt, s így nem csoda, ha kezelésében már régen sok utat-módot megpróbáltak. A könnycsatornakezelés történetében előforduló különféle módszerek három Csoportba osztályozhatók azon hely szerint, a melyen át a könnycsatornába be lehet jutni, s átjárhatóságát helyre lehet állítani. Bejuthatunk a könnycsatornába: I. a könnycsövecskéken át, II. a megnyitott könny tömlőn át, s végül III. az orr felől, a ductus alsó nyílásán. A felhasított könnycsövecskén (canaliculus lacrymalis) át történik ma is legtöbbnyire a könnycsatornagenyedés kezelése, a mint annak technikáját Bowman és Weber eljárásából megállapították a szemészek. És ez a kezelés néha a végtelen hosszúra nyúló sondázásban áll, s csak ritkábban kapcsolják vele össze a könnycsatorna kifecskendezését. Ez után a kezelés után gyökeres gyógyulás nem következik be mindig, csakis i azon esetekben, hol a könnycsatorna falzata és nyálkahártyája ép maradt. A hol a ductus falzata elpusztul, vagy hegesedésekkel összenő, ott állandó marad a könnycsatorna-bajjal a küzdelem. A megnyitott könnytömlőn át mai nap már csak az acut dacryocystitisnél szükséges bemetszés begyógyulásáig — tehát 5—6 napig — fecskendezzük a könnytömlőt, aztán a könnycsövecskén át folytatjuk a kezelést. Fistula sacci esetében is sondázhatunk a fistulán át hosszabb-rövidebb ideig, hogy aztán a váladék csökkenésével, vagy fistula operálása után a könnycsövecskéken át folytassuk a sondázást. Egyszerű saccus blennorrhoeánál a saccusnak megnyitása a sondázás keresztülvitelére, a mint azt Petit, Desault, Richter és mások tették, ma már csak történelmi emlék. A könnycsatornagenyedés kezelésének harmadik útja szintén csak történelmi nevezetességgel bir a szemészek előtt, t. i. a könnycsatornának az orr felől levő nyílásán át való sondázása és kifecskendezése, a mint azt La-Forest és Gensoul az általuk szerkesztett sonda segélyével, a Valvula Hasneri nyílásán át, végezték közel két század előtt. Ezen sondázást nehezebb kivitele, sokszor lehetetlen volta, továbbá fájdalmassága miatt, de meg a csekély magasságra való feljutás miatt Arit elitélte, s teljesen lemondtak róla hosszú időn át a szemészek. Mostanában Pólyák Lajos dr. kísérletté meg feleleveníteni az orr felől való ductussondázást. Pólyák dr. leírásából * azonban minden szemorvos azt a benyomást szerezheti, hogy felállított indicatioi közül csak a harmadik és egyedüli az, melyben megkísértendő az ő sondázása. T. i. a felülről már sondázott esetben, hol gyógyulást elérni nem lehetett, mert az elzáródás alul van. A két első indicatiója (úgymint: 1 ha az esetek nem régiek, s 2 a hol a bántalom nasalis eredete állapítható meg), oly tágkörű, hogy ezek szerint minden könnycsatornabaj így volna kezelendő. Hátrányául mondja Pólyák dr. ezen methodusnak, hogy a sondázás csak a ductus alsó részére terjed. De ez nem lenne hátrány nézetem szerint, mert hiszen a felülről való * Orvosi Hetilap. 1901. decz. 29. 52. sz. sondázással jól kiegészítenék egymást. Hátránya szerinte továbbá, hogy fájdalmas, s hogy előzetes műtétet, t. i. az alsó orrkagylóból egy darabnak kimetszését teszi szükségessé. Azt tartom, hogy ez a legnagyobb hátránya. Mindnyájan tudjuk, minő nehezen bírhatok reá az operálásra az emberek. Kórházban talán végezhető, de a privát praxisban nagy ritkán. Egyébként több kísérlet, к több szemorvosi tapasztalat lesz hivatva a könnycsatornasondázás ezen módjáról kritikát mondani. A könny csatornabajok kezelésében már hosszabb idő óta folytatott eljárásomat, némi anatómiai bevezetéssel, legyen szabad a következőkben leírnom. A könnycsatorna anatómiai elhelyezése és berendezése hordozza önmagában az okát annak, hogy könnyen támad benne gyuladás, s a keletkező genyedés makacs és nehezen gyógyítható. A könnycsatorna legtágabb része, a könnytömlő, nemcsak a canaliculusok benyilásánál, hanem a ductusban való folytatódás kezdetén is egy-egy szűkülettel bir. A canaliculusok benyilásánál egy gyűrűszerű duzzadás emelkedik, melyet billentyűnek is tartanak, s így is nevezték meg: valvula lacrymalis superior Béraudi. A könnytömlő alsó részén, a mint a ductus a csontos falak közé jut be, szintén egy kis szűkület van, melyet egy kis periostvastagodás okoz (Maier, Hentej olyanformán, hogyezacsonthártyavastagodás a ductus nyálkahártyáján egy redőt képez, mely redő a kiképződés foka szerint szűkíti a ductus bejárását. Ez a redő a: valvula lacrymalis inferior Béraudi seu Krausei. A könnycsatornának az orrba nyíló vége szintén meg van szűkítve azzal, hogy a csontos csatorna után még egy egyénileg hosszabb rövidebb hártyásrész következik, melyet az orr nyálkahártyája borít, s melyet szintén billentyűnek tartanak. Ez a valvula Hasneri. Ezen hártyásrész összeesésével vagy tágulásával szűkül vagy tágul a végén levő kis ovális nyílás, melyen át a könnyek az orrba jutnak. És pedig hihető, hogy belélegzésnél, mikor az orrban minus nyomás van, megnyílik a Valvula Hasneri, a minus nyomás szívókig hat a könnycsatorna tartalmára, s a könnyek az orrba ömlenek. Ezen szívóhatás bizonyára szereppel bir a könnylevezetés mechanismusában, mely képzelhetőleg hamar megzavartatik, ha az orr nyálkahártyájának elváltozása, az abban szintén résztvevő valvula Hasneri szabad megnyílását akadályozza. Ezen anatómiai viszonyok mellett érthető, hogy a könnycsatorna egyik vagy másik végén könnyen elzáródhat, mikor megakad működésében, s a bennrekedt váladék gyuladást indit meg. Akár acut, akár chronikus a könnycsatornagyuladás, keletkezésében aetiologicus momentumként többnyire vagy a stricturák, vagy a teljes elzáródás szerepelnek. Strictura, vagy akár teljes elzáródás a boncztani berendezés szerint támadhat vagy az orri nyílásnál, vagy a maxillaris rész kezdetén az orrból felterjedő nyálkahártya megbetegedésből — s ez a leggyakoribb eset, vagy az orbitalis részén a canaliculusok kezdetén és végén. A könnypontokon bejutott idegen test, vagy fertőző anyag is gyakran okozója a könnycsatornagyuladásnak. A stillicidium lacrymarum-nak nevezett jelenséget már megfigyelendőnek tartom, mert első tünete szokott lenni gyakran a könnycsatornagenyedésnek. Néha csak a könnypontokat dugja el egy kis porszem, mely a stillicidiumnál ott feketélik a könnypont nyílásában, s már talán ez alkalmi okul
