Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
8 ORVOSI HETILA P — S Z EM ÉS Z ET 1900. 1. sz. az; mit néha a kéregben végbemenő, de más természetű változások követnek. 7. Minthogy a látóhártyára jutó égfény spectruma rövidebb és felső végén gyengébb, ezért érdekes tudni, hogy a fénynek ezen változását a szemlencse a gyermekkorban legnagyobbára, a közepes korban egészen egymaga, sőt a vén korban az előbbi állapothoz képest még felesen is — bár ez utóbbit inkább a gyengítés, mint a megrövidítés értelmében — okozza. Ennyiben lehet a tényeket1 általános tételekbe összefoglalni. Részemről tovább is mennék. A patholog lencsemagok színében és nagyságában nyilatkozó nagy tarkaság sokas tényezőknek kölcsönhatására mutat. Ezek szétoszthatók a belső és a külső tényezők csoportjára. A belső tényezők lehetnek: az első szöveti fejlődéstől származók vagy táplálásbeliek (nutri tivok) és az utóbbi esetben a közönséges nedvkeringéstől okozottak vagy tág értelemben toxikusok. A külső tényezők állanak: véletlen ártalmakban és kosmikus befolyásokban. Az utóbbiak közül a sugárzó energia az, mely minden alakjában a lencsére nézve ártalmat képviselhetne; hogy csakugyan árt-e, persze bebizonyítást kíván. Többféle jelenségek a mellett szólnak, hogy ez lappangó, érzéki észrevételeinkbe épen nem feltolakodó módon (a villámhályogtól eltekintve) valóban történik. Már általában is szerfelett csodálatos volna, ha olyan hatalmas természeti erő, minő a fény, melynek minden szerves élet e föld kerekségén fenmaradását köszöni, szemközegeinket évtizedeken keresztül átsugározná a nélkül, hogy bennük az átjárásnak legkisebb nyomát visszahagyná. Azután, az észrevehető közvetetlen következményeknek hiánya nem ellenbizonyíték minden ilyes befolyás akármilyen módja ellen. Mert az annyi évtizeden át majdnem szakadatlan átsugárzás által rendesen beálló anyagi változás a lencse testében nem is várható más alakban, mint valamely lassan meginduló és csak végeredményében felismerhető szerkezeti megmásulás képében. Ha fémek szerkezetükben változhatnak, pl. vas az évek során jegeczessé és törékenynyó válhat,1 2 akkor oly bonyodalmas összetételű szervi egyesülésekről, mint a minők a fehérjék,3 annyival inkább várhatjuk, hogy felépülésük esékeny (labilis), az átváltoztató külső befolyásoknak különösen hozzáférhető. Michel Würzburgban lencséket fagyasztással elzavarosított és felmelegítéssel megint feltisztított.4 Ez világos bizonyíték az esékeny szerkezetre. Hogy a szerves anyagoknak lappangóan renyhe szerkezeti változásairól oly keveset tudunk, az sajnos; ám azért mégsem kevésbbé fordulnak elő. H. W. Vogel erről közel végtelen sorát a példáknak számolja fel,5 * ezen összefoglaló czimek alatt: chemiai hatása a fénynek szervetlen, azután szervi testekre, az utóbbiak alosztályaiban a photopolymerisatio, a fény által összetétel, és a fény által szétbontás alakjában. A fénynek hatása a bőrre és benne a pigment-képződésre kétségen felül ki van mutatva.0 A lencse pedig ugyanazon alapanyagból, a külső csírlemezből származik. Én fennebb azon nézetet fejtegettem, hogy a fénynek a lencsére lassú, de biztos hatása mind fokozódó elsárgulásban áll, mely közönségesen a magállománynak besűrűsödésével is karöltve jár. Ez a változása a consistentiának, ha nagyfokú, a magnak kifejezettebb zsugorodásához vezet, a kéregnek következményes pépes ellágyulásával. E mellett az előbb említett belső tényezők ellenhatása, a vonatkozásoknak megváltozásával (kor, túlságos működési erőlködések, hanyatlott táplálás, megmásult anyagcsere, chemiai vagy mérgező bomlási 1 V. ö. Widmark, Beiträge z. Ophth, 1891, 488. I. 2 A budapesti lánczhíd, ez a remekmű annyi újkori ízlést sértő hid között, ebben a chronikus bajban sinlődik. 3 Az alkali albuminat képlete Lieberkiihn szerint C72 Нш Nie SO22 és mol. súlya 1612. A kristályos fehérnye képlete Stohmann és Langbein szerint C720 H1134 N218 S5 0248, tehát a molekulás súly 16,954 ! 4 Ueber künstliche und natürliche Linsentrübung, 1882, Lipcse (ref. Centralbl. f. A. 1882, 61. 1.). 5 H. d. Phot. I. 30—72. I. 0 V. ö. Widmark, Beiträge, 1891, 17-dik értekezés. terményeknek odaáramlása) közreműködő együtthatásba csaphat át. Widmark kimutatta,1 hogy erős ibolyántúli fény egyenesen lencsehomályosodást hozhat létre ; 12 esetből háromban sikerült a kimutatás.2 C. Hess leydeni palaczkok kisütésével hozott létre hályogot,3 mely tehát a villámhályogra emlékeztet.4 Widmark kísérletei egyrészről és C. Hess-éi másrészről az öregkori hályog képződésére nézve esetleg szintén bírnak jelentőséggel. Az elsők annyival inkább, mert Grósz Frigyes, Hirschberg és Schwitzer adatai velük egyezésben vannak, sőt azokat épenséggel feltételezik; az utóbbiak, mert többféle közlések az újabb időkből a cosmikus elektromos viszonyokról teljes figyelembe vételüket és esetleges közelebbi kölcsönös vonatkozásukra menő vizsgálásokat követelni látszanak. Mind a kettőnek fejtegetésébe valamennyire beleereszkednem kell. Minthogy az elektromos kisiités tetemes rázkódásokkal, erőszakos szétválasztásokkal és roncsolásokkal kapcsolatos lehet, mivel továbbá a fénynek elektromágneses elmélete (Maxwell) szerint a fényt az elektromos működés egy nemének tekinteni kell: ezért következetesen azt kellene gondolni, hogy a mint Hess kísérleteiben az elektromos kisütés gyorsan hályogképződésre vezetett, úgy megfordítva a lencsének a fénytől való folytonos átsugárzása a moleküleknek soha egészen ki nem fogyó, egyszersmind sokszorosan változó elektromos feszülését hozza létre, mely végre az összefüggés lazulására vezet és péppé szétesést indít meg. Tényleg Lenard Fiilöp azt bizonyítja, hogy az ibolyántúli megsúgárzás testeket elporlaszt,5 még pedig fémeket jól, elszigetelőket rosszul vagy észrevehetlenül (tehát a lencse esetében lassan, Ref.); fémeken negativ elektromozás előmozdítja a jelenséget; folyadékok is port szolgáltatnak. Minden test legalább nyomszerüleg elektromozható és teljes szigetelők nincsenek, noha gyakorlati álláspontról az anyagokat dielektriásokra és anelektriásokra osztjuk. A lencsét a víztartalom minden esetre dielektriássá teszi. A lencse tehát alávetve van a kosmikus elektromos befolyásoknak, positiv és negativ áramlások változásainál a feszülésingadozásoknak és a kisütéseknek.0 Azonban az újabb physikalis buvárlás épen előadott • töredékeinek messzemenő alkalmazása ellen komoly aggodalmak is emelhetők. Ostwald mondja7: Daraus, dass die durch schnelle elektrische Schwingungen hervorgebrachten periodischen Bewegungen strahlender Énergie durch den Raum denselben Gesetzen folgen, wie die optischen Bewegungen, zu schliessen, wie gegenwärtig üblich ist, dass das Licht eine elektromagnetische Erscheinung sei, ist ebenso unberechtigt, wie wenn man aus der Thatsache, dass verbrennender Phosphor leuchtet, schliessen wollte, dass das Licht eine chemische Erscheinung sei. Csakhogy a sugárzó és az elektromos energiának egymásba kölcsönös átváltozásáról az ismeretek Hertz kutatásai által tetemesen előrehaladtak. Legtöbbet a chemiai és a sugárzó energia kölcsönhatása van vizsgálva; és ez tulajdonképen a chemiai folyamatok legtöbbje esetében szerepet játszik. Csakhogy nem szabad azt vélni, hogy ebben a melegnek szükségképen közvetítő szerepének kell lennie; a sugárzó és a chemiai energia egymásba közvetlenül is átmehetnek, mint ezt többek közt a látási aktusnál is föltételezzük. Az erélymennyiséget, melyek látásérzések keltésére elégségesek, oly csekélyek, hogy a szem a sugárzó energia mérésére, vala-1 Beitr. z. Ophth. 1891. XVI-ik értekezés. 2 Ogneffnek ez nem sikerült. L. Pfiüger’s Archív f. Phys. 63. k. 209. lap. 3 Siebenter internal ophth. Congress. 1888., 308. 4 Az irodalmat róla Widmark összeállította az i. h. (Leber magyarázata a maga esetéről a chemikusok által mai nap már nem fogadtatnék el). 6 Wiedemann’s Annalen. 1889, 37. к. 433. 1. 6 A negativ elektr., hyperibolyás fény és légnedvesség közötti vonatkozásokról, lásd Elster és Geitel Wiedem. Ann. 38. es 48. к. Szintén idevágnak ugyancsak a Wied. Ann.-ban: Hallwachs 37. к., Н. W. Vogel 42. к. és Acworth 42. к. (Az utóbbi érdekes a fiuorescentia által a lencsén okozható kár ügyében is). 7 Allgemeine Chemie 1893. II. к. 1-ső rész, 1007. 1.
