Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-05-05 / 2. szám
1901. 2. sz ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET Vagy lehet, hogy az egyik oldali vena ophtli. thrombosisa terjedt át a sinusra és onnan a túloldali szemgödri visszerekre. Tudvalevő, hogy ezen thrombotikus folyamatok csaknem mindig fertözéses eredetűek és jellegűek ; a fertőzés többnyire az arcz, száj, garat vagy az orr és melléküregeiben vagy a sziklacsontban bármilyen módon keletkezett elsődleges góczból, ritkábban a test egyéb részein levő genyedésekből szokott eredni. Nem fertözéses ú. n. marantikus tbrombusokról, melyek a szemgödri vénákra folytatódnának, az irodalomban alig történik említés. Ismert dolog az is, hogy ezen thrombosisok eltekintve a többé-kevésbbé súlyos agynyomási tünetektől — csaknem kivétel nélkül nagy lázzal járnak s genyes agyhártyagyuladás, vagy általános sepsis útján halált okoznak. A leirt esetben a szemgödri elváltozásokon kívül a szakemberek által megejtett vizsgálat semminemű egyéb megbetegedést nem constatált. A betegnek a klinikán való tartózkodása alatt höemelkedése nem volt s a betegség első öt napja alatt (a míg otthon gyógyították) sem ö nem érezte magát lázasnak sem, orvosa neki lázról említést nem tett. Mindezeket tekintetbe véve, egy fertözéses thrombosist joggal kizárhatunk s ily módon nem marad egyéb hátra, mint egy nem infectiosus, tiszta, marantikus thrombusból magyarázni meg az észlelt elváltozásokat. A szédülés, fejfájás, a beteg nagyfokú elesettsége minden esetre a koponyaüri vérkeringési zavarokra vezetendő vissza. Hogy mindezen tünetek idővel visszafejlődtek s a beteg — eltekintve a protrusióból eredő megvakulást — bajából teljesen felgyógyult, azt vagy onnan magyarázhatjuk, hogy a thrombus a sinus cavernosust nem zárta el tökéletesen vagy pedig, hogy a thrombus utóbb lassanként canalizálódott s ily módon a vérkeringés ismét helyreállott. Ilyen gyógyulással végződött esetek Berlin állítása szerint ritkaság számba mennek. 3. Tuberculosis palpebrae. Egy 55 éves asztalos mester jobboldali szemhéjai erős viszketés kíséretében megduzzadtak, fájdalmasakká lettek. Betegségének negyedik hetében jött a klinikára a következő állapotban. A jobb szemrés szőkébb a baloldalinál részben a szemhéjak duzzadt volta, de föképen a miatt, hogy a felső szemhéj lejjebb lóg. A felső szemhéj bőre mérsékelten és egyenletesen vörös, kissé puffadt, de nem feszes, rajta apró finom ránczok látszanak. Az egész szemhéj egyenletesen megvastagodott, tömött tapintató, nyomásra érzékeny ; a megvastagodás legnagyobb fokú a szemhéjszélen. A szemhéjszél külső harmadrésze csipkés, csorbás, pillaszőrei hiányzanak. Ezen csorbás darab legnagyobb része sima bőrhámmal fedett, csak a külső zúg mellett van egy kis hámtól fosztott és piros sarjakkal borított anyaghiány. A szemhéji kötőhártya húsvörös, bársonyos felszinü, egyenletesen, de kis" fokban megvastagodott; egész felszínén számos sárgás színű vonalszerű, több helyen ágazatos, igen mélyen behúzódó heg látszik. Ezen hegek az ismert trachomás hegektől részben sárga színük, részben mély behúzódásaik által különböznek. Az alsó szemhéj kevésbé duzzadt, a szemhéjszél */з cm. hosszúságban legömbölyödött, hámtól fosztott, sarjadzó; kötöhártyája vörös, de hegektől mentes. A szem többi részein kóros elváltozás nem látható. A szemhéjakat 10°/o-os jodoform-kenöcscsel bekenve a szemet kötés alatt tartottuk. Néhány nap múlva a felső szemhéjszél közelében a kötőhártyán több apró szürkés-fehér lepedékkel borított anyaghiány támadt, egyúttal a már régebben megvolt hegek némelyikén is hasonló anyaghiányok mutatkoztak. Ezen helyeket cocain érzéstelenítés mellett kis éles kanállal megkapartuk. Kaparás közben a kanál minden nagyobb nyomás nélkül a kötöhártyán keresztül mélyen befúródott a megvastagodott pillaporczba s abban óvatos forgatás közben egyes irányokban 3—-4 mm. hosszú járatokat fúrt. A kanállal kikotort szövet morzsalékony, törmelékes porczrészeknek bizonyult. A beteg a kaparás utáni napokon sokkal jobban érezte magát, míg 10 nap múlva újabb, hasonló természetű anyaghiányok nem képződtek a kötöhártyán ; egyidejűleg a szemhéjszél az ép és csorbás rész határán erősen megduzzadt és kifekélyesedett; ezen szemhéjszéli fekélyen kivlil a felső szemhéj bőrén a széltől 1 cm. távolságra egy 2 mm. átmérőjű kis lepedékes folytonossághiány támadt minden izgalmi tünet nélkül. A szemhéj17 szélnek kifekélyesedett részéből egy darabot szöveti vizsgálat czéljából lemetszettünk, az anyaghiányok helyét újból éles kanállal kapartuk ki, a mikor is kitűnt, hogy a szemhéj bőrén támadt kis fekélyen keresztül még hosszabb és mélyebb járatokba fut be az eszköz. Ezen bőrfekélyen át a porczból kikapart kendermag nagyságú összeállóbb szövetdarabot szintén górcsövi vizsgálatra használtuk fel. A szemhéj duzzanata ezen második kanalazás után erősen megcsökkent, az anyaghiányok 8—10 nap alatt teljesen elhegedtek, a beteg lényegesen javultan távozott. 3—4 hét múlva a szemhéjszélen egy újabb fekély támadt, a melynek kikaparása óta a szem állandóan javul, s nődön a beteg további hat hét múlva nehány hibásan álló pillaször eltávolítása végett újból jelentkezett, a szemhéjon a szemhéjszél mérsékelt megvastagodásán kívül semmi újabb lobos tünet nem volt található. Az eltávolított szövetrészek górcsői vizsgálata a következő eredményeket adta: a szemhéjszélböl kimetszett darabon egy 3—4 mm. átmérőjű éles határú, kissé alávájt szélű fekély van, a mely levált elszarúsodott hámczafatokból, genysejtekböl és megalvadt egynemű tömegekből álló lepedékkel borított. A fekély alapján a csupaszon fekvő pillaporczban igen sűrű gömbsejtes beszürödés látszik, egyes részekben kis vérzések vannak. Némely metszeteken szabadon fekvő, mintegy kipraeparált szörtüszök keresztmetszetei találhatók. A bőralatti kötőszövet és a poroz mindenütt erősen infiltrált, a beszürödés a Meibom-mirigyek körül különösen nagy. A kötöhártyának azon kis darabja, a mely a kivágott darabon van, egyenletes sűrű beszürödéstöl mérsékelten megvastagodott. A .porczban egy-két közepes nagyságú óriássejt volt található 6—10 periplieriásan álló maggal. A bőrfekélyen át kikapart törmelék porczszövetnek bizonyult, benne több typusos tuberculum és számos óriássejt foglaltatott. A tuberculumok elsajtosodásban vannak, a porezszövet helyenként részint szemcsés, részint homogen anyaggá alakult, a mely tönkrement sejtek és magvak törmelékeit foglalja magában. Sattler négyféle kölöhártya-tuberculosist különböztet meg: 1. kölesnyi éles szélű apró fekélyek a szemhéji kötöhártyán, a mely vörös, bársonyos, kevéssé megvastagodott; ritkán szemhéjszéli fekélyek; 2. köles—kendermag nagyságú szürke, trachomacsomókhoz hasonló göbök az áthajlási redőben, ritkábban egyéb helyeken; 3. az erősen megvastagodott szemhéji kötöhártyán nagy papillaris sarjadzások, köztük szalonnáé alapú fekélyek ; 4. a lupus conjunctivae. A leirt eset egyik féleséggel sem egyezik meg teljesen, leginkább hasonló még az elsőhöz. Az eset az ismert alakoktól leginkább abban különbözik, hogy a kötöhártya aránylag csekély elváltozásaival szemben a pillaporcz megbetegedése erősen előtérbe lépett: a kis kötöhártyafekélyek az erősen megvastagodott porezba mélyen beterjedő járatokba folytatódtak, a melyekből elsajtosodott szétesett porezrészeket lehetett kikaparni; sőt, mint a leírásból kitűnik, egy porczbeli tuberculotikus gócz egy helyen a szemhéj bőre felé is áttört. A beteg egyéb testrészein tuberculotikus megbetegedést nem lehetett megállapítani. A kezelést illetőleg az éles kanállal való kikaparás igen jónak bizonyult s tekintettel arra, hogy a megbetegedett részek kaparásnál összeállásuknál fogva igen jól megkülönböztethetők az egészségesektől, a thermocauterrel való égetésnél határozottan előnyösebbnek látszik. Közlések a Szent-Rókus-kórház szemészeti osztályáról. Közli .• Kaldrovits Andor dr., alorvos. Glaucoma juvenile. К. M., 25 éves férfit 1900. deczember 13-dikán vettük fel az osztályra. Beteg előadja, hogy mindkét szemének látása másfél év óta fájdalom nélkül romlik. Látása felvételkor jobb szemén 5До, a balon kézmozgás. Látóterek felül s belül szűkültek. Külsőleg a szemeken a kanyargó episcleralis ereken, a tág s renyhén reagáló pupillákon kívül más elváltozás nem volt látható. A papillák mély üstszerü kivájulást mutatnak. Feszülés kevéssé emelkedett. Az iridectomiát több napon eszközölt pilocarpin-becseppentések után deczember 19-dikén végeztük. Deczember 21-dikén baloldalt sebet repeszt, a hypliaemát 29-dikén punctióval kiürítettük. Gyógyulás egyébként zavar
