Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-12-29 / 6. szám

60 1901. 6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET a szerint, a mint az adatokat felnőtt, gyermek vagy vegyes anyagból merítjük. A „pseudogliomák“ gyűjtőneve alatt összefoglalt betegségek statistikáját illetőleg, adatok rendelkezésre nem állanak, de tapasz­talati alapon mondhatom, hogy gyakoriabbak. Itt csak azon ese­teket lehet tekintetbe venni, midőn szerzők hamis diagnosis alapján enucleáltak szemtekéket, a bonczolásnál kitűnt, hogy csalódtak és nem daganattal, hanem gyuladási termékkel van dolguk. Milyen gyakran fordulnak ilyen esetek, azt a következő adatok legjobban fogják illustrálni. Raab Becker Ottó gazdag gyűjteményében 20 szemteke között, melyeket kiváló orvosok diagnosisa alapján enucleáltak — öt esetben, azaz 26%-ban az uvealis tractus gyuladásos elváltozásait találta. Vétsek 24 glioma­­esetröl referál, melyek között kétszer tévedtek, a harmadik eset­ben pedig irido-chorioiditis után fejlődött „kötegkepsödést“ kór­­isméztek és a bonczolatnál gliomát találtak. Treacher Collins a londoni Moorfields-kórházban 1888—1892-diki időszak alatt enuc­­leált 1024 szemről referál, melyek közül 24-szer kórisméztek gliomát, a diagnosis hétszer téves volt. Isler Jakab a baseli sze­mészeti klinikán észlelt 17 glioma-esetet gyűjtött össze, melyek közül három esetet nem operáltak, mert mindkét oldalon glioma fejlődött, két esetben a diagnosisban tévedtek, mert egyszer a szem belső hártyáinak kiterjedt tuberculosisa, második esetben irido-cyclitist totalis reczehártyaleválással találtak. A többi 12 esetben a kórisme boneztanilag is megállapittatott. Goldsieher „cylindroma“ név alatt a pseudoglomiák egy fajtáját irta le; Pinto da Gama egy esetben a szemteke bonczolásánál reczehártya­­leválást és az üvegtest organisatioját találta, midőn egy sárgás­­színű és rezgő daganat volt a szemtiikri lelet. Panas pedig három esetben újszülötteknél intrauterinalis izzadmányos cyclitis által okozott reczehártyaleválást talált, a lelet mindenképen gliomához hasonlított. A glioma, vagyis neuroepithelioma retinae fejlődésében négy stádiumot különböztetünk meg. A differentialis kórisme szempont­jából csak a két első stadium jöhet számításba, vagyis helyeseb­ben mondva, csak az első stadium adhat alkalmat téves diagno­­sisra, mert belnyomás emelkedésével járó gyuladási tünetekkel már majdnem biztosítjuk a malignitas diagnosisát. Az első periodus, az intraocularis növekedés alkalmával egyedül a Beer-féle ramaurotikus macskás sem“ elnevezés alatt ismeretes, a szem mélyéből eredő sárgás reflex képezi a betegség főjellegét, a szem teljes megvakulásával. Ezen reflex színe, szín­­árnyalata, a törőközegek átlátszóságától, a daganat nagyságától, helyzetétől és egyéb mellékkörülményektől függ. Ha reczehártyát tolja maga előtt a daganat, úgy fehéres vagy kékesfehér színűvé változik. Ha a diagnosis megállapítása czéljából csak egyedül ezen tükri lelet áll rendelkezésünkre, úgy a tévedés könnyű, de az eset további megfigyelése útmutatással fog szolgálni. Az eseteket, melyek tévedésre adhatnak alkalmat, Winter­­steiner szerint két csoportba oszthatjuk, úgymint: 1. Kryptogliomiákra, midőn egy jelenlevő daganatot a kisérő mellékkörülmények miatt nem lehet felismerni. A daganatok e fajtájával különösen Schöbt foglalkozott behatóan, ő vezette be a terminus technikust is az irodalomba. 2. Pseudogliomiáhra, midőn a belső hártyák egyéb gyula­dásos elváltozásai vannak jelen és a gyanú gliomára irányul. Daganatokat akkor nem lehet felismerni, ha a törő közegek zavarodásai, szarúhártya avagy lencsehomályok a szembe való betekintést lehetetlenné teszik. Ilyen kétes esetben végzett Blumen­thal iridektomiát és ismerte fel a tumort a colobomán keresztül, míg Greeve hasonló esetben a hályogos lencsét extrahálta, hogy meggyőződjék a szem belső tartalmáról. A sugártest tuberculotikus daganatja is adhat alkalmat tévedésre, ha az a mellső csar­nokba benő. Sokkal gyakrabban fordulnak elő azon esetek, midőn a szem­teke egyéb megbetegedései „glioma“ gyanánt szerepelhetnek. Ide tartoznak a reczehártya-leválások, az érhártya sarcomai és tuber­­culumai. Eltekintve azon körülménytől, hogy az itt felsorolt betegségek a gyermekkorban nagyon ritkán fordulnak elő, külö­nösen a reczehártya-leválásnak vannak olyan diflerentialis tünetei, mely döntő szerepet játszhatnak a kórisme felállításánál. így a levált reczehártya kékes-szürke színe, a hártya hullámzása, az edények szabályos elágazódása, a szemteke belnyomásának siilye­­dése. Nehezebb a differentialis kórisme az utóbb említett két beteg­ségnél. De a tulajdonképeni „pseudogliomák“ alatt azon betegség csoportját értjük, midőn az érhártya vagy sugártest idült gyula­­dása következtében olyan elváltozások jöttek létre a szemteke hátsó felében, hogy a sárgás-szürke reflex megjelenik és a szem megvakul. A gyuladási termék az üvegtestben organizálódik és a reczehártya leválását idézi elő. Ilyen esetekben döntő szokott lenni az anamnesis. A gyermek szembaja sokszor, de nem mindig gyuladással, fájdalommal kezdődik, a szem izgatott, a fényt kerüli. A reflex színe fémsárga, az exsudatum edényeket nem tartalmaz, míg a daganat edénybö. A daganat felülete dudoros, az exsuda­tum sima; de ezen tételeket szabályként felállítani nem szabad, mert sok a kivétel. Legfontosabb körülmény, hogy a szem ten­­sipja daganatnál először rendes, később emelkedett, míg exsuda­­tumnál csökkent, sőt a későbbi stádiumban a szemteke sorvadása, behúzódása is be szokott következni. Wetsch a szarúhártya tágu­­latát is jellegzetesnek mondja gliomára nézve, de ezen tünet épen úgy, mint a belnyomás-emelkedés egyformán fordulhatnak elő plastikus és tuberculotikus érhártyagyuladásnál, mit Brailey esete eléggé bizonyít. Saemisch említ egy esetet, midőn a tensio-emel­­kedést reczehártya-leválás, genyes érhártya-gyuladás és kötő­szöveti degeneratio okozta. Mellső synechiák jelenléte szintén gyuladás mellett bizonyít. De mindezen tünetek néha annyira össze vannak zavarva, az átmeneti stádiumok lépnek előtérbe, hogy a legügyesebb dia­gnostics sem képes magát kiismerni. Az üvegtest genyes gyuladása, cysticercus, üvegtesti vér­zések, melyek később organizálódnak, szintén adhatnak alkalmat hamis diagnosisra. Egy esetet szándékozom alábbi sorokban közölni, mely több körülménynél fogva érdemelt figyelmet. Érdekes a megvakult szem állapota, érdekes a másik szem tükri lelete, tanulságos a kettő közötti összefüggés. De még érdekesebb azon körülmény, hogy a legelőkelőbb szemorvosok sem tudtak biztos diagnosist felállítani és csak a megfigyelés adhatott útbaigazítást. 1900. augusztus hó 13-dikán egy 4 éves leánygyermeket hoztak rendelésemre, kiről anya elbeszéli, hogy bal szemével kan csalit, nem lát és hat hét óta időnként — megfelelő helyzet­ben — egy a szem mélyéből jövő sárgás viszfényt vett észre. Hat hónapos korában külső gyuladása volt a szemén, mely azon­ban borogatásokra pár nap alatt megszűnt. Az anamnesist illető­leg orvosától megtudtam, hogy a gyermek hét hónapra született 1600 gm. testsúlylyal, lassan fejlődött, az első életév vége felé nagyfokú craniotabest, a második életév folyamán igen kifejezett rachitis tüneteit lehetett constatálni. Ülni csak igen későn, járni és beszélni csak három éves korában tudott, szellemi fejlődése hasonlóképen felette lassú tempóban történt. Némileg most is imbecilis, járása jelenleg is kissé bizonytalan. Hydrocephalus mani­fest jelei soha nem voltak jelen, de a koponya architecturája olyan, mint a milyet hypertrophia cerebrinél észlelünk, rachitissel társulva. Különösebb szervi megbetegedéseken, fertőző bántalma­­kon nem ment keresztül. Folyó évi julius havában tüdőgyuladást állott ki. Különös jelenség, hogy a falatokat negyedóráig is szá­jában tartja, rágja, mielőtt lenyelné. Étvágya, széke rendes. Apja in tempore generationis diabetikus volt. Ezen adatok állanak rendelkezésemre a gyermek anamne­­sisét illetőleg, Brück Miksa dr. gyermekorvos úr szívességéből. A szemek vizsgálata következő adatokat szolgáltatta. Külsőleg semmi elváltozás a jobb szem 4 m. távolságról — a gyermek intelligentiájának megfelelő — tárgyakat felismer. A bal szem kifelé kancsalít. Ha megfelelő helyzetben van a gyermek, már 2 meter távolságról egy sárgás reflexet lehet észrevenni, mely a szem mélyéből és hátsó részéből ered. Tükörrel ugyan­azon reflex látható, azon különbséggel, hogy ezen alkalommal azt is ki lehet venni, hogy a reczehártya le van válva és több helyen lebeg. A szemfenék felső részében papillányi nagyságú kifejezett atrophikus helyek láthatók, melyek — itt ott — festenyszegélylyel vannak körülvéve. A papillát látni nem lehet. A szem izgalom­mentes, a tonus rendes, a gyermek szívesen hagyta szemét meg­vizsgálni. Nem érdektelen a másik szem állapota, melynek látó­képességét a gyermek csekély intelligentiája miatt lehetett csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom