Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-02-24 / 1. szám

8

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1901. 1. ez.

gyümölcsét: az ichthargan feleslegessé tette a kést és a beteg ép átmeneti redökkel menekült.

Azt az állítást, bogy az ichthargan 3—4 nap alatt gyógyítja meg a pannust, nem kell talán valami túllelkesedettség kitörésének tekinteni. Meglepő igaz, de tény. Hiszen melyik orvos, kinek szembajokkal gyakrabban van dolga, ne látott volna már egy éjszaka alatt is elég kiterjedt pannust keletkezni. És a mi ily rövid idő alatt keletkezhet, miért ne volna lehetséges, hogy alkalmas, megfelelő beavatkozásra ugyanily rövid idő alatt el is múljék.

Hogy a szarúhártya pannusánál ily szembeszökő és gyors eredményt ad az ichthargan, azt annak tulajdonítom, hogy az ichthargan igen hatalmas elvezető szer. Azt a tényezőt, mely közrejátszik abban, hogy a kötöhártya trachomatosus megbetegedése sok, tehát nem minden esetben, maga után vonja a szarúhártya pannusát, azon ismeretlen tényezőt támadja meg, illetőleg semmisíti meg az ichthargan.

Az ichthargan ezen erélyes hatását én is abból vagyok hajlandó magyarázni, a miből Aufrecht dr., t. i. hogy az ichtharganban az ezüst és az ichthyol hatása nemcsak hogy összegezödött, hanem hatásaikat kölcsönösen erösbítik és növelik.

És különösen azért fejtheti ki oly erélyesen elvezető hatását a szarúhártyára nézve, mivel nagy beivódóképessége van és a kötöhártya mélyebb rétegeiben is érvényesülhet erős desinficiáló és összehúzó hatása.

A kötöhártya infiltratióját is csakhamar visszafejlődésre, illetőleg felszívódásra bírja hegek visszahagyása nélkül. A trachomacsomók, különösen a nagyobbak, az ichthargannal szemben is nagyon ellentállók. Az egész trachomatosus folyamat már majdnem teljesen gyógyult, midőn még a nagyobb csomók sértetlenül megvannak. Es ez is azt mutatja, hogy nem a trachoma-csomók okozzák a trachomát, hanem e csomók ép oly okozatok, mint akár a cornea pannusa. A mint vannak esetek, hogy a trachoma nem vonja maga után a szarúhártya pannusát, úgy vannak esetek és nem is csekély számban, melyeknél, ámbár a trachoma kétségbevonhatlanul jelen van, a csomóképzödés teljesen elmarad. Néha igen kifejlett trachomatosus pannust láthatunk, a nélkül, hogy egyetlen trachoma-csomó is volna jelen.

A nagyobb trachoma-csomóknak kinyomása az ichthargan alkalmazása mellett is ajánlatos, mivel igy gyorsabbá teszszük a gyógyulást.

Az ichthargant a szembetegek kiilönbözöképen tűrik. Némelyeknél néhány perczig, másoknál 1—2 óráig is égetést okoz, „töri“ a szemet, mint a nép mondani szokta. Gyermekek jobban tűrik, mint felnőttek. Az erős égető érzés a magas ezüsttartalomból magyarázható és erősebb ichthargan-oldat alkalmazása után hosszabb idő múlva gyenge kékes-fehér pörköt is láthatunk a kötöhártyán. Különben az égető érzés inkább csak az első néhányszori alkalmazása után intensivebb, később már nem panaszkodnak a betegek.

Az ichthargant */s—3°/o oldatban használom, a szerint, hogyan tűri az illető beteg, illetőleg gyengébb vagy erősebb hatás kifejtése kivánatos-e. Érzékeny szemeknél Vs °/o oldattal ajánlatos kezdeni és esetleg később erősebb oldatra átmenni.

Csak fél esztendeje, hogy az ichthargannal megkezdettem a trachoma gyógyítását és hogy máris közlöm, ennek az az oka, hogy még trachománál gyógyszerrel soha oly szép és főleg gyors eredményt nem értem el, mint az ichtargannal. Kötelességemnek tartottam tehát minél előbb a klinikák és kartársak figyelmét e szerre felhívni, hogy a trachoma elleni keserves küzdelem mielőbb megkönnvebbíttessék.

A visszaeséseket illetőleg természetesen ma még nem nyilatkozhatott) ; lesz e recidiva és mily százalékban, arról csak a későbbi tapasztalat után számolhatok be.

Annyi azonban tény és annyi már eleve is biztosan állítható, hogy friss trachomát az ichthargan 6—8 hét alatt tökéletesen meggyógyít.

A chronikus esetekben a pannust a legrövidebb idő alatt tünteti el, a mely tulajdonság egymagában oly becsessé teszi az ichthargant, hogy aligha tévedek, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az ichthargan a szemorvoslás egyik legfontosabb szerzeménye lesz.

Az argentum nitricumot nemcsak pótolhatja, helyettesítheti, hanem sokszorosan felülmúlja, de felülmúlja a sublimatot is, melynek pedig szintén elég szép eredményeket köszönhetünk.

ÍROD ALOM-SZEMLE.

Galandféreg-hajtószer használata következtében keletkező látóidegsorvadás. Sidler-Hungenin az irodalomból 78 filix mas által okozott súlyos mérgezési esetet állított össze. 12 halállal végződött, 18 mindkét szemén, 15 egyik szemén megvakult, 4 esetben mindkét, 1 esetben egy szemen amblyopia maradt vissza. Ezért a filix mas gyöngén táplált, vérszegény, fiatal egyéneknek nagy óvatossággal adandó, a ricinus-olaj mellőzendő. De a gránátalma gyökerének kérge sem teljesen mentes a veszedelemtől, a mennyiben 20 éves fiatal ember 70 gramm gyÖkérmaceratiót 3/í óra alatt bevéve nagy fejfájást, émelygést, rázó hideget kapott, ezt 12 órai soporosus állapot követte, három nap múlva amaurosis keletkezett, mely egyoldali amblyopia hátrahagyásával néhány nap alatt elmúlt. (Die ophthalmologische Klinik 1900. Nr. 9.)

A mellékvesekívonat hatása a beteg szemre Zimmermanntól. Dór és Bates gondosan tanulmányozták a mellékvesekivonat szemre való hatását. Darier 1896 óta több közlésben foglalkozott a tárgygyal, 1899-ig Jacquet készítménye volt forgalomban. Wolffberg ezen évben az atrabilin-nel eszközölt kísérleteiről számolt be; Landolt a höchsti gyár készítményével kísérletezett. Zimmermann a lyoni készítményt használta, a melyet szívesen alkalmazott conjunetivitisek ellen. Elégséges naponta 3-szor becseppenteni. Óvatosan alkalmazandó azonban olyan esetekben, a midőn a vérrel való ellátás kívánatos, pl. ulcus corneae. A mély ciliaris injectio is csökkenthető a szer alkalmazása által. Episcleritis urica eseteiben meglepő jó hatást ért el. Operálások alkalmával a vérzés csökkentésére kitünően használható; a glaucoma operálásakor pilocarpinnal és eserinnel combinálható, sőt egymagában is tensiocsökkentő hatású. (Die ophthalmol. Klinik. 1900. Nr. 17.)

G. E.

Fekete látóidegekről értekezik Pick königsbergi szemorvos. A milyen gyakran találkozunk a velötartalmú fehér idegrostokkal, épen olyan ritka az ellenkező lelet, a látóideg rostjainak, azaz a látóidegfőnek fekete festenyzettsége. Az egész irodalomban csak hat esetet tudott összegyűjteni, általa véletlenül felfedezett eset a hetedik. Egy 7 éves leányka nagy fokban rövidlátó bal szemén, mely ujjakat csak D/s m. távolságról olvas, a tükri vizsgálatnál kiderül, hogy a papilla körül van véve nagy kiterjedésben velötartalmú idegrostokkal. Nem különbözik semmit a szokásos lelettől, az edények itt-ott fel- és letűnnek az idegrostok mögé, csekély festenyrögcsék, különösen a retina határán. A látóidegfö közepén, — melyet rendszerint az élettani excavatio jelez — egy sötétbarna, majdnem fekete színeződés látható, melyen nehány edény piroslik keresztül. A festeny nem compact, hanem sugaras, vonalas elrendeződést mutat. Ezen fekete középpontot egy fehér gyűrű, majd gyengén festenyzett sáv vesz körül. Ezek után csoportosulnak a velötartalmú idegrostok. A fekete tömegben látható edények eltűnnek és velötartalmú idegrostok között újra láthatóvá lesznek. Liebreich, Förster, Hirschberg, Wiethe, Schleich, Hilbert közölnek hasonló eseteket, melyeknek közös jellegét az élettani bemélyedés helyén legerősebben kifejezett veleszületett festenyzettség képezi, — más congenitalis elváltozással egyetemben. A tünet magyarázata nehézségbe ütközik. Förster véleménye — hogy a látóideg velőtartalmú rostjai csekély mértékben vannak kifejlődve és helyenként az embryonalis szürke állomány jellegével bírnak — nem alkalmazható jelen esetben, hiszen velötartalmú idegrostokat nagy számban lehet tükörrel kimutatni. Pick fejlődési zavart tételez fel, mert embryóknál a szem belső pigment rétegéből festenycsíkokat lehet a látóidegbe követni, valószínű, hogy esetünkben a látóidegfőben és idegben a festeny abnormalis módon fejlődött ki és az ébrényi festeny visszafejlődése nem történt a szokott módon. (Archiv für Augenheilkunde 41. к. 1. f. VI.) Fejér Gyula dr.

Velötartalmú idegrostok a reczehártyában isolálva is fordulhatnak elő. Érdekes szemfenéki képeket közöl erről Caspar. A legtöbb tankönyv erről említést sem tesz. Manz és Leber szerint a reczehártyában csak akkor fordulhatnak elő ilyen foltok, ha a papilla környékén, azaz szélén is constatálhatók hasonló elváltozások. Szerző azt gondolja, hogy azért ritka a lelet, mert nem ! minden szembeteget tükröznek, megelégszenek a papilla környé-