Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-12-29 / 6. szám
1901. 6. sz. ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 65 csel ? A. Graefe1 ugyanis leírt klinikailag a jelen esethez igen hasonló esetet, melynél ö némi reservával izomgörcsre tette a diagnosist. Képzelhetnök, hogy a mi esetünkben is a sérülés folytán egy oly izgalom jött létre, mely képes a m. rect. superior állandó görcsét kiváltani és ily izomegyensúlyzavart okozni. Ezt támogatni látszik a bal felső szemhéj mély barázdájának mélyebb behúzódása és lefelé nézésnél a felső szemhéj visszamaradása, mely tünetek a felső szemhéj emelő izmának görcsös összehúzódására engednek következtetni. Azonban oly állandó izgalom, mely egy izomnak hónapokon át tartó görcsét volna képes kiváltani, nem látszik valószínűnek. Továbbá a in. rect. superior görcse felvételénél fokozott adductiot várnánk, a mi ellen azonban épen az a tény szól, hogy jobb felé nézésnél ezen szem visszamarad és ezen irányban keresztezett kettős képek lépnek fel. Másodsorban fel lehet tenni, hogy a sérülés következtében direct akadály jött létre a szemüregben, a mely a szem mozgását bizonyos irányban megakadályozza; ily akadály létrejöhet csonttörés, vérzés, gyuladás által, mire nézve azonban semmiféle anatómiai támpontunk sincs. Ezzel együtt vissza kell utasítanunk azon feltevést is, mely a szóban levő izmoknak direct sérülését venné fel, mert el nem képzelhető, hogy mi módon sérülhet meg az alsó és külső egyenes izom a szemöldöktájra történt ütés által. A bémrlt izmok idegeinek az agyalapon vagy a magvakban történt vérzés által okozott sérülésére is kell gondolni. Azonban ez alig látszik elfogadhatónak azon körülménynél fogva, hogy két különböző idegnek és e két ideg közül az egyik egy oly ágának, mely a szemüregben válik el a törzstől, kellett, hogy sérülést szenvedjen, ez pedig csak erőszakosan volna felvehető, magyarázható meg sehogysem. A magvakban történt véi'zéseket ez esetben még elképzelni sem lehet. Végül hysteriára is kell mint előidéző okra gondolnunk, a mennyiben e betegségnél olykor egyes szemizmok bénulását észleljük. A jelen esetben azonban, mikor a szembénulásnak összefüggése a traumával oly világos, hysteria felvételére pedig egyébként sem találunk semminemű támpontot, azt hiszem, hogy e feltevés is bátran elejthető. Ezen lehetőségekkel szemben, a melyek a fenti mozgászavart előidézhetnék, minthogy ezek egyike sem ad kellő felvilágosítást az eset magyarázatát illetőleg, kénytelen vagyok a m. rect. inferiort ellátó occulomotorius ágnak és a m. rect. externust ellátó abducensnek a trauma behatása alatt valami módon létrejött sérülését felvenni, mely a kérdéses izmok bénulását hozta létre. A felfelé nézésnél jelenlevő kettős képek pedig úgy magyarázhatók, hogy az antagonista izom másodlagos contracturája már jelentkezik, a mit a levator palpebrae superior görcsös összehúzódása is valószínűvé tesz. Érdekes, hogy ily sajátságos izombénulás ritkán bár, de előfordul, bizonyítja ezt Zimmermann 2 esete, mely a jelen esethez minden tekintetben hasonlít. Zimmermann eseténél ugyanis a bal halántéktájra történt ökölcsapás után jött létre a m. rect. inferior bénulása a m. rect. externus insufficientiájával. Az irodalomban talált legtöbb esetnél csak egy izom bénult a sérülés után, így Rougé és Armaignac a halántékra történt ütés után a m. rectus externus bénulását Írták le, Rougé esetében felveszi, hogy letört csontdarab nyomja az ideget, Armaignac az ideg hüvelyében létrejött vérzést tartja a bénulás okának. Az ily esetek magyarázata azon oknál fogva, hogy csak egy izom bénult, lényegesen könnyebb. Ezt a bénulást azonban, mint a közlemény elején bátorkodtam megjegyezni, megmagyarázni biztossággal nem tudom, csak pontosan megfigyelt esetet szándékoztam közölni és azt hiszem, hogy ez sikerült. Végül kedves kötelességemnek tartom Szili tanár úrnak megköszönni, hogy volt oly szíves az esetet nekem átengedni. 1 Handbuch der gesammten Augenheilkunde. Capitel IX. Motilitätsstörungen. 2 Traumatic paresis of left inferior rectus combined with traumatic insufficiency of left externel rectus. Annals of Qphthalm. And. Otol. 1894. IRODALOM-SZEMLE. A chronikus nicotinamblyopia pathogenesise-ről értekezik Birch-Hirschfeld A. dr. Az első alapvető vizsgálatok — különösen Uhthoff beható észleletei — szerint az alkohollal és dohánynyal való visszaélés egy interstitialis neuritist idéz elő a papillomacularis rostkötegben és az ez által megszaporodott kötőszövet nyomási atrophiáját okozza az idegrostoknak. Ezen felvétel később erélyes ellentmondásokra talált. Főkép Nuel tagadta a kötöszöveti lob jelenlétét és szerinte a látóideg egyszerű atrophiáját okozzák ezen mérgek, a mint analog hatású más mérgeket is, pl. a filicint, ismerünk. A hosszas vita eldöntésére mindezen vizsgálatok fökép azért nem voltak alkalmasak, mert klinikai észlelések vagy egyáltalában nem vagy megbízhatatlanok voltak. Birch-Hirschfeld esetében több mint 7 évig állott egy beteg klinikai megfigyelés alatt, kinek visusa G/ae-ra javult a nicotin és alkoholélvezet elhagyásával, míg első jelentkezésnél 1 méterről olvasott ujjakat. Mindvégig megmaradt azonban a centrális relativ skotoma, valamint a papilla temporalis felének igen halvány volta. Az oesophagus-carcinomában meghalt beteg látóidegének vizsgálatánál az atrophiás idegrostokat keskenyebbeknek, szabálytalanabbaknak, a septumokat vastagabbaknak találta, mint az egyszerű atropinénál elő szokott fordulni. A kötőszövet, valamint a neuroglia megszaporodtak, de nincsenek meg az előrement gyuladás jelei, nem szaporodtak a kötöszöveti sejtek és nem változtak észrevehetően az erek. Semmi sem engedi meg az elörement interstitialis lob felvételét, de egyes dolgok a retina és az idegek primaer megbetegedésére engednek következtetni. Ugyanis feltűnő elváltozásokat talált a retina ganglion sejtéiben, a mely elváltozásuk mindig megelőzik vagy legalább is együttjárnak az idegrostok atrophiájával. (A. v. Graefe’s Archiv für Ophthalmalogie Lili. Band.) Az örvényes vivőerek (venae corticosae) entoptikus észrevételeit figyelte meg Hess prof. A hevesebb kilégzö mozgásoknál, különösen a tüsszentésnél, keletkezett fényérzést kell magyarázata után a hirtelen összeszorított szemhéjak által a szemtekére gyakorolt nyomásnak tulajdonítani. Hess ezzel szemben saját magán tett kísérletek alapján azt állítja, hogy az örvényes vivőereknek a kilégzés alatt való megtelése a sklerába való belépésük helyén szolgál inger gyanánt a retinának. 0 ugyanis sötét szobában hanyatt fekve és fejét hátrafelé lecsüggesztve már gyengébb kilégzésnél is mindig négy világos foltot látott (egy-egy szemén), melyek elhelyezése az általa eszközölt mérések szerint megfelelt az örvényes vénák belépési helyének. A líell-féle magyarázat tarthatatlanságát azzal is bizonyítja, hogy nyitott szemek mellett is keletkezik ezen fényérzés, ha a fej elhelyezésénél fogva a vénák megtelésére alkalom van. Hess nemcsak physiologiai szempontból tartja érdekesnek ezen megfigyelést, hanem esetleg pathologiai kérdések eldöntésére is szolgálhat most, midőn az örvényes vénák elhelyezésének a myopia keletkezésére befolyást tulajdonítanak (Haab, Fuchs). (A. v. Graefe’s Archiv für Ophthalmologie 'Lili. Band.) Fekete Sámuel dr. A /9-naphthol medicinalis adagjainak a szemre való káros hatását észlelte J. van der Hoeve. Ambulantiájukon egy 32 éves férfi jelentkezett, kinek bal szemén a lencse hátsó kérgében diffus homályok voltak, v = 4/во (jobb szemén régi sérülés miatt nagyon hiányos volt a látása). Vizeletében czukor vagy fehérje nem található, szeme azelőtt nem fájt. Félév előtt arczán levő eczemáját orvosa 3%-os /í-naphthol-kenöcsesel gyógyította, erre szeme könyezés és fénykerülés mellett kivörösödött. A szemgyuladás és hályog keletkezésére más ok nem volt felvehető. Állatkísérletek ugyancsak igazolják, hogy subcutan, per os vagy bőrre kent medicinalis adagjai a /?-naphtholnak a retinát és később a lencsét megtámadják. Ez indította a szerzőt arra, hogy /f-naphthollal kezelt bőrbetegek szemét, föképen szemfenekét megvizsgálja. Három ilyen esetben, miután a betegek szemének refractioját és szemfenekét a kenőcs használata előtt gondosan megvizsgálta, a retinát csakugyan kissé borúsnak találta, a látásélesség kissé alább szállt, egy esetben a retina számos fehér foltocskával volt behintve, sőt egy esetben a jobb lencse hátsó kérgében a középpont felé haladó üvegszerü csík volt látható. Lehetséges, hogy a hályogos beteg
