Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-10-27 / 5. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 43. számához. • - ' KIS. 5. szám. TUD. EOYBIESŰ Budapest, 1901. évi október 27. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Imre József dr.: A trachoma-gyógyítás sebészi eszközei. — Frim Arthur dr. : A látóidegfő és környékének állapota glaucomas szemekben. — Vermes Lajos dr.: A látóhártya egy sajátos kóros elfajulásáról. — Irodalom-szemle. — Vegyesek. A trachoma-gyógyítás sebészi eszközei. Imre József dr.-tóL A trachoma kezelése még mindig igen sablonosán történik, mindamellett, hogy róla igen sokat írnak, ellene sok és nagyon különböző eljárásokat ajánlanak. Az ajánlatok igen eltérő volta és nagy sokasága nemcsak azt bizonyítja, hogy a baj makacs és ellene egy-két biztos szerünk nincsen, hanem azt is, hogy sokféle eljárással lehet valamelyes hasznot tenni a vele való küzdelemben, hiszen a különböző észlelők mind láttak valami jó hatást attól, a mit ajánlanak. Ezért a trachomával sokat bajlódó orvosnak felvont figyelemmel kell arra ügyelnie: mely irányban, vagyis minő esetekben és mily mértékben hatnak az egyes szerek, gyógyító eljárások? A trachoma-kép, mely részletei ellen van hatása az egyiknek s melyek ellen a másiknak? Ez a pontos és állandó bírálat tesz képessé bennünket arra, hogy esetről esetre megmondjuk, mi a teendő, tehát az egyéniesítő eljárásra, mely sehol sem fontosabb mint a trachoma gyógyításában. Az eszközökben való okszerű válogatást sürgeti az a körülmény is, hogy a trachoma képe, tehát természete is oly igen sokféle. Ismernünk kell a kötőhártyán látható változások s a belőlük származó következmények jelentőségét, összefüggését, hogy megmondhassuk: ebben az esetben elég a gyógyszeres kezelés, amabban már sebészileg kell eljárni; még pontosabb és részletesebb elemzése szükséges a kórképnek ahhoz, hogy kimondhassuk: ebben az esetben czélt érünk a mindjárt elővehető Knapp-féle mángorlóval, de amabban már galvanokauter vagy masszálás stb. szükséges. Vagyis: a trachoma bőséges ismerete s a különféle eljárások kipróbálása adja meg a képességet arra, hogy az eszközöket jól válasszuk meg és jó eredményt gyorsan érjünk el. A trachoma kórképének részletei, melyek a szemünk előtt elvonuló esetekben igen sokféle arányban vannak kombinálva, részint szöveti változásokból, részint funktio-zavarokból állanak ; amoda tartoznak: a kötőhártya szövetének lobos túltengése, a tarsus vastagsága, a szemölcstúltengés, a folliculusok képződése s ezekkel egyértelmű beszüremkedések és sejtlerakodások ; ide: a váladék bősége, a kötőhártya öntisztító működésének zavarai (tehát a váladék pangása) s a könyvezetés hibái. Mivel a kórtan egy általános, szabályánál fogva ezek közt circulus vitiosus-ok állanak fenn, bizonyos, hogy bármely jelenség sikeres kezelése, tehát enyhítése vagy elmulasztása jó hatást fog tenni egy vagy több másik jelenségre is; de ebből nem következik az, hogy közönbös, melyik végén fogunk a dologhoz. Igaz pl., hogy a váladék bősége és pangása fokozza a lobos izgatottságot, ez viszont amazt, tehát a váladék gondos eltakarítása csökkenti a gyuladást; hogy a pannusos fekélyek fokozzák a szemhéjgörcsöt, ez a váladékot szaporítja, e miatt duzzadtabb és érdesebb lesz a kötőhártya, romlik a váladéktól való öntisztítás lehetősége s ennélfogva a pannusra és fekélyekre niég több ok lesz, tehát a váladék eltisztítása a fekélyeket, ezek gyógyulása a szemhéjgörcsöt mulasztja el és megfordítva. De nem volna elég csupán egy kórjelenség ellen küzdeni; az pedig ismeretes, hogy a gyógyszeres kezelés csak némely változások ellen hat: a fertőzés ellen, a váladékképződés ellen, a mi — ha elég bizonyos és erős hatás volna — elég lehetne egy ilyen baj kezdetén, de nem elég ahhoz, mikor ezeknek következményei, a különböző szöveti változások, az idült trachoma változatos jelenségei kifejlődtek. Ez a köztapasztalás indítja a szemorvosokat arra, hogy folyvást keressék, a gyógyszereken kívül, azokat a módokat, melyek radikalisabb, tehát gyorsabb eredményt adhatnak; ebből származnak azok a sebészi eljárások, melyek felett a tárgyalás évek óta igen élénk s melyekről tapasztalásainkat közölni kötelesség. A trachomás kötőhártya és szemhéjak elváltozásai közül a következők eshetnek sebészi természetű beavatkozások alá: 1. a conj. úgynevezett lymphoid beszüremkedése, a tüszők (folliculusok) és összefüggő, nagyobb csíkokat alkotó sejtes infiltratiok; 2. a szemölcsös túltengés; 3. a szemhéjporczogó (tarsus) megvastagodása és 4. a recidiváló szarúposztó. A következményeket, mint a pillaszőrök, szemhéj szélek változásai s a szemhéj elgörbüléseí, most nem kívánom tárgyalni. I. A nevezett négy rendbeli elváltozás közül legfontosabb, legtöbbször vesz részt a trachoma-kép alkotásában, tehát legállandóbb (legalább a mi vidékünkön) és legtöbbször oka a szemgolyón fellépő lobos rohamoknak az első. Legfontosabb ez azért is, mert legkönnyebben megtámadható s mert az összes eszközök és eljárások, melyek trachománál újabban felmerültek (többnyire mint régiek új feltalálásai) ellene vannak irányozva, megczáfolva azon Ottava J. dr. által hazánkban is nyilvánított nézetet, hogy a folliculusok a trachoma lényegéhez nem tartozó, ártatlan képletek. Kétségtelen, hogy a trachoma minden alakjánál vannak, a lefolyás valamely szakában, ilyen képződmények, hogy nem egyebek, mint a kötőhártya önvédelmi szervének, a lymphoid rétegnek fertőzéstől okozott functionalis, majd lobos túltengései, melyek belsejében, valószínűleg a trachomás megbetegedés teljes bevégződéséig ott lappang a fertőző anyag, az egész betegség oka. Ha tehát olyan eljárást tudunk kieszelni, mely a betegség a fészkeit gyorsan, áldozatok nélkül (az ép szövet kímélésével) véglegesen és*!" mindenütt elpusztítja, akkor az esetek legnagyobb részében magának az indicatio morbinak teszünk eleget és nem csupán egyes kórjelenség ellen működünk. Ezeket a sej ttöm egeket, melyek hol keményebbek, hol lágyabbak, de valamennyi esetben, valamely időpontján a lefolyásnak kiüríthetek vagyis érettek, még pedig tekintet nélkül arra, hogy felszintesebb vagy mélyebb fekvésűek s kisebb vagy nagyobb terjedelnmek-é, okvetlenül el kell pusztítanunk, ha a recidiváktól biztosítani akarjuk a beteget. Csak az a kérdés, hogy melyik eszköz és eljárás jobb a másiknál? Mert az ajánlott eljárások és műszerek nem egyenlő hatásúak. Nézzük sorra azokat, melyek a figyelmet legjobban megérdemlik. Legelőször említem a nagyon elterjedt s hivatalosan is ajáldott Keining-féle eljárást a sublimatos vattával való dörzsölést. Azt hihettük, hogy a Raehlmann alapos bírálata elvette a szakemberek kedvét ettől a kezelésmódtól; de csalódtunk, mert sokan folytatják, még pedig mint alkalmam van látni, a trachoma minden alakjánál. Ez véleményem szerint öreg hiba. Ugyanis Raehlmann vizsgálatai szerint a dörzsölés ép kötőhártyában is maga elő tudja idézni a trachomás folyamat némely jelenségét: az erek falának vastagságát s a lobos infiltratiot. A dörzsöléseknek tehát nem szabad lobellenes hatást tulajdonítanunk, hanem csak azt kell tőlük várnunk, hogy az egészen felszintes és vékony felhámréteggel borított, kellőleg megpuhult sejtcsomókat (a folliculusokat) mechanice kiürítik s azok helyét valamennyire fertőtlenítik. Szakember
