Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-05-05 / 2. szám

1901. 2. sz.

ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET

19

távolát is javítja, habár ez a hatása nem annyira szembeötlő, mint a test szimmetriás tartására való hatása.

Legkevésbbé van a szerző a myopiára vonatkozó vizsgálatai eredményével megelégedve. Igaz, hogy Tscherning és Seggel vizsgálatai szerint a földmívesek és napszámosok közül sorozott legénység közt csak 2—3% a közellátó, ellenben a felső iskolák tanulói között 50%-ra is felrúg ; azonban az elemi iskolák tanulói mégis inkább amazokkal vethetők egybe, az iskolában szerzett közellátóságuk aránya még csekély.

Különben is annyiféle káros hatás munkálkodik közre az iskolai myopia kifejlesztésében, hogy a szerző nagyon helyesen okoskodik, hogy azt a csekély különbözetet, a mennyivel az álló Írásos tanulók közt kevesebb volt a közellátó, mint a dűlt Írásosak között, nem rója föl egyenesen az álló irás javára. Csupán közvetve tulajdonít az álló Írásnak korlátozó hatást a myopia fejlődésére, a mennyiben az álló irás nagyobb iró távolságot enged.

Jól mondja, hogy az összes egészségügyi javítások és nevelésügyi könnyítések együttes jó hatása is csak lassanként válik szembeötlővé a myopia statistikájában, hogyan kívánhatnék, hogy az irka egyenes helyzete mindjárt a myopia statistikáján bizonyítsa be jogosultságát. Csakis arról lehet szó, hogy az álló irás megjavítja a testtartást. Az pedig a gyakorlatban épen nem igazolódott, a mit előre gáncsoltak benne, hogy t. i. az álló irás nehézkesebb, fárasztóbb volna. Olvashatónak meg olvashatóbb az álló irás, tehát ebben is jobb, mert kimélőbb a szemre nézve.

A hét esztendei próbaidő határozottan igazolta, hogy a dűlt irás mellett csak a régi megszokás szól, minden, a mit egészségügyi szempontból figyelembe vehetünk, az álló irás javára róható. Még a Berlin-Rembold-Ше dűlt irás sem ér föl vele.

Magunk is azt hisszük, hogy az álló és diilt Írással való kísérletezés korántsem vethet teljes világosságot az iskolai közellátóságra, de meg egymagában ép oly kevéssé lehet az álló irás a myopia feltartóztatója, mint a hogy a dűlt irás nem egyedüli okozója. De tagadhatatlan, hogy a mennyivel az álló irás hozzájárul a tanulóknak helyesebb üléshez szoktatásához, tetemes része van a szem erőltetésének csökkentésében s így idővel javíthatja is a myopia stati etikáját.

Ismétlem, örömmel fogtam az érdekes jelentés átolvasásához, örömöm fokozódott, mikor a vizsgálatok számbeli adatait láttam: mégis csalódással kell letennem a tollat, melylyel a jelentést ismertetem. A szerző kimondja ugyan, hogy további kísérletezés fölösleges, az ügy megérett a döntésre, mégis csak panaszkodással végezheti, hogy a gyakorlatban a tanítók ellenszegülésén, sőt értelmetlenségén törik meg a megindított hullám. Kötelezővé nem lehet tenni az álló Írást, sőt az álló írással kísérletező osztályok tanulói más osztályokba jutva, a kísérletek világos eredményét is zavai’ják.

Mégis boldog a szerző, mert reménye most sem hagyja el, erősen hiszi, hogy az akadályok elhárulnak idővel s általános és kötelező lesz az álló irás tanítása.

Nekünk ez a reményünk is oszladozik . . . Azaz, annyi jót és szépet tanultunk mink magyarok a nagy német nemzettől, hogy ha majd Németországban kötelezően tanítják az álló Írást, talán a kisebb nemzetek is sietnek a példát követni.

Csapodi István dr.

ÍROD ALOM-SZEMLE.

A keratoplastikáról irt czikkében Fuchs egy esetének szövettani vizsgálatával bizonyítja, hogy az átültetett cornea, még ha később elhomályosodik is, főbb elemeit megtartja. Salzer, ki sokat foglalkozott a keratoplastika kérdésével, azon conclusiora jutott, hogy az átültetett cornea elöbb-utóbb elveszti jellemző szöveti szerkezetét s olyan idegen szövetté alakul át, a minőt a szervezet létrehozott volna, ha azon helyre cornea nem is ültettetett volna át. Azért kizártnak tartja, hogy valaha sikerülne a cornea átültetése oly eredménynyel, hogy az mint átlátszó szövet állandóan meg is maradjon. Fuchs egy keratitis parenchymatosában megvakult egyénen végezte a szóban forgó műtétet s a beteg még % év után is látott (IV2 m.-röl ujjolvasás) a középső,

teljesen el nem homályosodott cornearészleten keresztül. 2% év múlva már az egész cornea elhomályosodott s újabb keratoplasties czéljából trepannal a középső részt eltávolította. Ezen darabot vizsgálta szövettanilag s úgy találta, hogy a Bowman- és Descemethártya, valamint az elülső % része az átültetett corneának megtartotta a normalis szöveti elemeit. Ez alapon kijelenti, hogy nem lehetetlen, hogy a jövő módot fog nyújtani az átültetett corneaszövet elhomályosodásának a meggátlására. (Zeitschrift f. Augenheilkunde. В. V. Heft 1.)

Meningitis után keletkezett múló megvakulás esetét közli Laas. 5 éves gyermekről van szó, ki előrement meningitis cerebrospinalis epidemica után mindkét szemén teljesen megvakult. Pupilla reactioja normalis, a szemfenék ép. A fényérzés teljes hiánya azonban csak rövid ideig tartott; egy hét múlva már a világosat a sötéttől meg tudja különböztetni s ettől fogva a javulás tarlós, bár igen lassú. A tájékozódás a térben csak nehezen tér vissza, végül azonban a gyógyulás mégis teljes. E múló vakság oka csak corticalis eredetű lehetett és pedig valószínűleg a meningitis convexitatis izzadmányának nyomása volt az, mely a látás központjában keringési zavarokat támasztott. Leghamarabb állott helyre a centrális látás, míg a retina peripheriája csak hosszabb idő múlva vált működésre képessé. Az eset sokban hasonlít a blepharospasmusok után keletkező múló vakságokhoz. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1901. Feber.)

A centralis fekete folt myopiánál Fuchs szerint egészen önálló, a többi myopiás szemfenéki elváltozásoktól különböző és független megbetegedés. A macula luteán éles határú, többnyire kerek fekete terület jelenik meg, melynek nagysága 1 u pupillányitól több papilla mekkorasága közt váltakozik. Rendszerint hirtelen látásromlással köszönt be, jellemző metamorphopsiát okoz s objective a csökkent látásélesség mellett centralis scotoma mutatható ki. Kisfokú javulás bár olykor bekövetkezik, később azonban a scotoma absoluttá lesz s az éles látás végleg elvész. A fekete folt egy ideig nagyobbodni szokott, később a chorioidea körülötte gyűrű alakban áttetszöbb, világosabb lesz, majd egészen atrophiás terület veszi körül s maga a folt is zsugorodik. Néha a folt szélein apró vérzések is láthatók, a mint általában egyéb myopiás szemfenéki elváltozás is lehet jelen. A vérzést azonban F. egészen járulékos természetű dolognak tartja, mely a fekete foltnak nem képezi alapját. Egy ily esetben megejtett szövettani vizsgálatnál kiderült, hogy a foltnak megfelelő helyen a chorioidea teljesen ép, azonban a pigmentepithel nagy fokban burjánzott s felszínén vékony szervült izzadmányréteg foglal helyet.

A fekete foltot F. a myopiás szem tágulásából származott gyuladás termékének tekinti. (Zeitschrift für Augenheilkunde. Band V. Heft 3.)

A dacryocystitis congenitáról két eset kapcsán összefoglaló czikket irt Eliasberg. E bántalom az aránylag ritkább szembetegségek közé tartozik s régibb szerzők nem is tesznek róla említést, az újabb irodalomban azonban mindjobban szaporodnak az idevágó észleletek. Rendszerint rövid idővel a születés után a belső zug táján kis duzzanat jelenik meg, ugyanott genyes váladék gyűlik fel s az egész kép a blennorrhoea neonatorum kezdeti szakának benyomását teszi. A megkülönböztetés könnyűvé válik az által, hogy a könytömlöre gyakorolt nyomásnál híg genyes váladék ürül ki a könypontokból; ritkán folyik le a váladék az orr felé. A baj oka nem strictura, hanem az ébrényi gelatinosus folyadék megrekedése a könyutakban s ennek következtében a gyógyulás sondázás nélkül, pusztán a könytömlő massálásával is gyorsan elérhető. A blennorrhoea ellenes kezelés természetesen nem vezet czélhoz. A lues hereditaria, valamint a scrophulosissal való összefüggés nincs eddig biztosan kiderítve. (Klinische Monatsblätter 1901. III.)

Nitronaphthalin okozta szarúhártyamegbetegedés esetét közli Silex. A corneának ezen bántalma az ipari megbetegedések egy eddig alig ismert nemét mutatja, mely abban nyilvánul, hogy a cornea közepén finom felszines borusság jelentkezik izgalmi tünetek nélkül. A Zeiss-féle cornea-microskoppal vizsgálva, kiderül, hogy e homály igen apró felületes hólyagocskákból áll, s hogy ily hólyagok kisebb számban a cornea tisztának látszó széli részein is láthatók ; ezenkívül finom fonalas homályok mutathatók