Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-10-27 / 5. szám
1901. 5. sz. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET. nél jóval szőkébb. Retina egészében levált, atrophiás; membrana limitans interna megvastagodott; belső szemcsés réteg fellazult, oedemás, a belső magcsarétegtöl sokhelyütt elvált; dúczsejtréteg sejtjei hiányzanak, csak néhány magnélküli homogen dúczsejt látható; belső magcsaréteg a papilla körül fellazult, benne űrök és hézagok vannak : edények intimája vastagodott; edények vérrel teltek. Látóidegfő excavált; az excavatio ampullaris alakú, mély, két oldalt erősen hasasodik be a sclerába a chorioidealis gyűrű alá. A lamina cribrosa erősen hátratolt a sclera vastagságának 2/s-ára; mellső része tömött, hátsó lemezei lazák, benne apró hézagok találhatók ; mellső felszíne egyen- ' lötlen, hullámos, szakadozott, csakis az excavatio közepén csupasz, mig két oldalt laza összenyomott idegrostkötegek fedik, melyek az excavatio oldalsó kihasasodásai mentén emelkednek fel, rostjaik közt számos cystaszerű űrt és hézagot zárnak be és mennek át a retinába. Az excavatio kiterjedése egyenlőtlen; jobboldalt mélyen terjed be a chorioidealis szél alá. A látóideg atrophiás; kötöszövetes állománya megszaporodott ; az idegtörzs jobb felső részében a lamina cribrosa mögött kidomborodik és belsejében — főleg az ideges rész — nagyfokú pusztulása, fellazulása látható, miáltal benne számtalan hólyagszerű kisebbnagyobb (ír van, melyeket egymástól csak igen finom atrophiás idegrostok választanak el; ezen űrök az ideg széli részein a lamina cribrosán át az exeavatioig is követhetők: központi edények tátongók, sclerotikusak, ugyanilyenek a megszaporodott kis erek is. Látóideghüvelyek lazák. Intervaginalis űr az ideg kiboltosulásának megfelelő helyen szűk, míg a szemben fekvő oldalon bővebb. Hátsó ciliaris edények sclerotikusak, tátongók. Ciliaris idegek épek. XXIV. eset. 58 éves férti. Két óv előtt jobb szemét megütötték és azóta fáj. Jelentkezéskor bulbaris conjunctiva erősen belövelt, a cornea borús, csarnokviz zavaros; a lencse luxált. A szem tensioja fokozódott; nyomásra igen fájdalmas. Csak fényérzése van. Diagnosis : Iridocyclitis, glaucoma sec. о. d. 1900. szeptember hó 25-dikén enucleatio bulbi. Fixálás és ke- í ményités alkoholban ; celloidin-ágyazás. A hátsó bulbusfélröl horizontalis metszeteket készítettem. Makroskopice: a bulbus megnagyobbodott, szabálytalan: belső oldalán egy mély behúzódást mutat. Górcsői lelet: Inhártya tömött, felette elvékonyodott. Érhártya í vékony, atrophiás, az ínhártyával szorosan összenőtt; edényeinek legnagyobb része obliterált a külső oldalon, míg a belső oldalon a chorioidea inkább csak összenyomottnak látszik: literei arteriosclerotikusak : pigmentje szétzilált, csoportokat képez. Chorioidealis gyűrű ép, éles szélű, a scleralis gyűrűnél szélesebb. A retina szorosan ráfekszik , a chorioideára ; szövete egészében fellazult, oedemás ; membrana limitans interna feltűnően megvastagodott; külső rostréteg fellazult, benne számtalan űr és hézag látható; dúczsejtek egy része pusztult, meglevők legnagyobb része homogen, magnélküli; belső szemcsésréteg a belső ! oldalon csaknem hiányzik, csak mint vékony szalag látható ; magcsarétegekben űrök, hézagok láthatók nagy számban; membrana lim. externa megvastagodott; csap-pálczikaréteg vékony, rajzolata sokhelyt eltűnt, homogen. Retinalis edények arteriosclerotikusan vastagodtak, tátongók. Látóidegfő excavált; az excavatio a belső oldalon mélyebb, de sehol sem ér a lamina cribrosáig, hanem attól egy felső részében laza, a lamina fölött tömöttebb idegrostréteg választja el. A lamina cribrosa erősen hátratolt; legmélyebb része a belső harmadban a sclera hátsó felületének niveaujában van; mellső felülete tömött, egyenlőtlen, hullámos. Látóideg atrophiás; kötöszövetes gerendázata megszaporodott; centrális edények kanyargósak, szűkek; apró edényei megszaporodtak, endoarteritikusak, tátongók, üresek; az idegtörzs belső harmadában több nagyobb edénylumen látható a lamina cribrosa mögött körülbelül 25 mm.-nyíre. Látóideghüvelyek lazák. Intervaginalis űr a hátsó felső oldalon normálisnak látszik, míg az idegnek belső alsó oldalán köriilirtan feltűnő nagyra kidomborult és mintegy fél hólyag emelkedik el a látóideg törzsétől, nagy üregét pedig számos finom arachnoidealis gerenda hidalja át. Hátsó ciliaris edények arterio-sclerotikusak, tátongók, üresek. Ciliaris idegek részben atrophiásak. XX V. eset. 21 éves nő. 1896. május havában a szemén gyuladást kapott, mely genyes is volt. Erős fejfájások kíséretében corneája kitágult. 1897. április 20-dikán a klinikára vétetett fel a következő jelen állapottal: Jobb szem conjunctiváján kisfoké izgalom jeleit edényei belöveltek. A cornea teljességében kidomborodó és homályos, rajta egyes tágult kanyargó kékes erek; a cornea felülete itt-ott feketés. Iris nem látható. Bulbus nyomásra nem érzékeny. T -j- 1. Szemrés nem záródik, bulbus erősen megnagyobbodott. Klinikai diagnosis: Staphyloma totale corn. d. Glanc. sec. о. d. 1897. április 27-dikén enucleatio bulbi. Fixálás Müller-folyadékban, celloidin-ágyazás. Górcsői lelet: Inhártya tömött. Érhártya a papilla körül kis darabon a scleroticán fekszik, azon túl róla levált és csak finom pigmentéit rostok által függ vele össze: állománya általában normalis, csak a papilla körül találunk egy-egy obliterált edényt és a pigmentsejtek megszaporodását. A chorioidealis gyűrű ép, éles szélű, a scleralisnál jóval szííkebb. Retina egészében levált; membr. limitans int. megvastagodott ; belső rostréteg fellazult, cystikus űröket tartalmaz: dúczsejtek megfogytak és rétegükben szintén fellelhetők az apró cystikus űrök; a megvastagodott membr. limitans externa mögött a csap-pálczikaréteg alapján a sejtek közt szintén apró űrök, hézagok láthatók. Látóidegfő mélyen excavált; az excavatio baloldalt mélyebb és erősen bedomborodik a chorioidealis gyűrű alá. Az excavatio oldalán összeszorított idegrostok kötegei emelkednek fel, bal oldalon igen kevés, jobboldalt valamivel több — és hajolnak át a chorioidealis gyűrű fölött a rétinába. A lamina cribrosa erősen hátratolt a sclera 2/a-ára, mellső része tömött, felülete egyenetlen, hullámos; baloldalt egy külön tasakszerü kiboltosulással bir, melynek fenekén folytonosságában megszakadt és az így támadt hiányon át az üvegtest mélyen benyomult a lamina cribrosán át a látóidegtörzs baloldali részébe. Az így támadt tír, mely a lamina vastagságában egy szűk nyaki részszel bir, az idegtörzsben kiszélesedik és kettős zsákformájú lesz, bennékét pedig a belészorult iivegtest képezi (hernia corporis vitrei). Ugyanilyen kisebb nyílással bir a lamina cribrosa a központi edények kilépési helyén, hol egy szintén zsákformájú, üvegtesttel telt üreg nyomul be az idegtörzsbe csekélyebb mélységig, mely zsáknak fenekét az alatta elhaladó centr. arteria erős kötöszövetes fala képezi. A látóideg atrophiás: kötőszövete megszaporodott; egész állománya a mély, üvegtesttel telt tír körül és alatt jó darabon a törzs bal felében fellazult, hézagokat, apró űröket tartalmaz, köztük egy nagyobb és egy kisebb üvegtesttel telt üreg is van; edényei tágak, vérteltek ; kis erei megszaporodtak. Látóideghüvelyek lazák; intervaginalis űr szűk. Hátsó ciliaris idegek tátongók, intimájuk kevéssé megvastagodott. Ciliaris idegek épek. 2. ábra. Ep ih'isis. Az előző fejezetben beszámoltam az általam vizsgált 25 glaucomás szemről, melyek klinikailag igen különbözőek voltak : volt 7 primaer glaucoma, ezek közül 4 a degeneratios stádiumban, 18 secundaer, melyek közül 2 esetben intraocularis sarcoma, 1 esetben cat. traumatica és traumatikus iridocyclitis, 1 esetben chorioiditis, 1 esetben cat. traumatica luxata, 8 esetben mellső synaechiák, 3 esetben staphyloma corneae és 2 esetben iritis, illetőleg iridocyclitis váltotta ki a glaucomás állapotot. Ha a górcsői leleteket összevetjük és végig tekintünk a 25 szövettani vizsgálat eredményein, szembeötlően észrevehetjük azt, hogy a glaucománál, bármely alakjánál is — glaucoma simplex eseteit kivéve, melyet nem volt alkalmam vizsgálhatni — a szemfenéki elváltozások nagyban hasonlítanak egymáshoz. A górcsői leleteknél tárgyalt sorrend szerint az eredményeket összevetve, a következőket találtuk: A sclera többnyire tömött, ectatikus szemeken elvékonyodott, a papilla körül azonban fellazult a szövete és lemezes structurája jobban kivehető. Két esetben a papilla körül pigmentált volt, egy esetben pedig infiltrált. Oly elváltozásokat, mint a rostoknak elzsírosodása (Kerschbaumer), nem találtunk. A senilis szemeken a sclera rigid, sclerotikus, edényei endoarteritikusak, szűk lumenüek, gyuladásos glaucománál pedig az edények körül infiltratiot találtunk. Az érhártya elváltozásai igen különbözőek, azonban az atrophia jellemvonását többé-kevésbbé mind magukon viselik ; a legtöbb esetben (10) levált a scleroticáról, míg három esetben a sclerával összenőtt. A leválás teljes lehet vagy partialis, többnyire a lamina fusca szétszakadásával jár, miáltal a sclera és retina
