Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-10-27 / 5. szám

1901. 5. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

45

u szempilla szélét a szemgödör felső széléhez nyomom és itt kaparok le minden lekaparható sejt-tömeget. Kaparás után a sebzett területek, kivált a tarsuson bőven vérzenek, de simák és tiszták, az ép kötőhártya sehol meg nem sérül, semmi mást mint a kötőhártya sorsára nézve értéktelen és kóranyagokat tartalmazó sejt-tömegeket, el nem távolitok. Megjegyzem, hogy a szemhéji kötőhártyát nem kaparom olyankor, mikor rajta csomók nincsenek, ha tehát felszíne sima ; de ha felszíne érdes, rajta puha csomócskák és a szemölcsös túltengés láthatók, igen erélyes kaparást végzek, mert ezzel a puha csomókat véglegesen eltávolítóm, a vastag, görcsös felhámréteget meg vékonyítom, a szemölcsszerű kiemelkedések tetejét pedig lecsapva ily módon, a vérbocsátás is hozzá járulván, siettetem a conj. elvékonyodását. Sokszor megesik, leginkább a tarsus széle mellett, hogy nagyobb, néha egészen borsónyi, kötőhártya alatti puha csomókba jut a kaparó hegye, melyeket azután egészen kitisztítok. Igen régi esetekben, halvány, de egyenetlenül heges és érdes felszinű tarsusban is találok egy vagy több ilyen puha fészket.

Ez az eljárás, melynek bővebb leírása előbbi közleményemben megtalálható, gyors és végleges eredményt ad : 1. follicosus conjunctivae eseteiben, melyek azonban nem épen gyakoriak; a kissé belövelt vagy épen halvány kötőhártyáról lekaparván a jól kiemelkedő tüszőket, a bajnak egy csapással vége lesz;

2. a conjunctivitis follicularis idillt eseteiben, mikor már a kötőhártya vékonyabb s a csomók érettek; 3. az idült vegyes trachomának olyan eseteiben, mikor a szemölcstest túltengése visszafejlődött, a kötőhártya nem túlságosan vastag s legnagyobb részét puha sárgás rögök foglalják el; 4. mikor a nagyrészben heges kötőhártyában itt-ott infiltrált puha részletek láthatók, melyekből az újabb gyuladásos rohamok és a szarúposztó recidivái kiindulnak. Nem használható ez az eljárás heveny trachoma ellen mindaddig, míg a kötőhártya halványodni és vékonyodni nem kezd s a csomók jobban ki nem emelkednek és nem puhulnak; kevés hasznot tesz a tisztán papillaris alakú trachománál, a hol nagyon kevés a puha, nyiroksejtes beszüremkedés és igen sok a szöveti túltengés. Utóbbi esetben mégis van annyi haszna, hogy egy elég erélyes megkaparás után a kóros kötőhártya halványabb lesz és reá több hatása van a gyógyszereknek.

Meg vagyok győződve arról, hogy a kaparás módszere a felső átmeneti redő kimetszését teljesen feleslegessé teszi. Ugyanis a kötőhártyának ez a része, bármily nagy mértékű volt is a gyuladásos túltengése, gyógyszerektől előbb-utóbb úgy változik meg, hogy benne és rajta nem marad egyéb, mint kiüríthető, puha, nyiroksejtes beszüremkedés; vannak esetek, hogy a felső hajlás fele, tehát a tarsus széle és a fornix teteje közötti egész terület egy merev, majdnem sima, sárgás puha lemezt alkot, mely a szempilla kifordításakor több' vastag, domború ránczot vet; az ilyen széles, összefolyó beszüremkedés legtöbbször nem éri el a tarsus szélét, hanem közöttök 3 -4 mm.-nyi érdes vagy szemölcsös, de nem infiltrált csík marad. Ilyen esetekben nem egyszer én is vágtam ki egész hosszában a kötőhártyának egy szalagját, de mindig meggyőződtem utóbb, hogy ez a művelet a gyógyítás érdekében nem volt szükséges, mert a ki nem metszett részek kaparással teljesen megtisztíthatók. A különbség kimetszés és megtisztítás között abban van, hogy előbbi esetben a kötőhártya alatti szövet egy részét is' el kell távolitanunk, míg az utóbbi művelet a kóros sejttömegek rétegét leválasztja alapjáról, a nélkül, hogy ezt meghiányositaná. Természetes, hogy ott, hol az egész kötőhártya vastagon van infiltrálva, az illető részletek megkaparása után is lesz benne anyagveszteség, de úgy képzelem, hogy minél kevésbbé hatol mélyre a hiány, annál gyorsabb és tökéletesebb lesz a felhámmal beborítás, annál kevesebb a területveszteség, vagyis a kötőliártya rövidülése. Minél bővebben bánunk a kimetszésekkel, minél kevésbbé bíráljuk meg, hogy más eszközökkel nem lehetne-e a kimetszés okát elhárítani, annál jobban megbosszulja magát az erélyesség abban, hogy a trachomás folyamat más területről fog kiújulni. Mert a gyógy altnak gondolt esetekben a baj kiújulása két helyről eredhet: vagy a vastag társasból, melyben a betegség csirái még benn

lappanganak, vagy a felső hajlásból, hol több-kevesebb csomó, a kellő kifordítás mellőzése miatt nem is került volt szem elé. Az én eljárásom szerint csomók észrevétlenül nem maradhatnak, viszont a kötőhártyának az a része, melyet ki szoktak metszeni, tapasztalásom szerint csomóitól és beszüremkedéseitől kimetszés nélkül megtisztítható. Kénytelen vagyok tehát azt állítani, hogy a kötőhártya kimetszése csak abban a keskeny csíkban és csak olyankor válhatik komolyan szükségessé, mikor ez a csík a tarsus széle mellett nagyfokú szemölcsös túltengésben van, mely sem masszálásnak, sem gyógyszereknek nem enged.

Mióta a trachoma-csomók leirt módon való kezelését gyakorlom, igen szűk térre szorult a galvanocauter használata, melyhez előbb gyakran fordultam. De máig is használom és ajánlom: 1. a külső zugnál nehezen kifordítható területen levő csomók kiégetésére, mert ezek többnyire aprók és kemények s kinyomások és kaparások igen bajos; 2. a felső tarsus szélén a szemölcsös vastagodás ellen, mely sokszor más eljárással daczol, de a lapos égetőnek erélyes alkalmazására elenyészik; ezt a területet (melyet az imént kivételesen kimetszendőnek jelöltem meg) néha semmi más eszközzel sem tudom rendbe hozni; 3. a recidiváló szarúposztó gyógyítására. Ez utóbbi ellen, ha a kötőhártyai folyamat végéhez közeledik, kétféle módon alkalmazom; ha még a szemgolyó kötőhártyájáról tágabb erek vonulnak a szarúhártyára, az ú. n. tüzes peritomiát végzem kellő hosszúságú vonalban; ha pedig már belöveltség nincs, de a cornea felszíne érdes és vastagodott, a kerek égetőt lapjával fektetem reá s így néha kiterjedésének harmadát vagy felét is felszintesen megpörkölöm. Ily szűkhatárok közt a galvanocautert igen hasznosnak és szükségesnek tartom.

II. A trachoma legmakacsabb, szerencsére nálunk ritkább alakja az, melynek legfőbb jelensége a szemölcsös túltengés. A felső szemhéj kötőhártyáján levő, néha valósággal taréjszerű kiemelkedések rendesen a tarsus megvastagodásával járnak, bő váladékkal vannak összekötve és miattok ennek természetes eltisztulása a kötőhártya felszínéről lehetetlen. Ez állapot ellen mindaddig tisztán gyógyszeres kezelésre vagyunk utalva, míg a folyamat hevessége meg nem szűnt és az után is jobban kell óvakodni felesleges sértésektől, mint más alakoknál, mert ilyenkor a hegesedés és zsugorodás a nélkül is nagyfokú. Hosszú ideig kell folytatni a lapis-oldattal való ecsetelést és kaparással tisztogatni puha csomóktól a kötőhártya többi részét, mielőtt a felső szemhéji szemölcsös túltengés mechanikus kezeléséhez foghatnánk. Mikor ennek az ideje eljött, az egyetlen egy gyorsabb sikert ígérő beavatkozás abban áll, hogy a szemhéj belső felszínét több ízben megmasszáljuk. Ez a művelet érthető okokból nem könnyű, nem is sokat ér,ha a kifordítatlan szemhéj alá tolt lemezen az egész szempilla mozgatásával végezzük, ily módon a masszáit területet nem látjuk, a nyomást kiszámítani nem tudjuk és közvetlen hatását nem észlelhetjük. Én a kifordított szempilla mögé a bőrre teszek egy vastag végű kaucsuk-lemezt s ezzel bal kezemmel felfelé húzva a pillaszélt, lenyomom a tarsus széle melletti kötőhártyát s így az egészet megtámasztom; ezután masszáló hengeremet, mely nem egyéb, mint hosszú nyéllel ellátott Knapp-féle rovátkos forgó henger, erős nyomással mintegy fél perczig jártatom hosszában és keresztben a pilla-porczogó felett. Ez a művelet elég fájdalmas, de cocain után jól kiállják ; végzése közben az egész terület vérzeni kezd s a kötőhártya megduzzad és fénylővé lesz, rajta meglátszanak a henger éleinek benyomásai. Utána 24 óra múlva a kötőhártya simább és halványabb, a tarsus pedig hajlékonyabb lesz. Minden esetben azt tapasztaltam, hogy 2—3 masszálás után, melyeket körülbelül egy heti időközben végzek, a folytatott gyógykezelés hatása szembetűnőbb lett s az óhajtott czél: a kötőhártya és a tarsus megvékonyodása aránytalanul gyorsan volt elérhető. Ilyen esetekben a kezelést kékkővel fejezem be. Azt hiszem, hogy az a szöveti túltengés, mely magára hagyva oly sokáig eltart, egyedül ilyen módon támadható meg sikeresen s hogy ezt a masszálást egészen különbözőnek mondhatom attól, melyet mások is végeznek, de a melynek czélja főképen a felszintes trachoma-csomók ledörzsölése.